Egy felesleges írás

Most, hogy az ORTT elítélte az ATV-t, s benne Gréczy Zsoltot, elérkezett a pillanat, hogy megszülessen egy teljesen felesleges írás. Igazság szerint haragszom magamra, amiért nagyjából fél órát ezzel töltök. Ezzel az írással. Hiszen az élet mégiscsak fontosabb, mint Gréczy Zsolt és a magyar ATV, sőt, bár néha alig látszik, de az élet még szebb is.
Hát akkor miért? – teszem fel a kérdést magamnak. Azért, hogy ne menjünk el csak úgy emellett is. Fog történni bármi, ha megírjuk? – kérdezem ismét, makacsul. Nem, nem fog történni semmi sem. De talán éppen ezért. Önmagunkért. A magunkfajták kicsike elégtételéért.
Szóval az ORTT elítélte Gréczyt és az ATV-t, mivel Gréczy és az ATV lecigányozta Orbán Viktort.
Történetesen láttam a kérdéses adást. Aljas volt, ostoba, sunyi és gyáva. Ott állt Gréczy, és hallgatta a menthetetlenek telefonjait. Neki szokott telefonálni a „critical mass”, a modern kori tömegdemokrácia csődje, amely eldönti a választásokat. Gréczy meg áll csak, arcán ott ül a megfoghatatlan, kikezdhetetlen bizonyosság, a hit abban, hogy ő a karmestere ennek az egésznek.
Így volt ez akkor is. Aztán az egyik betelefonáló néző azt mondta Gréczynek: „Orbán Viktor ne a magyarokat vezesse, hanem vezesse a testvéreit, akkor nem mennének külföldre.” Nos, hogy kik Orbán „testvérei”? Hát a cigányok. Értsd: Orbán cigány. Régi, kedvelt suttogó propagandája ez emeszpéseknek, eszdéeszeseknek, Gréczy-féléknek.
Elhangzott hát az ATV nyilvánossága előtt a boldogító mondat, Gréczy pedig megelégedetten hallgatott. Látszott raja, mennyire élvezi. Hiszen nem ő mondta, hanem a „critical mass”, de mondta. Öröm, boldogság. Mert Orbánt lecigányozom, ha kell, de hogy más cigányt mondjon, azt nem tűröm el. Aljas, ostoba, sunyi és gyáva.
Olyan éppen, mint minden, ami körülvesz bennünket öt éve már. Olyan éppen, mint a tavaszi kampány felejthetetlen pillanata. Amikor Gyurcsány Ferenc a Józsefvárosba látogatott, és az alkalmi színpadon bizonyos Bangó Margit nevű cigány asszony szaftos csókot nyomott a képére, majd beleüvöltötte a mikrofonba: „Éljen Gyurcsány Ferenc, a magyar népköztársaság miniszterelnöke!” Utána pedig felhangzott a lakodalmas rockba oltott műcigány vircsaft, és Gyurcsány Ferenc bizonytalanul énekelt néhány sort, és hülyén rázta hozzá a fejét. Ha marad még néhány percig, biztosan előkerül egy fóka, aki nagy, csíkos labdát egyensúlyoz az orrán, és egy megszeppent kisgyerek, akit megment a Feri.
Olyan volt Gréczy, miközben a modern kori tömegdemokrácia csődje beszélt hozzá, mint az a szervilis kis csinovnyik, aki a választások éjszakáján elkapta Gyurcsány kezét, és alázatos csókot lehelt rá. A magunkfajta tudja, érzi, mi a különbség kézcsók és kézcsók között. A kézcsók jellege, motivációja között és aközött, hogy ki adja. S persze leginkább az nem mindegy, ki hogyan fogadja.
Ez is olyan magunkfajta, magukfajta kérdés.
Gréczy-kérdés.
Bánó-kérdés. Tudják, ahogy Bánó már-már üvöltve nekiesik Morvai Krisztinának a Nap-keltében. Az aljasság, a gyávaság, a sunyiság és az ostobaság teljes fegyverzetében. (A háttérben Gréczy mosolyog…)
Ne legyünk igazságtalanok! Például a Csintalan Sándor vezette Hír tv-s betelefonálós műsorba is megjelenik olykor a „critical mass”. És megpróbál zsidózni. Olyankor viszont Csintalan Sándor szétkapcsoltatja a vonalat, és elküldi az illetőt a …ba. Szó szerint. Mert tudják, maguk, nem magunkfajták, egyáltalán nem kötelező féregmentalitással létezni ebben a szemét, élhetetlen világban.
És ezzel a mondattal el is érkeztünk jelen írás feleslegességéhez. Mert a magukfajták ezt nem fogják megérteni sohasem. A magukfajták tudják, hogy anélkül a „mass” nélkül nem lennének sehol. A magukfajták boldogan vállalnak közösséget ezzel, és vihogva figyelik a középosztály maradékának rettegését, undorát, kétségbeesését, haragját, tehetetlenségét. Ez az, amit te sohasem fogsz felfogni, Gréczy kolléga. Sohasem fog beleférni a fejedbe, hogy micsoda öröm tud lenni, amikor a magatokfajta leantiszemitáz, aztán a magatokfajta másik széle meg lezsidóz engem.
Ameddig ez így van, így lesz, addig átkozottul jól csinálok valamit.
És ha kérhetem, Gréczy kolléga, te soha a büdös életbe ne védj meg engem. Identitásom, ép erkölcsi érzékem addig marad sértetlen, ameddig te leantiszemitázol, a kurucinfo meg lezsidóz. Addig nincsen közöm a „critical masshoz”. Tudod: „Gyűlöllek, távol légy, alacsony tömeg…”
Hát ennyit akartam elmondani. És ha van kedved hozzá, Gréczy kolléga, megoldhatsz egy házi feladatot. Nézz utána, hogy a kurucinfo zsidózója milyen mozgalmat szervezett annak idején Szegeden az egyetemen! Tanulságos lesz az a magatokfajtának…