Új moralisták, farizeusok

„2.1.1.5. Az alapvető emberi jogok
Az alapvető személyi szabadságjogok elleni durva támadássorozat már az 1938 és 1942 között hozott úgynevezett zsidótörvényekkel kezdetét vette, és a német megszállást követően kiteljesedett. 1944. március 19-től kezdve a magyar társadalom két megszállást élt meg. Egy viszonylag rövidet, ám szerfelett pusztítót és egy hosszút, amely következményeiben jóval mélyebbre hatolt. Ezekkel összefüggésben pedig – a különböző kisebb vagy nagyobb kiigazításokat, átrendezéseket nem számítva – megélt három teljes politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltást.
A megrendítő politikai és társadalmi változások is a német megszállással kezdődtek. Üldözőbe vették a politikai osztály egész német- és háborúellenes részét, bármelyik (mérsékelt konzervatív, legitimista, liberális, szociáldemokrata stb.) politikai csoportban foglalt is helyet. Az Eichmann-kommandó hazai segédlettel végrehajtotta a holokauszt náci mércével is legátfogóbbnak minősíthető műveletét, szétverve ezzel a gazdaság húzóágazatát jelentő társadalmi csoportot, amely a nagyüzemi ipari termelést, a kereskedést és a bankrendszert irányította. Ezzel együtt kimetszette a kulturális és tudományos életből a zsidó polgári elemet. A társadalmi pusztítást az 1944. október 16-án lábra álló náci kreatúra a nyilas kormányzat még megtoldva mintegy befejezte a gazdasági és a politikai osztály szétverését.”
Fenti idézet az antiszemitizmustól rettegő kormányfő által felkért, úgynevezett Gönczöl-bizottság jelentéséből való. És több sebből vérzik. Például nem egészen világos, hogy a tavaly októberi zavargásokhoz hogyan és miképpen is viszonyul az 1944-es nyilas rémuralom. Hogy ne fogalmazzak ennyire általánosan, azt is mondhatom: mi a rosseb köze van a Gergényi–Gyurcsány-féle sunnyogáshoz és gusztustalan tömegveretéshez Eichmann-nak és Szálasinak? Tudom én jól, hogy ha az Amazonas esőerdejében egy lepke meglebbenti szárnyát, akkor a mongol kősivatagban földrengés lesz – de hogy Eichmann és Szálasi is ilyen nyilvánvaló módon hat Gergényire és Gyurcsányra, azt azért nem gondoltam volna.
Ám az idézett szövegben még ez lenne a legkisebb probléma.
Súlyosabbnak tűnik az ismert vulgármarxista történelemszemlélet által ránk hagyományozott hazug közhely, amely szerint Magyarország és a magyar nép volt a nácik leghűségesebb kiszolgálója.
„Az Eichmann-kommandó hazai segédlettel végrehajtotta a holokauszt náci mércével is legátfogóbbnak minősíthető műveletét” – szól a régi vád az idézett szövegben.
Nem igaz.
Kollaborálás tekintetében mondjuk sokat tanulhattunk volna a franciáktól; ami pedig a „legátfogóbb műveletet” illeti, nos, erről megkérdezhetnénk például a romániai és a szlovákiai zsidóságot – megkérdezhetnénk, ha lenne még olyan. De nincs. Ugyanis Tiso, valamint Antonescu marsall százszázalékosan megoldotta ezt a „kérdést”. Ami természetesen nem menti mindazt, ami a magyarországi zsidósággal történt, de ha már nevezett bizottság olyannyira objektív, amennyire mondják róla, s ha már tagjai között olyan neves történészek is vannak, mint Ormos Mária, akkor illik ragaszkodni a történelmi tényekhez. Ahhoz például, hogy a német megszállásig Magyarországról egyetlen zsidót sem deportáltak. Hogy a környező országokból a zsidók Horthy Magyarországára menekültek, és itt kaptak menedéket. S kéretik nem elfelejteni, hogy Európa legnagyobb számú zsidósága éppen Magyarországon él ma is, ebben a „rémisztően antiszemita” országban, ahol ezen kisebbség lapjában, az Új Életben arra szólítják fel saját magukat a zsidók, hogy a március 15-i nemzeti ünnepen menjenek külföldre; már ha „elegük van a zsidózásból”. (Rosszul fogalmaztam az imént: nem a zsidók szólítják fel magukat erre, hanem azok a gazemberek, akik ebből a hisztériából élnek, és akik éppen olyan alkalmatlanok magyarnak, mint zsidónak. Akiknek nincsen semmi közük sem ahhoz, sem ehhez a kultúrához.)
