Borderline-szindróma a politikában

Miről szól a mostani kampány? Pszichológusi szemmel nézve az identitásról, vagyis a Gyurcsány-kampány a saját személyes identitásának kereséséről, az Orbán-kampány pedig a nemzet identitásának erősítéséről. Mi az identitás? Mit értünk a pszichológiában identitás alatt? Günter Ammon professzor, a múlt század végének pszichoanalitikus tudósa az általa alapított Német Pszichoanalitikus Akadémia keretében kidolgozta a humánstrukturális pszichoanalízis személyiségelméletét és ezen belül az identitáselméletét. Az emberi élet alapja a biológiai lényünk, a testünk. Ezen alapulnak testi-lelki adottságaink.
A tudattalan és a tudat
Az ember öntudatlanul jön a világra. De születése előtt, alatt és utána is közvetlenül érzi anyja lelkét, érintését, később szavát, és ez beépül tudattalanjába. Beépülnek a környezeti tényezők is, az apa és a rokonok aktivitásai a gyermek felé. Ennek a külső, őt körülvevő családi dinamikának a figyeléséből alakul ki a tudattalan belső élet, amelyet a fejlődő emberi tudat szabályoz. A tudat három egymásra épülő „terület” közvetlen gazdája: saját testének, lelkének és szellemének. A három mégis egy, van egy centruma, ez pedig az identitás. Az ember önmagával azonos. Nagy János egyetlen van a világon, akkor is, ha név szerint sok száz Nagy János van, akkor is különböznek arcszínben, tenyerük rajzában, testük-lelkük működési módjában. Az emberi identitás, minden ember identitása egyszeri, megismételhetetlen történés térben és időben. Ez az emberi identitás tulajdonképpen az emberi lélek.
Énfunkciók, avagy énenergiák
Minden embernek van lelki eszköztára, amellyel saját magát megvalósítja; ezek segítik az identitás megvalósulását, ezek az én-energiák: a kreativitás, vagyis az alkotás igénye; a konstruktív agreszszió, amely tevékenységre ösztönöz; a szexualitás, amely a másik ember keresésére hajt; a gyengédség, amely a művészeteknek, a barátságoknak és az anyai, családi szeretetnek az örömét adja. Az összeolvadás ritka pillanata külön áldás, erre vigyáz az elhatárolódás, amely őrzi az én és a másik különbözőségét. A szorongás pedig jelzőrendszer, az öt testi érzékszerv belső segítője, a megérzés.
Másodlagos adottságok, amelyek az embernek a külső világhoz való kapcsolódását biztosítják: a szellemi energiák, a számos tehetség, amely készséggé fejleszthető. Ilyen az intelligencia, az emlékezet, a figyelem és a figyelőképesség, a kézügyesség, a testi erő, a művészi hajlamok.
Az érzelmek adják a jelzőrendszert, így külsőnket, belsőnket és egész lényünket átjárják.
A személyiségnek és a személyiségfejlődésnek a zavarai Ammon szerint egy spektrumon helyezkednek el. Legenyhébbek a neurózisok, a legsúlyosabbak a pszichózisok (skizofrénia és hasonlók). A legkülönösebb kórkép a határeseti szindróma, orvosi nevén: Borderline-betegség. Ez az előbbi kettő között van súlyosságban. Az ilyen betegek személyiségcentruma kedvezőtlenül fejlődött, családi, nevelési, társadalmi okok, részben pedig biológiai adottságaik miatt identitásuk sérült, és ezért egy egész életen át ürességet, hiányt éreznek. „Loch im Ich” (Hézag az énben) – mondja Ammon. Ez állandó keresésre, sietésre ösztönzi őket. Mint az űzött vadak, sokszor olyanok. Sikereikre alapot ad az, hogy másodlagos képességeik általában jók, sokszor kiválók. Brillíroznak találékonyságukkal, meglepő ötleteket hoz elő intelligenciájuk, környezetüket szinte elvarázsolják. Az ötletek megvalósításában viszont nem tudnak másokkal együttműködni – ehhez hiányoznak belőlük az énenergiák. Ezek az emberek felnőttkorukban is anyához kötöttek vagy egy anyapótlékhoz. Csak úgy tudnak működni, hogyha állandóan támogatják őket. Ha ez a támogatás nem spontán, akkor kiprovokálják vagy megveszik maguknak.
