Kettős mérce alatt a Kossuth tér és a diplomatanegyed

2007. 02. 09. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Joe Esterhas amerikai író szerint „a magyarok erőszakosak, az öngyilkosságig szenvedélyesek, túl gyorsan mondanak ítéletet, szűklátókörűek, antiszemiták és rasszisták”. Joe Esterhas ehhez azt is hozzátette: „Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda és vágd pofán! Ő tudni fogja, hogy miért kapta.” A magyar állam több mint félmilliárd forinttal támogatta az Andy Vajna nevével fémjelzett Szabadság, szerelem című film elkészítését, amelynek a forgatókönyvírója Joe Esterhas volt. A filmet ősszel, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján mutatták be, amikor magyarokat a tüntetéseken nemcsak pofán vágták, hanem gumilövedékkel és könnygázgránáttal is lőttek – a liberális baloldal túlnyomó többségének egyetértése mellett.
A mi mércénk azonban más. Ezért aztán nem tartanánk helyénvalónak, ha most bárki határozott cselekvésre buzdítaná a magyarokat úgy, hogy „ha meglátsz egy MSZP-s vagy SZDSZ-es politikust vagy egy hazudozó közvélemény-formáló értelmiségit az utcán, menj oda és vágd pofán! Ő tudni fogja, miért kapta.” Joe Esterhas, aki egyébként nagyon büszke a magyarságára, mint fentebb idéztük, azt állította, a magyarok antiszemiták és raszszisták. A magyar véleményterroristák szinte ugyanezt mondják, csak ma még leszűkítik a kört a Kossuth téri radikális jobboldali tüntetőkre. Joe Esterhas bizonyára tudja, mit beszélt, hiszen apja náci volt, és amikor a papát amerikai bíróság elé állították hamis adatokkal az országba besompolygó, háborús bűnösként, dokumentumok bizonyították, hogy Esterhas apja, sőt az anyja is tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, s a tagsági könyvük igen alacsony sorszámmal volt ellátva. Természetesen mindez semmit nem von le Joe Esterhas jogából a véleményszabadsághoz.
Mindez azért jutott eszembe, mert most már tényleg rettenetesen unom, amit a véleményszabadság eltiprását szimbolizáló Kossuth téri kordon ügyében művel a magyar liberális szellemi elit, beleértve a politikusokat és a párt holdudvarához tartozó értelmiséget is. Közállapotainkra jellemző, hogy Joe Esterhasszal együtt háborítatlanul forgathatják szívünkben a szavak fegyverét. Hogy bántó és lekicsinylő stílusban sulykolhatják az emberek fejébe, hogy „a jobboldali csőcselék volt kinn a Kossuth téren, amit nemzeti vizeldévé változtattak”, elhallgatva a tüntetés igazi célját. Hogy tudniillik azért tiltakoztak a téren, mert hazug ígéretekkel csalták ki tavaly tavasszal az emberek szavazatát, hogy azután a legocsmányabb népnyúzó politikát folytassák, az oktatás, az egészségügy és a kultúra lezüllesztésével, hogy a politikájukkal a jövőbe vetett hittől fosztják meg a fiatalokat, hogy a kilátástalanság érzésének megteremtésével a gyermekvállalástól is elveszik a kedvüket.
Nézzük, miként mutatta be a minap a Kossuth téri tüntetést az MSZP szócsöve, a Népszabadság: „Láttunk a szólásszabadság köntösébe burkolózó belvárosi kempinget is, amikor »nemzeti vizeldévé« silányították az ország egyik emblematikus közterületét. Akkor most nézzük azokat az alkotmányos alapjogokat. A Magyar Köztársaság területén mindenkit megillet a szabad mozgás joga. Meg az épített és a természetes környezet védelmével is biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészség joga. Meg a magánlakás védelmének joga. Meg az emberi méltóság joga. És a Magyar Köztársaság természetesen elismeri a békés gyülekezés jogát is. Ezek az alapjogok pedig időnként öszszeütközésbe kerülnek. Például a félpályás útlezárás a mozgás szabadságával, a hangos demonstráció a magánlakás védelmével, a »nemzeti vizelde« a legmagasabb szintű testi egészség és az emberi méltóság jogával tűnik nehezen összeegyeztethetőnek.”
A baloldalnak a „nemzeti vizelde” szavak szajkózásán kívül eddig egyetlen érve sem volt a kordon fenntartására, a véleményszabadság Kossuth térről való kitiltására. Nyilván beláthatták ezt a szocik is, hogy ez a vizeldés duma elég gyenge érv, ráadásul hazugság is, ezért keményebb okot találtak, most a terrorveszélyről hazudoznak meg arról, hogy valakik meg akarják gyilkolni vezető politikusainkat. Hazudtak egy hatalmasat, csak hogy ne kelljen hallgatniuk a Kossuth téren a becsapott nép hangját a Parlamentbe menet. Csodáltam is Szilvásy minisztert, hogy sikerült visszatartania a röhögést, és sikerült komolyan felolvasnia ezt a politikai merényletről szóló szöveget.
