Lassan két hete olvashattunk a józsefvárosi szocialisták feketekasszájának létezéséről, de a Fidelitas által tett feljelentésen kívül azóta sem történt semmi. Az ügy nem érte el a sajtó ingerküszöbét, nem bombázzák nyilatkozatkérelmekkel Komássy Ákost, az MSZP helyi elnökét, nem születnek tényfeltáró riportok, nincsenek tele a lapok dörgedelmes kommentárokkal. Jó, tudjuk, az illegális bevándorlók most mindent visznek, még a szocik feketekasszáját is – persze csak képletesen értve. De nem hiszem, hogy a migránsok oly mértékben rátelepednének a magyar közéletre, hogy egy olyan hír, amely egy éve még szenzációnak számított volna, napjainkban teljes érdektelenségbe fulladjon.
Lehet, hogy egyszerűen csak az elmúlt huszonöt évben telítődtünk a szocialista pénzlenyúlásokról szóló információkkal? A csömörig elegünk van belőlük. Az olajszőkítéstől kezdve (amelyben egy csepp olaj sem volt) a privatizációs aljasságokon át Simon Gábor takarékoskodásáig. Ha folyamatosan kizsebelik az embert, egy idő után apatikussá válik, inkább nem is törődik vele, semhogy újra és újra felizgassa magát. Így lehetünk valahogy a szocialista mutyikkal is, hovatovább tudomásul vesszük, hogy ez a világ rendje. Természetesen tudjuk, hogy mindig is voltak, vannak és lesznek emberek, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy elvegyék a köz, azaz mások értékeit, és ez a hajlam nemtől, kortól, vallástól és politikai meggyőződéstől független. Mifelénk azonban történelmileg úgy alakult, hogy a bolsevikok és az ő szellemi, erkölcsi, anyagi örököseik mindenkinél jobban vonzzák az effajta személyiségeket.
A józsefvárosi szocialisták a feketekassza létezését nem is tagadják. Persze nem is lehet tagadni, hiszen a pártszervezet 2014-es gazdálkodását áttekintő tanácskozásról hangfelvétel készült, s azt jellemző módon eljuttatták a Magyar Idők szerkesztőségébe. Abból kiderül, hogy Katona Tamás, az MSZP pártigazgatója kíváncsi lett, miként lehetséges az, hogy a szervezetnek bevételi többlete van, a záróegyenleg mégis kevesebb, mint a nyitó. Ekkor elmagyarázták neki, hogy van egy feketekassza, s abból finanszírozták azokat a kiadásokat, amelyeket nem tudtak bizonylattal fedezni. Ilyenek voltak a személyi kiadások – az emberek megkapták azt az összeget, amit az elnökség ígért, de járuléktól és „egyebektől mentesítve futott a történet”. A feketekasszából futotta néhány kampánykiadásukra is. Komássy Ákos szerint ez valójában egy forradalmi kassza, bár arra nem tért ki, hogy a pénzkezelés módját tartja-e forradalminak, netán költekezéseik célja lenne a (világ)forradalom kirobbantása. Mindenesetre Katona pártigazgató azt mondta, nem örül annak, hogy van feketekassza, de tudja, hogy az élet bonyolult.