De most ez is mellékes. Csupán ezért eszem ágában sem lenne asztalhoz ülni, és írni. Amiért írok, az a hivatkozott idézet következő kitétele:
„(Az Eichmann-kommandó hazai segédlettel végrehajtotta a holokauszt náci mércével is legátfogóbbnak minősíthető műveletét), szétverve ezzel a gazdaság húzóágazatát jelentő társadalmi csoportot, amely a nagyüzemi ipari termelést, a kereskedést és a bankrendszert irányította.”
Azért, ha egy kicsit is belegondolnak abba, amit most itt olvasnak, akkor nagyon el kell ám borzadniuk, tisztelt hölgyeim és uraim! Ha nem borzadnak el nagyon, az azt jelenti, hogy nem értik, nem tudják, mit is olvasnak. Nos, akkor segítek! Itt az olvasható, kedves „antiszemita” magyarok, hogy amikor Eichmann kiirtotta a magyarországi zsidóságot (végrehajtotta a holokausztot, ugye), akkor egyszersmind szétverte, tönkretette, felszámolta, megszüntette a nagyüzemeket, a kereskedelmet és a bankrendszert. Miért? Hogyan függ össze a holokauszt és a nagyüzem, a kereskedelem, valamint a bankrendszer? Úgy, hogy azokban az időkben a nagyüzem, a kereskedelem és a bankrendszer zsidó kézben volt.
Az a helyzet, kedves „antiszemita” magyar barátaim, hogy ebből a szövegből az égvilágon semmi egyéb nem olvasható ki. Ez van oda leírva. Hiába fogják majd megpróbálni átértelmezni ezt az egészet, sikertelen lesz. Épp oly sikertelen, mint amikor Bauer Tamás brutális szövegét próbálták átértelmezni. Emlékeznek még? Bauer azt nyilatkozta a Beszélőnek valamikor 1998-ban, hogy Pető Iván azért nem lett az SZDSZ elnöke, mert a vezetőségben felmerült, hogy ne legyen elnök, aki zsidó, a szülei pedig ávósok. Amikor pedig ezt a szöveget valaki meghökkenve felidézte, akkor megpróbálták bebizonyítani, hogy az illető antiszemita.
Szóval ne legyen semmi kétségünk: majd ezt is megpróbálják megmagyarázni.
De mit is?
Azok kedvéért, akik még mindig nem értik, akik túl fiatalok, vagy egészséges a lelkük, és nem vesznek részt ebben a fekáliabúvárkodásban: az, hogy a kereskedelem, a bank és a nagyüzem zsidó kézben van, a legalapvetőbb, legnyilvánvalóbb, legrégibb antiszemita toposz. S ne gondolja senki, hogy a levegőbe beszélek! Most a leghitelesebb, legautentikusabb antiszemita forrásból fogok idézni önöknek, drága „antiszemita” magyarok. Adolf Hitler Mein Kampfjából. (Bizony, nekem megvan! És olvastam is! Lehet jönni házkutatni!)
„Az első zsidók Germániába a rómaiak beözönlése idején jöttek be, s mint mindig, kereskedőkként. (…) Az első állandó településekkel egyszerre a zsidó is megjelenik. Mint kereskedő jön. (…) Lassan megkezdi a gazdasági életben való tevékenységét, nem termelőként, hanem kizárólag mint közvetítő. Ezeresztendős kereskedelmi jártasságánál fogva e téren felülmúlja a tehetetlen, különösen pedig a határtalanul tisztességes árja népeket, úgyhogy rövid idő múlva már az a veszély fenyeget, hogy a kereskedelmet kizárólagos egyeduralma alá hajtja. Megkezdi pénzkölcsönök folyósítását, éspedig, mint mindig, már akkor is uzsorakamatok mellett. Valójában ő vezeti be a kamatot is. (…) A kereskedelmet és az öszszes pénzügyletet kizárólagos kiváltságként kezeli és kíméletlenül kihasználja. (…) A pénzüzlet és a kereskedelem teljesen monopóliumává vált.”
Íme hát, Adolf Hitler nézetei a zsidók kereskedelmi és bankügyi, pénzügyi monopóliumáról.
A Gönczöl-bizottság idézett részlete pontosan ugyanezt írja le. Még kínosabban fogalmazva: Gönczöl Katalin, Ormos Mária, Halmai Gábor és a többiek alátámasztják ezt a közkeletű és ősrégi antiszemita toposzt. A politikai antiszemitizmus legkézenfekvőbb közhelyét.
