A magántőke nem ismer szolidaritást

Tavalyi plakátkampányában a Szabad Demokraták Szövetsége felvázolta, milyen lenne az ő országa. Elmondták nagybecsű véleményüket arról, mi a teendő a droggal, a homoszexualitással és a kutyaürülékkel kapcsolatban; idei programjukban ezekről már nincs szó. Ahogy nincs szó a mezőgazdaságról, a családok helyzetéről, a szegénységről, a hazai vállalkozásokról, a vidékfejlesztésről, a természet- és környezetvédelemről, az igazságszolgáltatásról, a jogrendről és közbiztonságról sem. Az SZDSZ országában ilyen piszlicsáré dolgok nem számítanak. A közoktatáson szerintük csupán annyit kell javítani, hogy ne lehessen alsó tagozatban osztályt ismételni. A százkilencven oldalas program egyetlen apró utalás erejéig sem foglalkozik a határon túli magyarokkal. Az SZDSZ semmit nem mond mindarról, ami otthonná, hazává tesz egy országot.
Ugyanakkor a liberálisok számos területen válságjeleket észleltek. Mint írják, a kórházak, rendelők rossz állapotba kerültek. Az önkormányzatok képtelenek finanszírozni gyógyintézményeiket. Az egészségügyi rendszer korszerűtlen, pazarló, bürokratikus és szegény. Az adórendszer igazságtalan. Rossz a tömegközlekedés, túl nagy a bürokrácia, túl sokan dolgoznak az államapparátusban. A politika pedig giccses, züllött, populista.
Az SZDSZ próbál civilnek látszani, így akar hatni a politikától megcsömörlött kisember érzéseire. Aggódik és nyafog, mint valami szubkultúrába kényszerített kisebbségi csoport. Ennél visszataszítóbbat már nehéz elképzelni – tekintve, hogy kormányzó pártról van szó, amely három minisztert működtet, s épp most enyelegte át második ciklusát a posztkommunista garnitúrával. Programjukban egyenesen arra hívják fel a figyelmet: ők csinálták a rendszerváltást. Ami azért erős túlzás. Sőt, talán végbemehetett volna a tényleges rendszerváltozás, ha a SZDSZ, ez a Nagy Degeneráció, a hatalom érdekében nem teszi szalonképessé a posztkommunizmust.
A liberálisok eredetileg a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát, a francia forradalmi lózungokat hangoztatták. Az SZDSZ-program már a „szabadság, verseny, szolidaritás” elveit hirdeti. Ám szabadság alatt csak az ő szabadságukat kell érteni; verseny alatt azt, hogy a multinacionális tőke legyalogolja a helyi vállalkozókat; szolidaritást pedig nem vállalnak mással, csak a gazdagokkal és a hatalmasokkal. (Ha egyébként Kóka miniszter annyira szolidáris, adhatna egy helikoptert a sajátjai közül a magyar mentőszolgálatoknak.)
A liberális párt – meghökkentő arcátlansággal – azt állítja, az egészségügy rossz helyzetéről a magyar orvosok és ápolók tehetnek, ugyanis többségük „nem fizetésből, hanem a zsebébe csúsztatott borítékból él”. Az ebből adódó válságot szerintük a verseny szüntetheti meg. Azonban az egészségügybe való liberális beavatkozás azt eredményezné, hogy a gazdagoknak magas színvonalú orvosi ellátás jutna, az átlagkeresetűeknek pedig a jelenleginél is rosszabb. Lenne szegény beteg és gazdag beteg, holott a szolidáris állam épp arról a törekvésről ismerszik meg, hogy legalább a műtőasztalon egyenlők legyünk. Az SZDSZ azonban elszántan harcol a gazdagok szabadságáért. Hosszú évek kitartó munkájával szétliberalizálták a magyar gazdaságot, tevékenységük gyümölcseként naponta több mezőgazdaságból élő család megy tönkre, s a pedagógusok éhbérért dolgoznak. A neoliberális politika – amely jóléti intézkedéseket csak kényszeredetten, lassan, kicsiny mértékben és kizárólag kampányidőszakban hajlandó megtenni – kiélezte a társadalmi különbségeket. Tizenöt évvel a rendszerváltás után rohamosan szegényednek a magyar családok. S most a liberálisok a kegyelemdöfésre készülnek.
