Elcsábított tehetségek

A csíkszeredai futballcsapat-vásárlással kapcsolatos álhír margójára.

Pár napja futótűzként terjedt el a magyar sajtóban, hogy négymillió euróból harmadosztályú focicsapatot vásárolt Székelyföldön a kormány, és a hírre a közösségi oldalakat ellepték az adófizetők pénzét féltő, „hány lélegeztetőgépet lehetne venni ennyiből” jellegű kommentek. Az álhír a legnagyobb román kereskedelmi televízió, a bukaresti Pro TV egyik tudósítása alapján indult útjára. A bulvártól cseppet sem idegenkedő csatorna bombasztikus felvezetéssel indította az FK Csíkszereda edzőjével készített beszélgetést: szerintük 2019-ben egy, a magyar kormány által finanszírozott focicsapat nyerheti meg a román első osztályú bajnokságot. Az alig negyvenöt másodperces hírben a csapat edző-játékosa, Illyés Róbert ilyesmiről nem beszél (ő egyébként közismert labdarúgó Romániában, hiszen 2003-ban a Bukaresti Rapidnál játszott, amely megnyerte az ottani NB I-et), de a narrátor többször elmondja, hogy az együttest a magyar kormány finanszírozza, és több magyar játszik benne, mint román.

Mivel Csíkszereda a tömbmagyar Székelyföldön van, és a város lakosságának 83 százaléka magyar, ez nem kellene hogy meglepő legyen, de ezt a bukaresti médiumok mindig nyílt románellenességként mutatják meg. A bukaresti tévések a feltételezéseiket arra alapozzák, hogy magyar támogatással komoly beruházás folyik a csapat környékén, így véleményük szerint a budapesti kormány durván beavatkozik a román labdarúgásba. Az anyaországi sajtó pedig kritika nélkül átvett egy dezinformációt, amelyhez hasonlókat sokszor a Román Hírszerző Szolgálat, vagyis az SRI talál ki, hogy a helyi közhangulatot alaposan feltüzelve előkészítse a magyarellenes intézkedéseket. Így volt ez a csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert letartóztatásakor is: a bukaresti médiumok kész tényként tálaltak olyan korrupciós ügyeket, amelyek később nem jelentek meg a Korrupcióellenes Ügyészség vádiratában, de addigra már minden derék románnak a több ezer eurós kenőpénz jutott eszébe a magyar városvezető nevéről.

Mielőtt az anyaországi és az erdélyi magyar sport kapcsolatáról elgondolkodnánk, érdemes pár mondat erejéig tisztázni, pontosan mit is támogat a magyar kormány Székelyföldön. A katolikus egyháztól kapott telken egy olyan épület épül, ahol a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium százötven diákja, valamint a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia ötven tanulója kap majd kollégiumi elhelyezést. Az épületben lesz egy sportklinika, és mivel az FK Csíkszereda focipályájának közvetlen közelében van, az épület egyik oldala a stadion lelátójaként is funkcionál majd. Ez kerül 5,5 millió euróba, amelynek kétharmadát a magyar kormány, egyharmadát a városi önkormányzat finanszírozza. Budapestről 830 millió forintot (ez kevesebb mint 3 millió euró) kaptak meg a tavalyi évben, idén eddig még nem érkezett támogatás. A Márton Áron Főgimnázium egyébként az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának egyik legfontosabb bázisa, és öt éve nincs kollégiumuk: amikor 2010-ben EU-s forrásokból nekifogtak felújítani az épületüket, az uniós szabályok értelmében meg kellett szüntetniük az épületen belüli hálótermeket. Négy évfolyamon 690 diák tanul náluk, és kulcsszerepük van a vidéki fiatalok tehetséggondozásában – mivel a tanulók fele nem csíkszeredai, ők most vagy ingáznak, vagy albérletekbe szétszórva laknak a székelyföldi településen. A felmérések szerint ha lenne kollégium, azt százhatvan diák igényelné, így gyakorlatilag a nyitás napján be tudják lakni az új helyet. Még van egy sajnálatos szempont, amit nem szabad elfelejteni: az elmúlt évtizedek során rengeteg magasan képzett romániai magyar települt át az anyaországba, akik jelentős mennyiségű adót fizetnek be a költségvetésbe úgy, hogy képzésük korábban egyetlen fillérjébe sem került a magyar adófizetőknek.

