Szocialista füllentések négy tételben

Áprilisban eldől az MSZP sorsa. Ez jobb esetben azt jelenti, hogy befejeződik a rendszerváltoztatás. Rosszabb esetben – erre gondolni sem jó – folytatódik az ország mélyrepülése. A tét előttük is ismert, ezért mindent megtesznek, hogy megőrizzék hatalmukat. Eszközökben nem válogatva igyekeznek szavazókat szerezni. Nagy figyelmet fordítanak a nyugdíjasokra. Teszik ezt azért, mert hárommillió választópolgárról van szó, akikben ráadásul nagyobb a szavazási hajlandóság, mint a fiatalokban.
Ezt a szempontot egészíti ki a szocialista kampánystratégia első számú célkitűzése, a polgári kormány sikeres intézkedéseinek hiteltelenítése. Ezért vertek szét egy jól működő, differenciált és igazságos családtámogatási rendszert. Ennek elemei nemcsak a családokat erősítették, de a társadalom állapotát is javították. Az összetákolt új rendszer célja, hogy alkalmat adjon a főszereplőnek az igazságosság bajnokaként történő fellépésre. Ehhez igazságtalannak kellett nevezni a régi rendszert, mondván: az adókedvezmény a gazdagokat támogatja. A valóság az, hogy egy kétgyermekes család az adókedvezményt teljes mértékben ki tudta használni, ha a két szülő együttes jövedelme 2005-ben elérte a havi 97 500 forintot. Ítéljék meg, hogy ők gazdagok-e. A háromgyermekesek kiemelt, havi 30 000 forintos adókedvezményének teljes érvényesítése a család 150 400 forintos jövedelme esetén megvalósult. Ezt a rendszert kellett gyalázni és lejáratni ahhoz, hogy a kampány egyik fő szlogenje, az igazságosság újból és újból elmondható, sőt tettekkel igazolható legyen. Pedig az adókedvezmény a családjáért felelősséget vállaló embernek kedvez, a parttalan segélyezés a munkakerülőnek is.
Öles plakátok hirdetik: Duplájára emeltük a családi pótlékot. A megduplázás alatt minden normális ember azt érti, hogy ezentúl kétszer annyit kapok, mint eddig kaptam. Nem így történt. A szülő egyik zsebéből kivették a pénzt, és betették a másikba. Elvették a rászorulók támogatását, az úgynevezett rendszeres gyermekvédelmi támogatást, elvették a dolgozó szülők támogatását, az adókedvezményt, és fedezetüket beolvasztották a családi pótlékba. Így ez megnövekedett, pontosan az elvett juttatások összegével. Annyi változás történt, hogy a szegények támogatását ezentúl a gazdag is kapja, a dolgozókét a munkakerülő is.
Hasonló a helyzet nyugdíjügyben. Tárgyilagos ember nem vitatja, hogy a nyugdíjak reálértékének folyamatos csökkenését a polgári kormány állította meg, sőt 22,5 százalékkal növelte azt. Az MSZP kampányüzeneteit a tények ellenében sulykolja, vagyis nemcsak füllent, hanem ezt újból és újból megismétli. A szavazatvásárlás klasszikus esete volt négy éve a 19 000 forintos kampányígéret. A visszamutogatások alkalmával most is gyakran előjönnek vele. Azt állítják, hogy a polgári kormány – szavaik szerint a Fidesz – 52 milliárdot elvett a nyugdíjasoktól. Ez nem igaz. Mi történt? A Horn-kormány idején 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Az akkori miniszterelnök azzal igyekezett ezt jóvátenni, hogy a következő évekre fokozott nyugdíjemelést ígért, törvényi megerősítéssel. A polgári kormány – látva a költségvetés helyzetét – úgy gondolta, hogy megadja, sőt túlteljesíti az ígéretet, de más ütemezésben. Ezt meg is tette. Vagyis a ciklus egészében teljesítette, sőt túlteljesítette a Horn-féle ígéretet. A Fidesz tehát nem elvett, hanem többet adott. A szocialista melldöngetés másik példája: 25 százalékkal növeltük a nyugdíjak reálértékét. Elvitatják, és maguknak tulajdonítják a 2002-es évközi 4,5 százalékos emelést, így 9 százalékkal változtatják meg a két ciklus mérlegét. Pedig a polgári kormány hozta meg a döntést, készítette elő a kifizetést, és ami a lényeg, biztosította az emelés forrását. Vagyis elkülönítette rá a pénzt. Amire elért az összeg az érintettekhez, már Medgyessy Péter volt kormányon. A kérdés az: kitől jön a pénz, a feladótól vagy a postástól?
A választók megtévesztésének mindössze négy példáját említettem, ezek csak érzékeltetik azt a világot, aminek véget kell vetnünk. Azok világát, akik hatalmuk megtartása érdekében, ha kell, megtévesztenek, ha kell, rágalmaznak, nem kímélik sem az emberek, sem az ország érdekeit. Magyarországnak összefogásra, békés erőfeszítésre, tisztességes magatartásra van szüksége. Csak így lábalhat ki társadalmunk abból a helyzetből, amibe az utóbbi négy évben került.

A szerző az Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere volt