Szegény Ákos – válasz a 168 Órának

Nagyon sajnállak, Ákos, hogy kis időre akaratomon kívül megakadályoztalak abban, hogy egy szegény lap még szegényebb főszerkesztőjeként a pénz után rohangálj, hiszen mindannyian jól tudjuk, munkatársaid honoráriumát, a nyomdaköltséget szinte a semmiből kell előteremtened, ugyanis nem áll mögöttetek senki, egy lélek sem, aki támogatást nyújtana nektek, így magatoknak kell magányos harcotokat megvívni a jobboldali garázdák ellen. Akik közé most már én is tartozom. Látod, a kettős fronton végzett sziszifuszi munkád (ideológiai harc és pénzfelkutatás) mellett mégis szakítottál időt arra, hogy egy szerény képességű volt munkatársadból, csak úgy, rutinból, mondhatni visszakézből árulót faragj. Lám, ebben a rólam mintázott kis jellemrajzban sem tagadod meg önmagadat. Lapod legutóbbi számának huszadik és huszonegyedik oldalán közzétett szöszszenetednek ugyanis mindösszesen két állítása igaz. Az egyik az, hogy a produkciós irodám földrajzilag közel volt a lap szerkesztőségéhez, a másik azok a tőlem származó mondatok, amiket vagy szíves elrettentés gyanánt idézni. Az összes többi vagy egyszerűen hazugság, vagy szándékos ferdítés. De nézzük, mi is váltotta ki haragod! Az ominózus cikk, ami arra készetetett, hogy tollat ragadj, az MNB elnökének megrendelésre történt meghurcoltatása ellen mert tiltakozni. Cikkem leleplezte azt a mesterkedést, amivel ti a balliberális kormányt minden erkölcsi fenntartás nélkül igyekeztek támogatni abban a törekvésében, hogy saját hazug kommunikációját képes legyen fenntartani. A cikkben is leírtam, most megismétlem, azért mentetek neki otrombán és tehetségtelenül (ha szabad nekem is minősítenem) Járainak, mert ki merte mondani azt, amit ma már a világ valamennyi gazdasági és pénzügyi szakembere pontosan tud. Ha lenne bennetek egy körömnyi szakmai becsület, ti is Járainak adtatok volna igazat. De a baloldalon „összetartás” van, parancsra „igazodj”, aki nem követi a párt utasításait, az áruló.
Ti, akik a gondolat szabadsága, a szabad véleménykifejtés, a másként gondolkodás letéteményeseinek tekintitek magatokat, gúzsba kötnétek, sőt ellehetetlenítenétek azokat, akik nem a ti igényeteknek és elvárásaitoknak megfelelően mernek újságot írni, véleményt nyilvánítani. Ti, akik a demokrácia élharcosainak tekintitek magatokat, egy (tév)eszme rabszolgái vagytok. Még akkor is, Ákos, ha néha te előadod az „érted haragszom, nem ellened” megközelítésű kormánykritikáidat. Tudod, Ákos, kinyílt a szemem, mára elegem lett a demokrácia jelszava mögé bújtatott agymosásaitokból. Azt írod, engem mint szerény képességű kis újságírócskát sajnálatból vettetek magatokhoz. Azután csak úgy, sajnálatból, megtettetek az Európa rovat vezetőjének, és ebbéli minőségemben „slampos mondatszerkezettel, stílushibákkal teli” módon megírtam ötvenhét cikket az Európai Unióról. De ti ezt annak fejében elviseltétek, hogy úgy gondoltátok, baloldali érzelmű vagyok. Ezért még a honoráriumot sem sajnáltátok tőlem. Ám ha akartam volna, sem tudtam nem észrevenni, hogy Aczél Endre, ha a rovatomba írt, sokszorosát kapta annak, amit én rovatvezetőként. Az se úgy volt, ugye, hogy ti szerettétek volna kihasználni az Európai Unióhoz kötődő kapcsolataimat, mert ti véletlenül sem hallottatok arról, hogy az általad „magáncégecské”-nek nevezett produkciós irodámmal több uniós pályázatot nyertem? Érdekes, angolul bizonyára nem fogalmazok stílushibásan, hiszen a BBC televízió (mi az a 168 Órához képest?) nem átallotta az általam angol nyelven készített anyagokat levetíteni. És a BBC a mai napig hajlandó velem uniós kommunikációs pályázaton indulni. (Igaz, a BBC-nél soha nem firtatták politikai hovatartozásomat.) Csakhogy a szegénység elől szakadatlan menekülő lapodnak igen jól jött az uniós kommunikációs támogatás, amit – igen, kimondom – az én segédletemmel jártunk ki a Külügyminisztériumnál. Utalsz írásodban erre is, kissé elferdítve a dolgokat. Ezért nézz utána, menynyit tettetek ti zsebre ebből a pénzből, és mit kaptam én, a szegény Bandi. És milyen érdekes egybeesés, amikor az uniós támogatás kifújt, hirtelen megszűnt a rovatom, amiről úgy értesültem, hogy nevemet kivettétek az impresszumból. Azt írod, az általatok szerzett személyes kapcsolataimnak sokat köszönhetek. Milyen személyes kapcsolatokra gondolsz, Ákos? Talán arra, amikor a szerkesztőség folyosóján bemutattad nekem Gyurcsány Ferencet azzal, hogy itt áll előtted a jövendő miniszterelnök, akkor, amikor még Medgyessy nem sejtett semmit? Vagy amikor Szili Katalin meglátogatott a szerkesztőségben? Meg Baja Ferenc számos alkalommal.
