Erről van szó: rúgj bele a már földön fekvőbe, ne sajnáld, mi pedig majd fizetünk érte. Alázd porba embertársadat, intézkedj, hogy felállni sem tudjon, majd szörnyülködj, hogy juthatott ide. Vagy mondd: hisz ő akarta az egészet. Csakhogy ő például huszonévesen indult az első szériában, még nem volt mindenki számára egyértelmű, mit jelent ez. És csodálkozunk, hogy egy szegény somogyi lány, aki még alig látott valamit az életből is, ki akar törni, ha így, hát így? Pedig annyira egyszerű lenne figyelni a másikra, segíteni neki, hogy ne is akarjon indulni, vagy hogy utána feldolgozhassa a történteket. De a bulvárnak ez nem érdeke. Mi pedig nem az áldozatot védjük, nem együtt érzünk, hanem kigúnyoljuk, elítéljük. És nyilatkozunk a sajtónak, hogy sosem lesz már ép ember. Mégis, kinek jó ez? Ki az, aki tényleg ettől érzi jól magát?
A felemelkedés lehetősége sokaknak csak illúzió. Marad a nehéz munka, a szegénység, az alkohol, az agresszív férj, a jó ég tudja, hol lévő gyerekek, a kocsma valahol Somogyban, meg az álom, hogy egyszer a pultoslány is sokra viheti. Vagy csak talál egy férfit, aki legalább nem veri össze és nem alázza meg a nyílt utcán. A szomszéd meg a bulvár borzong (dehogy borzong, izgatottan ecseteli, hogy néz már ki a nő), esetleg ironizál. Haha, kikészít ez a videó, BB Évi sorsára jutok. Dehogy jutunk. Csak nézzük a metrón, ahogy mással történik mindez, és várjuk, mikor lép közbe végre valaki. Mi majd legközelebb.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!