Európa lassacskán rányitja csodálkozó szemét a valóságra. Amit tegnap még felhördülve fogadott a közvélemény-formáló kisebbség, az ma már csak egy lakonikus helyzetleírás a sok közül: itt bizony népvándorlás folyik. Betelt a pohár olyanoknál is, akik nemrég a korlátlan befogadás mellett kardoskodtak. A Keletiben rekedt tüntetőkkel még sokan szimpatizáltak, elvégre ők joggal érezhették átverve magukat Merkel asszony felelőtlen ígérgetései nyomán. De a szemetelés, a követelőzés, a röszkei kődobálás, gyújtogatás képei egyre több embert ébresztettek rá arra, hogy a migránsok tömegeit nem kizárólag jámbor fogorvosok alkotják. Bármit akarjon is elhitetni róluk a liberális média és politika. Az a politika, amely nyugaton évtizedekig a saját választópolgárain végzett emberkísérletet a bevándorlók befogadásával, bizonygatva, hogy igenis létrehozható a vegetáriánus farkas, a megszelídített „euroiszlám” – és minden kudarcnál az őshonos választópolgárok előítéletességét okolta a várt eredmény elmaradásáért.
Most a végtelen befogadás operettharcosai értetlenkedve rántják vissza párnás ujjaikat, amikor beleharap az a realitás, amely a migránsáradattal együtt érkezik Nyugat-Európába. Ők korábban örömmel látták a más kultúrájúak beáramlását, hiszen ezzel is gyengültek Európa keresztény hagyományai, most viszont rádöbbentek, hogy – miután emberöltőnyi harcban végre legyűrték a kontinensen a „bigott vallásos, konzervatív, kirekesztő” nézeteket –, a korlátlan határnyitással egy új, milliós tömeg érkezik, amely bigottabb, konzervatívabb és kirekesztőbb, mint Európa népei valaha is voltak. Végül olyan liberális is akadt, akinél leesett a tantusz: ennek az egésznek a legelső áldozatai nem a keresztény-konzervatív, hanem az úgynevezett liberális értékek lesznek. Egy iszlamizált Európában éppúgy állni fognak a székesegyházak – még ha a mecsetek árnyékában is –, ahogy állnak Aleppóban és Damaszkuszban mind a mai napig, hiszen az iszlám megtűri a keresztény vallású „hitetleneket”. Ami először el fog tűnni, az Amszterdam számos marihuána és hasis árusító coffeeshopja, Zürich és Hamburg bordélyházai, a londoni melegfelvonulások és az eurovíziós Conchita Wurstok, a melegházasság szivárványos álmai pedig végleg elenyésznek – tegyük hozzá, éppen ezért gondoltak sokan tisztítótűzként az iszlámra a kelet-európai radikális jobboldalon.