Mi a teendő ilyen szöveg hallatán?
Van, ugye, egy kézenfekvő megoldás: hosszan idézzük az ominózus mondatokat. Sokszor, sok helyen viszszatérünk rájuk. Esetleg nemzetközi sajtótájékoztatót hívunk össze, és ott kétségbeesésünknek adunk hangot, amiért Magyarországon, egy kormányzati felkérésre, kormányzati pénzből létrejött és fenntartott bizottság, amelyben ráadásul a jelenlegi kormánypártokhoz ezer szállal kötődő baloldali és liberális értelmiségiek vannak, a klasszikus antiszemitizmus kliséit hangoztatja és adja írásba. (Közben erőteljesen figyelnénk a nemzetközi sajtótájékoztatónkon minden bizonnyal megjelenő Adam Lebor nevű fehérjehalmaz arckifejezését; tudják, a mi jó Adamunk az, aki szerint már Boross Péter is… Meg mi, mindannyian. Ő is nagyon fél. Állandóan a bőröndjén ül. Csak akkor ugrik le róla, amikor valami zsírosabb ingatlanbuli van kilátásban, vagy amikor Gyurcsánynak kell mikrofont tartani, hogy antiszemitázhasson kicsit. Fehérjehalmazok egymás között…)
Szóval ezt is csinálhatnánk.
De akkor olyanok lennénk, mint ők.
Ehelyett szögezzük le: eszünk ágában sincs azt gondolni, hogy Gönczöl Katalin, Ormos Mária vagy éppen Halmai Gábor antiszemita lenne. Nem. Ők és társaik egyszerűen papírra vetettek egy ostobaságot. Egy végig nem gondolt gondolatot. (Legrosszabb esetben azt hitték, hogy ők ezt is leírhatják. Bauer Tamás is ezt gondolta annak idején…) És miután felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez itt egy ostobaság, egy antiszemita toposz, utána be is fejezzük.
Azért, mert aki ma Magyarországon antiszemitázik, az vagy hatalmát féltő, egészen lealjasult, ócska és pitiáner gazember, vagy teljesen hülye. És van még a kettő szerencsétlen keveréke. S valamilyen oknál fogva az öszszes ott van a kormányzat és holdudvara környékén. Meg a kormánypártok környékén. És azok holdudvarában. Meg a minden értéket, normalitást, tisztességet sutba vágó értelmiségi- meg médiacsinovnyikok között.
Akikkel nem az a legnagyobb baj, hogy semmirekellő, rossz, ártó és kártékony emberek, hanem az, hogy nagyon, nagyon, nagyon buták. Viszont legalább szorgalmasak.
Úgyhogy, drága „antiszemita” magyarok, szögezzük le:
1.: Nem igaz, hogy a kereskedelem, a bank- és a pénzüzlet kizárólag a zsidók privilégiuma. Ez még akkor sem igaz, ha ezt maga a Gönczöl-bizottság írja le.
2.: Nem igaz, hogy az Árpád-sávos zászló nyilas szimbólum.
3.: Ma azok hangoztatják, hogy az Árpád-sávos zászló nyilas szimbólum, akik éppen negyedszer teszik tönkre az országot, és akik puszta létezésüket úgy kívánják igazolni, hogy majd jól megvédik a zsidókat a magyaroktól; ezek amúgy ugyanazok, akik szerint a zsidók tehát a kereskedelem és a pénzvilág kizárólagos urai.
Mindezek ismeretében felrémlik a régi anekdota:
Magyarország hadat üzen Amerikának. A hadüzenet után behívatják Washingtonba a magyar nagykövetet, s kérdik tőle:
– Excellenciás uram, megkaptuk az önök hadüzenetét, Horthy kormányzó írta alá, aki rangja szerint ellentengernagy. Melyik tenger is mossa az önök partjait?
Magyarországnak nincs tengere.
Á, értjük… És azért üzennek nekünk hadat, mert területi követeléseik vannak velünk szemben?
Nem, nincsenek. Nekünk Szlovákiával és Romániával szemben vannak területi követeléseink.
Vagy úgy! Akkor nekik már nyilván hadat üzentek…
Nem. Ők a szövetségeseink.
Nos, nagyjából így kezeljük az antiszemitázó, hisztérikus gazfickóinkat! Éppen ennyire vegyük őket komolyan! Viszont azt mindig tartsuk szem előtt, hogy tényleg gazemberek! Emiatt bármire képesek.