A könnygáz nem válogat

A közvélemény ítélete egyértelmű: az ultrák közveszélyesek. Hadd vállaljam az ördög ügyvédje szerepét!

A szerkesztőségünknek helyet adó épület a ma Groupama Aréna nevet viselő Fradi-stadionnal szemben fekszik, a Népliget mellett, így több kollégámmal közelről láthattuk, mi történt múlt pénteken a magyar–román meccs előtt, alatt és után a környéken. Ami elsőként beugrott: 2006 ősze. Akkor persze jóval súlyosabb összecsapás zajlott összehasonlíthatatlanul nagyobb téttel Budapest utcáin az azonosító nélküli „rendfenntartók” és a tüntetők között, rengeteg olyan áldozattal, aki semmifajta törvénytelenséget nem hajtott végre, csupán az egyik demokratikus alapjogát szerette volna gyakorolni a forradalom 50. évfordulóján.

Velük kapcsolatban sokan ma is a főváros nyugalmát feldúló csőcselékről beszélnek, összemosva békés tiltakozót és randalírozót, megfeledkezve arról, mi és ki váltotta ki a társadalom jelentős részének jogos felháborodását. Múlt héten csak a látvány volt hasonló az akkori eseményekhez a hol hátráló, hol rohamozó, könnygázt és vízágyút bevető rendőrsereggel, illetve a rá támadó, jórészt maszkot viselő, legfeljebb ezerfős brigáddal. Sok minden fűtötte az indulatokat: a románok elleni mérkőzés történelmi háttere; a Budapest életét is felforgató, a rendőrséget elcsigázó menekültkrízis; az ultrák elhúzódó küzdelme a vénaszkenner alkalmazása, valamint az MLSZ és néhány klubvezető ellen. És megannyi más egyéni és közösségi frusztráció.

Egy szervezett csoport már a mérkőzést megelőző nap éjjelén megkezdte provokatív erődemonstrációját, de a népligeti felforduláshoz az is kellett, hogy a rendőrség nem volt mindig ura a helyzetnek. Sokan – köztük számosan rendőrök is – megsebesültek, a rendbontók jelentős károkat okoztak, a tömegből kiemelt randalírozók pedig gyorsított eljárásban bíróság elé kerültek. A közvélemény ítélete egyértelmű: az ultrák közveszélyesek, eltávolításuk a stadionokból jogos törekvés, hiszen miattuk nincs béke és családi idill a lelátókon. Hadd vállaljam az ördög ügyvédje szerepét! Egy pillanatig sem védve a rendzavarás, rendőrverés céljával az aréna környékére érkezőket, úgy érzem, hogy a klubok szurkolói csoportjai – akiket most mindenki automatikusan a rendbontókkal azonosít – ideális bűnbakok is egyben. Ha szóba kerülnek, a nagy többség az erőszakra asszociál, miközben a mostani esetet megelőzően hosszú évek óta nem volt példa még csak hasonlóra sem Magyarországon (Európában máshol halálos áldozatai is voltak az elmúlt években a futballhuliganizmusnak).

Lényegében egy kriminalizált csoportról van szó, amely a média könnyű céltáblája. Ők sem ártatlanok ebben, de a róluk alkotott kép sematikus. Semmi különös nincs például abban, ha a stadionból kirekedt fanatikusok – ehhez vénaszkenner, regisztráció sem kellett, a Románia elleni meccsre egy százezres aréna is megtelt volna – kivetítőn szeretnék követni a mérkőzést. A Népligethez sokan ezzel a szándékkal mentek, s úgy érezhetik, nemcsak könnygázt, rendőrrohamot kaptak érdemtelenül a bűnözők (huligánok, közöttük talán provokátorok) mellett, hanem a közvélemény megvetésében is osztozniuk kell velük. Pedig néhány hete a Ferencváros „renitens” szurkolói csellel, a kötelező regisztrációt megkerülve, a Videoton elleni meccsre bejutva a helyi szurkolókkal együtt rendbontás nélkül demonstráltak az igazságuk mellett. Most szombaton az Újpest elleni, „kiemelt biztonsági kockázatú” derbit szintén kivetítőn szeretnék követni a zöld-fehér ultrák. Elsősorban az ő érdekük (és felelősségük), hogy kordában tartsák az indulataikat. Ahhoz pedig, hogy a szűrt közönség mennyiben más, elég annyi: a stadionon kívüliek sem tudták volna hangosabban szétfütyülni a román himnuszt, mint a bentiek tették.