Mint vezetők, zseniálisnak látszanak, valójában teljesen kiszámíthatatlanok. Amikor nehézségek jönnek, a támogatást elveszni látják, gondolkodásuk zavarossá válik, a tudattalanból ellenállhatatlanul jönnek elő elfelejtett képek, emlékek, elfojtott lelki élmények, és ekkor logikájuk összeroppan. Ez azt mutatja, hogy a személyiségükben, pszichológiai szaknyelven mondva, hasadás van. Belső lényük ezért feszültségekkel teli. Mivel kiváló embereknek érzik és tartják magukat, a feszültséget megpróbálják levezetni úgy, hogy amit magukban, belső lényükben negatívnak találnak, azt valójában gátlás nélkül átvetítik az ellenfelükre. A negatív tulajdonságok tehát az ellenfélben találhatók meg: az ellenfél a gonosz, a rossz, a negatív figura. „Ő az akadálya, hogy én nem tudok érvényesülni” – mondják. Ezt a lélektan projekciónak, azaz kivetítésnek nevezi. De ettől nem nyugodnak meg, ugyanis abban, aki projiciál, a feszültség nem csökken.
Kialakul a Borderline-betegség. Ezek a betegek aztán abból élnek, hogy ép identitású emberektől próbálják elvenni az identitásukat. Mások szellemi termékeire teszik rá a kezüket. Ha pedig hatalmuk van, elmozdítják vezetői állásukból, mindenképpen lehetetlenné teszik a vetélytársnak képzelt személyt, személyeket. Ilyen módon saját személyiségcentrumuk mértéktelenül megnő, és lassan olyan jelentős lesz, hogy a hozzájuk tartozó területen már nincs is más, aki számít. Ilyen volt Sztálin is, aki minden tudományhoz értett.
A magyar identitást a XX. század alaposan megtépázta. A trianoni békediktátum elvette az ország nagy részét, és a magyar emberek mintegy harmadát más nemzetek polgáraivá tette. Aztán jött a világháború, és ezelőtt 62 évvel megjelentek a német megszállók is. Hideg, kegyetlen érzés jön elő a múltból, amikor erre gondolok. Nemsokára március 15-e, de utána közvetlenül március 19-e jön, az 1944-beli gyásznap fordulója. Tudják-e a gyerekek, fiatalok, mi volt akkor? Akkor a németek nem voltak barátaink, mert akkor őket is egyetlen ember irányította, ők is diktatúrában éltek, és nálunk is ezt akarták megvalósítani. Tragikusan sikerült nekik – akkor.
A második diktatúra
Egy mai plakáton miniszterelnökünk jelszava: „Egy ország, egy ember, egy program”, a hitleri jelszót juttatja eszünkbe, ezért felkavaró. Akkori élményem élesen bennem él. A Pécelen levő, Manréza nevű lelkigyakorlatos házban voltunk aznap sok egyetemi társammal együtt. Békében, elmélkedve, gondolkodva. És sötét kabátban, gyászba öltözötten váratlanul megjelent nálunk egyetemi lelkészünk, Páter Izay Géza. „Ma hajnalban megszállták a németek Magyarországot.” Ez volt a híre, amiért kijött. Bezárnak azonnal minden egyetemet, megszűnik az oktatás. Szorongás fog el mindannyiunkat. Egymás után jönnek a zsidótörvények. És elhurcolják Frank bácsit, az én drága fogorvosomat a Bükkbe, és húsz másik értelmiségi társával agyonlövik. Suttog a város (Miskolc).
Nem szabad hangosan beszélni. Temetik a neves belgyógyász doktort, kimegyek a temetésére, és minden gyászolón sárga csillag ékeskedik a fekete ruhán. Hittanárunkat, a „tiszit” is elhurcolják. Megborzadok. Sok és sokféle borzalom történik még velünk. A zsidók vonatai Auschwitz felé mennek. A gázkamrákról csak később szereztünk tudomást, de amit tapasztaltunk, az is elég volt. Zsidó barátaink egy részének megsemmisítésével levágták megint a magyar identitás egy darabját.
A felszabadulás elhozná a reményt, de először az asszonyok és a lányok gyötrelmeit. A vértanú püspök halálával védte meg a házában elszállásolt ártatlanokat. A Rákosi-féle fordulat évének eseményei a nemzet sebeit még jobban mélyítik. Ellenállókat és Auschwitzból hazajött zsidókat is börtönbe vetnek. A társadalom, miközben a háború utáni élet konszolidálódni látszik, érdektelenné, lelkileg kiürültté válik. Az asszonyokból az „orosz” gyerekeket sorban kaparták ki…
Lassan, először csendesen, majd dübörögve megjön a második diktatúra is.