„Egyedül a magántőke lehet a megoldás” – írják programjukban, s ez a mondat a kampányszöveg refrénje, a neoliberális hitvallás. A Kókafilozófia minden problémára a magántőkét ajánlja. S ugyan ki ne szeretne egy kis magántőkét? Úgy tessék elképzelni az SZDSZ országának eljövetelét, hogy az angyalok, ezek a szorgalmas, szárnyas marketingmenedzserek széthúzzák az ég függönyét, és csillogó helikopteren közénk ereszkedik a magántőke. S mit tesz a magántőke ezután? Enni ad a szabolcsi iskolásoknak, felemeli az elesetteket, meglátogatja az özvegyeket és árvákat nyomorúságukban, megreparálja a nemzet foszlott önbecsülését, egyesíti a szétzilált magyarságot, valamint értékrendet és távlatot nyújt a közoktatásnak? Nem, a magántőkének nem az a természete, hogy szétosztja önmagát. A magántőke a magántőkéseknek fial, a Kókáknak meg Gyurcsányoknak, és nem ismer semmiféle szolidaritást.
A sokat emlegetett neoliberális verseny pedig nem tart örökké, és nem is igazi verseny. A magántőke természete, hogy összegyűlik, monopolizál, globalizál. S miután minden kis halat felfaltak, a nagy halak egymást is megeszik – a neoliberális szisztéma felemészti önmagát. Például nem azért akar szabadabb gyógyszerpiacot az SZDSZ, hogy jobban menjen a sarki közértesnek, aki majd gyógyszert is árulhat – hanem azért, hogy a diplomás patikusok tönkremenjenek, s így a gyógyszergyártó világcégek útjából a maradék szakértői kontroll is eltakarodjék. A lokális érdekeket védő, a versenyt korlátok közé szorító, a hazai gazdaságot erősítő, a jóléti intézményeket okosan finanszírozó államnak viszont a gondolatától is iszonyodnak.
Az SZDSZ a MÁV eladását is szorgalmazza, merthogy a magántőke a távolsági közlekedést is meg tudja oldani. Hát meg, de akkor nem azok utaznak majd vonaton, akiknek autóra meg matricára nincs pénzük, hanem akik élvezni akarják a luxuskocsik hangulatát. A liberális Magyarországon egyébiránt ellenőrök fognak uralkodni; ellenőrországot épít az SZDSZ, sokszoros jegy-, gyógyszer-, élelmiszerárakkal. A feketemunkásokra ellenőrosztagokat küldenek – hogy a kisember, aki nem tud megélni a külföldi cégtől kapott rabszolgabérből, hét végén ne vállalhasson fusimunkát. Az adóellenőr-kommandó is készen áll, hogy lecsapjon a kisvállalkozókra. Amerikában a faji megkülönböztetés egyik ismérve volt, hogy a négereknek csak hátul és állva szabadott utazni a buszon. Az SZDSZ a társadalmi rétegek közti diszkriminációt akarja megteremteni: állóhelyei sem lesznek a szegényeknek, s majd leparancsolja, sőt feljelenti őket az ellenőr.
SZDSZ-országban a gazdagoknak kedvez az egykulcsos adórendszer is, hiszen a kis fizetésűeknek semmit, de a nagy fizetésűeknek további hatalmas előnyöket juttat. Kóka és Gyurcsány nem kíván többé negyven százalékot adózni a jövedelme után, elég fáradságos lesz elfittelinázni a húszat is.
Kedves magyar állampolgár! Az SZDSZ természetesen jogokat kíván kiterjeszteni terád is. Ezentúl senki nem foszthat meg a szegénység és a testi-lelki igénytelenség jogától. Jogod lesz kéregetni – csak olyan helyet válassz, ahol nem rontod a városképet. Valósítsd meg önmagad! Lehetsz beteg is, jogod van a nyavalyáidhoz, és jogod van a közösségi élményhez, amikor összezsúfolódsz sorstársaiddal a nehéz levegőjű, fülledt betegvárókban. Ha ez nem tetszik, legyél te is milliomos.
Ezzel szemben a magyar társadalom néhány hónap múlva választhatja a normális, tisztességes, nemzeti önrendelkezésre épülő életvitelt. Amit egyébként demokráciának szoktunk nevezni.