De ha már hónapokon át kellett hallgatnunk, hogy a „vizelde” elvette a liberális értelmiség kedvét a korlátlan véleményszabadságtól, nézzünk a dolgok mélyére. Kik vizeltek a téren? Higgyék el nekem, a tüntető asszonyok nem tettek ilyet, nem húzták fel a szoknyájukat és nem guggoltak be a bokor alá dolgukat végezni. A szervezők és a jobboldali tüntetők sem tettek ilyet, hiszen Friderikusz Sándor műsorából is tudjuk az ÁNTSZ osztályvezetőjétől, hogy tíz mobil vécé volt kihelyezve, amiket hajnalonként ürítettek, magas víznyomással tisztítottak és fertőtlenítettek a köztisztasági vállalat munkatársai. Napközben többször ellenőrizte a teret a tisztiorvosi szolgálat, és mindent a legnagyobb rendben talált. Vagyis a szervezők a legnagyobb igyekezettel próbálták fenntartani a rendet. Hogy kik vizelhettek akkor a bokor alá? Például azok a szerencsétlen hajléktalanok, akiknek egyébként ugyancsak jó okuk volna elkergetni az MSZP– SZDSZ-es kormányt, és akik ott hálnak és vizelnek közparkjainkban és az aluljáróinkban háborítatlanul nap mint nap. És akik közül sokan odamentek a térre, és kaptak egy tál ételt a szervezők gulyásleveséből, soha nem mentek el üres kézzel, sőt oda is szoktak, mert megtapasztalták a jobboldali csőcselék jóságát. Ők azok, akiknek odavizelésétől mind a mai napig nem határolódtak el a Kossuth téri tüntetők. Azokról beszélek, akiknek Demszky Gábor főpolgármester szerint szabadságjoguk van az utcán hálni, és akiknek a támogatására fordított összeget most csökkentik több száz millió forinttal a fővárosban.
Az SZDSZ igyekezett élenjárni a „vizeldés” propagandában. A főpolgármester például a Miniszterelnöki Hivatal szorgalmazására a Kossuth téri állapotok rendezésére fővárosi engedélyhez akarja kötni a színpad, a hangosítás és a kivetítő elhelyezését, mert meg kell szüntetni a kialakult „méltatlan állapotokat”. A rendezvényre ugyanis rátelepedtek az árusok és a sörsátrak, amelyek „lerontják a Magyarországról kialakított képet”. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök A szólás szabadsága című műsorban mondta el vasárnap a véleményét. Eszerint „Európa szégyenévé tették egyesek a Kossuth teret”, mert nem volt európai megoldás odaköltözni a Kossuth térre, és hát „azt művelni a Kossuth térrel, ami ott történt”. Mire Szájer József közbeszúrta: „Ezt úgy hívják, hogy politikai véleménynyilvánítás”, mire Kuncze: „Énszerintem a vizelést vizelésnek hívják, és nem politikai véleménynyilvánításnak.” Jó, de akkor a fesztivál meg legyen fesztivál, még ha liberálisok szervezik is. Frissítsük fel a liberálisok emlékezetét, miként néz ki egy rendezvény, ha az SZDSZ vezetésű főváros szervezi. „Még el sem temették az augusztus 20-i tragédia áldozatait, a sebesültek jelenleg is kórházban fekszenek, mindez azonban nem tántorította el a Budapest Parádé szervezőit a soron következő buli levezénylésétől. A főváros hivatalos nyárbúcsúztató fesztiválján a kultúra jegyében okádtak, vizeltek, székeltek vagy éppen szeretkeztek nyilvánosan a merészebb résztvevők – írja a Hetek.hu. – A fesztiválon több mint félmillióan vettek részt, és közel kétszázötven köbméter szemetet takarítottak el utánuk. (…) Lehúzott redőnyök, becsukott ablakok és kapuk sora jelzi: a körút lakói vagy elrejtőztek, vagy elmenekültek. Egy lány a nagydolgát végzi egy fa tövében, két fiút támaszként használva, el ne dőljön dolga végezte közben.”
Ez vajon nem járatta le az országot? Ha ezeket a kulturált liberális ifjakat a diplomatanegyedben megillette az okádás szabadsága, a Kossuth tériek politikai másságát vajon miért nem lehet elviselni?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.