Végül is a három T társadalmává lett a rendszerváltozás előtti magyar társadalom. A mindenható: Aczél György támogat, tűr vagy tilt. Osztályozzák a tudósokat és a szellemi embereket. A negyven év alatt az emberek próbálnak kitérni, és próbálnak alkalmazkodni. Az emberi személyiség életéhez a szabadság levegője tartozik. Ennek ellenére az idősebbek levetik saját identitásukat, párttagokká vagy besúgókká válnak. A fiatalok kevesebb családot alapítanak, szinglikké lesznek. A pszichiáterek vizsgálatot kezdeményeznek a társadalmi beilleszkedési zavarokról. A legfontosabbat, a Borderline-zavarokat nem említik, titkolják. Ezek a zavarok abból származnak, hogy nem szabad önmagunkká lenni, nem szabad a képességeket kibontani. A magyar társadalom egy része a háború előtti és alatti üldözöttek közösségéből határeseti, Borderline-társadalommá válik. A Borderline-társadalom identitástiltó társadalom – mondja Ammon. Ez megbetegítő. Egyre-másra változnak az emberek határeseti személyiségűvé.
Gyurcsány: egyedül, de három példányban
Megdöbbenés fog el, amint meglátom a képernyőn bemutatott színpadon, egy pártrendezvényen Gyurcsány Ferencet egyedül, de három példányban. Gyurcsány Ferenc középen, egy Gyurcsány-árny jobboldalt, egy pedig baloldalt. A személyiség hasadt voltát bemutató színpadkép a mai tiltott és a mai megtűrt vezető emberek történeteit juttatja eszembe. Így: jobboldalt a tilos, baloldalt a támogatott, középen a megtűrt. Kondor Katalin, Mellár Tamás, Keller László feljelentett ártatlanjai és sokan mások. És mi történik a Pető-intézetben? Ott, ahol lábujjhegyen kellene járni, és halkan beszélni. A kettős állampolgárság ügye pedig elbukott a projekciókból származó félelemkeltésen és a bekövetkezett félelmeken. De hát nem is csoda, hiszen éppen identitáserősítésről lett volna szó…
Ne bántsatok senkit a kampányban! – adja ki a jelszót miniszterelnökünk híveinek. Azonban nem állja meg sem ő, sem a kampánystáb, hogy ne gyakorolja továbbra is Orbán Viktoron magát. A belül élő kedvezőtlen agressziós késztetéseik állandó és végleges tárgyat találnak: a főtárgy Orbán.
Gyurcsány a kampányban mindig önmagát kereste eddig, miközben állandóan projiciált: Orbán Viktort figyelte és kritizálta. Hiába kereste azonban így, nem találta meg saját identitását, amely sokszor percről percre változik. A helytől és az emberektől függően adja, mutatja be magát. Közben egyre feszültebbnek látszik.
Gyurcsány Ferenc értékes és tehetséges ember, azonban megnyilvánulásai alapján beteg. Pszichológusi szemmel nézve jelenleg teljesen alkalmatlan miniszterelnöki tisztség betöltésére. Betegségét diagnosztizálni csak orvosi-pszichológusi együttes vizsgálattal lehet. Tanácsolom neki az orvosi vizsgálatot, lehetőleg külföldön. A müncheni klinikán mint látogatót is szívesen fogadják.
Orbán: politizálás az identitásért
Ez az országról és a nemzetről szól. Ebben nincs kivetítés, csak a tények felsorolása. A rá vetített negatív értékeléseket ő és az egész csoportja békén tűri. Néhány napja bejelentette, hogy készen állnak átvenni a kormányzást. Úgy fogalmaz, hogy az igaz, hogy van egy ország, de nem egy ember van, hanem 15 millió magyar ember.
A rendszerváltozás hajnala 1989-ben egy akkor még nagyon fiatal emberrel és vele együtt egy fiatal csapattal köszöntött ránk, akik a legnagyobb nyilvánosság előtt, még a diktatúra uralma alatt ellene mondani mertek. Ők a Fidesz. És mióta elkezdett ez a csapat politizálni, azóta mindig az identitásért politizál. Trianonban, a háborúban és a két diktatúrában elveszni látszó magyar identitásért. Nem egyedül küzd, hanem mindig csoporttal, csapatban dolgozik. Orbán Viktor mostani kampánya az egész nemzet bevonásával folyik. Az elképzeléseket egybeépítve fogalmazódik meg a Fidesz gazdasági, oktatási, egészségügyi programja. Kevés kivétellel nem ígéreteket fogalmaz meg, hanem követelményeket. Fogjatok össze, és lesz még szabadság és jólét számunkra – képviseli a vállalást.
Bízzunk Orbán Viktorban és a Fidesz közösségében! Nehéz dolguk volt, és még nehezebb út áll előttük.

A szerző pszichológus, pszichoterapeuta, a Deutsche Akademie für Psychoanalyse választott tagja, a Dinamikus Pszichiátriai Világszövetség (WADP) hazai képviselője