Abcúg Orbán?

Orbán Viktor súlyosan és elfogadhatatlanul, a rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben példátlan módon beavatkozott a rádió ügyeibe. Ezt mondja a rádiót felügyelő közalapítvány szocialista elnöke, Gellért Kis Gábor. És súlyos alappal jelenti ki mindezt: „az ellenzék vezére” ugyanis találkozott Hollós János rádióalelnökkel, miközben a Bródy Sándor utcában áll a bál. Ez az egyetlen tény valóban igaz.
És ez most jól jött, nagyon jól. Szombat, címlap, Népszabadság: Orbán Viktor közbenjár a Kondor-hívekért. Hogy ez így történt-e, vagy sem, nem tudni. Erre nézve semmi bizonyíték nincs. Az ügyvezető alelnök – társával, Gőblyös Istvánnal – később, miután a rádiókuratórium civil delegáltjai keményen felléptek, valóban visszavonta azokat a korábbi intézkedéseit, amelyekre – többek szerint törvénytelenül – a pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség hatalmazta fel őket bő egy hete. Így aztán mást sem hallani, mint hogy Orbán „durván beavatkozott a rádió életébe”.
Gellért Kis ezt szombat óta nem mulasztja el kinyilatkoztatni. Ő, mint mondja, pontosan tudatában van annak, hogy Orbán mit mondott Hollósnak – de nem árulja el. A Fidesz elnöke nyilván deresre húzta Hollóst, tüzes vassal sütögette. Orbán és Hollós egy befektetői konferencia szünetében találkoztak a Marriott halljában. Orbán nyilván annyira ostoba, hogy sok ember társaságában, nagy nyilvánosság előtt, olyan helyen, amely tele van újságírókkal, személyesen avatkozik a rádió ügyeibe. Tény: találkoztak. De a találkozó tartalmát az érintetteken kívül csak Gellért Kis véli tudni. Aki az információk így-úgy történő megszerzésében nagy rutint szerzett a kommunizmusban. Még újságíró is volt. Mint mondja, onnan tud a beszélgetés tartalmáról, hogy az általa korábban folyamatosan hazugnak, alkalmatlannak, sunyinak titulált Hollós elmondta neki. Milyen életszerű: a korábban még „orbánista–kondorista” Hollós az „ősellenség” Gellért Kishez fut árulkodni. Most hirtelen megbízható emberré vált a főkurátor szemében, mert „Orbánra vallott”. De mit? Erről miért nem beszél végre a világéletében az információk analizálásában-szintetizálásában jeleskedő pártember? Miért ez a téma, mi más elől kéne elvenni a médiafelületet?
Például az elől, hogy a rádióelnök-választási procedúrához kapcsolódóan az elnököt választani jogosult civil kurátorok kinyilvánították: a jelentkezők között van olyan, akit – ha jelöltté emeli a kuratóriumi elnökség – kétharmaddal elnökké tudnának választani. Erre Agárdi Péter MSZP-s pártdelegált kiabálva reagált: „Kit érdekel a véleményük?!” Pedig ha kicsit is érdekelte volna, jövő héttől lehetne elnöke a rádiónak. De ez – ugye – kit érdekel? Beszédes az a momentum is, ami konkrétan az üzemszerű működést veszélyeztette: Gellért Kis Gábor véleményével szembemenve úgy döntöttek a civilek, hogy a jövő héten kívánják megtárgyalni és megszavazni a rádió adásidejét. És Gellért Kis azt mondta, „ezért külön” nem hív össze újabb ülést. Pedig ha szavazás nincs, adás sincs. Csak süket csönd januártól januárig. Ki csinál itt felfordulást? Ki nem akar elnököt, adást, rendet, biztonságos működést? Pető SZDSZ-es médiaguru és Gellért Kis azt mondja, a civilek teljesítenek politikai utasítást. Azzal, hogy nem asszisztálnak törvénytelenségekhez. Azt viszont, hogy a kormánypárti politikai delegáltak mindent megtettek a rádió működésének ellehetetlenítéséért, tanúk és jegyzőkönyvek tanúsítják. Ez az igazi botrány. Ebbe kéne minden érintettnek egy életre belebuknia.