Érdemes pár szót szólni a labdarúgó akadémiáról is (amelyről különben rövidesen helyszíni riport jelenik meg a Magyar Nemzet hasábjain). A 2013 óta működő intézmény kilenc városban (Csíkszereda mellett Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Szovátán és Kolozsváron) működtet alközpontot főállású edzőkkel, ezeket kétezer 5 és 13 év közötti gyermek látogatja. Közülük a legtehetségesebbek felkerülnek Csíkszeredába, ahol az akadémiának több korosztályos csapata gyakorol a jól felszerelt, két műfüves és egy élőgyepes nagypályával rendelkező centrumban. Van olyan ifjúsági korosztályuk (U16), amely tavalyelőtt megnyerte a román bajnokság alapszakaszát, és az erőviszonyokra jellemző, hogy a mostani tizenhat évesek pár napja Vaslui csapatát 15-0-ra győzték le. Náluk a gyerekek – Romániában példátlan módon – magyarul tanulják a sportot, magyar edzők irányítása alatt, az anyaországi Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával való szoros szakmai és baráti együttműködésben. A csíki akadémiát is működtető egyesület a tulajdonosa az FK Csíkszereda harmadosztályú focicsapatnak, és a legtehetségesebb akadémisták is kipróbálhatják magukat a felnőttek között.

Egy külön cikket megérne az is, hogyan csábítják el a magyar együttesek a tehetséges erdélyi magyar gyerekeket. E negatív folyamat eredményeképpen lassan összeomlik a székely jégkorong. Csíkszereda a romániai hoki fellegvára évtizedek óta, de most már előfordul, hogy bizonyos korosztályokban nem tudnak komplett csapatot kiállítani, mert a játékosaik elmentek az anyaországba. A nyáron például az ISK Csíkszeredát tizennyolc játékos hagyta el, ráadásul ingyen, zömmel az 1999-es születésű korosztály hokisai. Többségük Győrbe igazolt, néhányan Székesfehérvárra és Debrecenbe, de elment az edző, Antal Károly is. A csíkiak ugyan panaszt tettek a nemzetközi szövetségnél, de ott sem tudtak mit tenni: mivel a gyerekekkel nem kötöttek profi szerződést, szabadon eligazolhattak. Más sportágakban is tapasztalni hasonlót, de persze a nagyságrendek mások. Csíkszeredai születésű és neveltetésű a magyar sísport sztárja, Miklós Edit. Ő történelmet írt, hiszen magyarként először szerzett érmet a női alpesisí Világkupa-sorozatban, és minden idők legjobb magyar téli olimpiai szereplését érte el lesiklásban a Szocsiban megszerzett hetedik helyével. A magyar férfikézilabda-válogatott erőssége és a Pick Szeged alapembere a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc, és a sor folytatható – rengeteg élsportolót kapott Magyarország az erdélyi magyarságtól és azon belül Székelyföldtől. Sokszor amiatt is, mert a tehetséges romániai magyaroknak nem elég egyszerűen jónak lenniük, hogy szülőföldjükön fussanak be karriert – ha nem kiugróan tehetségesek, hátrányt élveznek román nemzetiségű társaikkal szemben. Ha már nem tudják mellőzni őket, akkor románosítják: a zágoni tornászlány, Szabó Katalin Ecaterina Szabóként nyert négy aranyat Romániának 1984-ben Los Angelesben. A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia már sokaknak szemet szúrt Romániában: marosvásárhelyi jelenlétük miatt a Román Labdarúgó-szövetség a helyi prefektúrával és a hadsereggel (!) együttműködve indított szeptember 1-jével ellenakadémiát a Maros-parti városban.

Izlandon 325 ezer ember él, és az ottani labdarúgó-válogatott hajszál híján kijutott a 2014-es világbajnokságra. Székelyföldön hatszázezer magyar él, de a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia létrejöttéig nem volt magas szakmai színvonalon, magyarul működő tehetséggondozás. Amikor a magyar adófizetők határon túl elköltött forintjait siratjuk, gondoljunk arra: lehet, hogy onnan érkezik a következő évtizedek Puskása.