Hosszasan ecseteled a Chirac-interjút, ami a jobboldalon is nagy port kavart, és ami miatt személyesen engem értek a támadások, például „szobatársam”, Lovas István részéről. Azt írod, „nem a szerzőnek, az újságnak kellett magyarázkodnia” az exkluzív interjú miatt. Soha nem mondtam volna el senkinek, de te teregetted ki a világ előtt, így kénytelen vagyok védekezni: az exkluzivitás a te ötleted volt!!! Én őszintén leírtam, hogy egy zártkörű sajtótájékoztatón vettem részt, ahová a meghívott francia és angol újságírók közé befurakodtam. Ez ügyben, persze, én is sáros vagyok, nem kellett volna belemennem, hogy így jelentessétek meg. Ezt a foltot soha nem fogom tudni lemosni magamról! Egyébként tartok tőle, hogy az általad említett, irántam mutatott szolidaritásotok ez ügyben nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a lapot perelhették volna be, és tudtad nagyon jól, hogy nem verheted rám a sarat, hiszen a tőletek kapott honoráriumból életem végéig sem lettem volna képes kifizetni a büntetést. Egyébként, talán erről nem is tudsz, személyes Canossa-járásom a francia nagykövetnél olyannyira sikerült, hogy amikor a nagykövet megbízatása lejárt, meghívott a lakásán tartott zártkörű búcsúfogadására. Ha valaki úgy érezné, hogy az ügyben nem mondanék igazat, annak felhívnám szíves figyelmét arra a mondatodra, hogy „a balliberális újság gondosan átigazította írásainak slampos mondatszerkezetét, félrefogalmazásait, stílushibáit”. Meg mindent, ami nem volt ínyetekre. Örülök, hogy úgy látjátok, egye gyöngébben írtam, sőt „volt, ami már a közölhetetlen kategóriába esett”. Nos, a legutolsó általam jegyzett írás interjú volt Kovács László uniós biztosunkkal. Kovács László a pártállamban megszokott módon, megjelenés előtt bekérte az anyagot, és átírta saját szájíze szerint. Ez a stílus esett a te véleményed szerint a már szinte közölhetetlen kategóriába. Ebben, látod, egyetértünk. És most a legnagyobb hazugságodról!
Azt írod, hogy csak úgy találtam Brüsszelben lakást, hogy azt meg kellett osztanom egy újságíró kollégával. Szerinted ezt a kollégát Lovas Istvánnak hívják. Nos, ezt az egyik szocialista európai parlamenti képviselőnőnk találta ki, akinek a férje révén a Magyar ATV-ben is vannak érdekeltségei. Éppen az a képviselőnő indította el ezt a rosszindulatú pletykát, akinek az aszszisztensével a lakást megosztottam. Ez a primitív és szándékosan ártani akaró pletyka elegendő volt ahhoz, hogy a te szemedben nemkívánatos személy váljék belőlem. Azóta, hogy ez a sületlenség a füledbe jutott, egyetlen sort se fogadtatok el tőlem. De bevallom, én sem kerestem a kapcsolatot veletek. Ugyanis láttam, hogyan közösítik ki, pártállásra való tekintet nélkül, egy emberként a brüsszeli magyar újságírók a Magyar Nemzet tudósítóját. Ezt én nem viseltem el. Bűnöm, hogy rákényszerítettem kollégáimat, valamint a brüsszeli magyar szocialista képviselőket, hogy vegyék emberszámba. Ez indította el a pletykát, ezért lettem én számotokra nemkívánatos személy. De erre én azt mondom: bár együtt soha nem laktunk, büszke vagyok Lovas István barátságára, és a barátságot életemben soha nem fogom megtagadni. Inkább elviselem az ilyen nemtelen támadásokat, mint a tiéd.