Van-e „székely terrorizmus”?

A cél világos: óriási román zászlóval, álterroristával vagy Isten tudja, mivel, de provokálni.

Beke István látványos letartóztatása után a szenzációt szimatoló román hírtelevíziók megszállták a háromszéki város főterét, a bukaresti stúdiókban pedig habzó szájú publicisták elmélkedtek a székely terrorizmusról. A magyarok elleni gyűlöletkampányból lapunk és e sorok írója sem maradhatott ki: sokszor – és pontatlanul – idézték az ezeken a hasábokon december 1-jén megjelent publicisztikát a román nemzeti ünnepről. Legfőképpen ezt a mondatot sérelmezték: „Európának ezen a fertályán úgy alakult, hogy ami nagy öröm az egyiknek, óriási bánat másnak – magyar ember (legyen erdélyi vagy akár anyaországi) nem tud tiszta szívvel ünnepelni ezen a napon.\" Arról már nem beszéltek, hogy a jegyzetben megjósoltam: idén december 1-jén is újabb magyarellenes provokációkra számíthatunk.

Nem kellett sokat várni, és szerencsére megjelentek a józanabb hangok is. Cristian Tudor Popescu a Digi 24 hírtelevízión péntek este arról beszélt: logikusan gondolkodva a román titkosszolgálat érvelése nem áll meg a lábán, viszont súlyos hatása lett, mert a letartóztatás nyomán Kézdivásárhelyen utcára mentek az emberek, hogy megvédjék Beke Istvánt. (December 2-án délután spontán módon több száz ember verődött össze a város főterén, majd vonult a polgármesteri hivatal, a városi rendőrség, a bíróság és az ügyészség elé, hogy tiltakozzon a fiatalember meghurcolása ellen. Fiatalok, középkorúak, idősek, nők és férfiak együtt követelték, hogy a román hatalom illetékes szervei vessenek véget a magyarok ellen irányuló, a kisebbség megfélemlítését szolgáló intézkedések ellen.)

A román újságíró szerint az SRI munkatársai azt akarták bebizonyítani nyugati kollégáiknak, akik a valódi terrorizmus ellen harcolnak, hogy ők is éberek, és teszik a dolgukat. Valóban elgondolkodtatóak a román publicista érvei: ha igaz az SRI érvelése, és a hajnali négykor letartóztatott székely fiatalember valóban robbantani akart aznap délelőtt, akkor miért nem volt összeszerelve a robbanószerkezet? Azt még el kellett volna helyeznie a szemeteskukában – ezt fényes nappal tervezte egy olyan kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit? Ráadásul az első hírek még időzítőről, detonátorról is szóltak, de később kiderült, hogy ilyet nem találtak a fiatalemberre lecsapó kommandósok, csak nagyobb mennyiségű tűzijátékot – igaz, az erősebb fajtából, de még azok sem alkalmasak arra, hogy embert öljenek. És miért robbantott volna annak a városkának a főterén, ahol jó eséllyel barátai, rokonai, ismerősei tartózkodnak?

Az Átlátszó Erdély nevű világhálós médium időközben megszerezte az előzetes letartóztatási jelentés szövegét. Eszerint a kézdivásárhelyi HVIM elnökének lakásán 195 darab FP3-as típusú petárdát találtak – ezek darabonként 3 gramm robbanóanyagot tartalmaznak, és a román törvények szerint közepesen veszélyesnek minősülnek, így ilyeneket csakis tűzszerészengedéllyel rendelkező személyek birtokolhatnak. A petárdákat egyébként interneten rendelte egy román cégtől tavaly szilveszterre, de azok tíz hónapos késéssel (!) érkeztek meg.

A DIICOT szerint az akció ötlete egy, az SRI által lehallgatott, 2015. október 10-ei találkozón körvonalazódott – itt az egyik vármegyés felvetette, hogy egy robbanószerkezetet kellene elhelyezni és felrobbantani a román nemzeti ünnepen rendezett felvonuláson, december 1-jén. Majd hozzátette, neki otthon van is egy doboz petárdája, amit erre lehetne használni. Az is érdekes, hogy a kézdivásárhelyi fiatalembernek tévé- és rádiójavító vállalkozása van, így természetesen sok elektromos kütyüt találtak nála a házkutatás során. Azt is ellene használják, hogy rendszeresen űzi az airsoft nevű hobbisportot, így a román tévék lövöldözős fotókat tudtak mutatni róla, amelyeken katonai ruhára hasonlító öltözetben szerepel – arról már kevesebb szó esett, hogy ezt a sportot légfegyverekkel játsszák, és lényegében veszélytelen.

Az Átlátszó által közölt iratból az is kiderül, hogy a hatóság nem terrorakcióként kezeli az ügyet (ahogy ezt először beharangozták), hanem az alkotmányos rend felforgatására tett kísérletként. Az Europa FM kereskedelmi rádió nagy hallgatottságú műsorában, a Románia élőben című betelefonálós adásban a riporter megjegyezte: nem szokás, hogy a titkosszolgálatok a sikeresen meghiúsított merényletkísérletekről ilyen részletesen beszámoljanak. Franciaországban csak a Charlie Hebdo- és a Bataclan-terrortámadás után tudta meg a közvélemény, hogy az év során hat másik kísérletet akadályoztak meg a titkosszolgálatok, és ezekről semmilyen más részletet nem hoztak nyilvánosságra. Mi a cél, tette fel a kérdés a műsorvezető: vétkessé nyilvánítani egy egész nemzetet, a magyarokat? Feltépni a történelmi sebeket, amelyek még be sem gyógyultak? Még jobban izolálni a Székelyföldet, hogy a románok ne merjenek odamenni? Mit kellene tenni a két nemzet megbékéléséért?

Nem tudom, mit akartak pontosan a kézdivásárhelyi hatvannégy vármegyések. Azt tudom, hogy nem áll távol tőlük a hőbörgés, de hülyének lenni alapvető emberi jog: a fantáziabűnöket egyelőre nem büntetik, így amíg nem csináltak semmi törvénybe ütközőt, addig őket is megilleti az ártatlanság vélelme. Nagyon úgy tűnik, a román hatóságok túlreagáltak valamit, de ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. A cél ugyanis évek óta világos: katonai parádéval, óriási román zászlóval, álterroristával vagy Isten tudja, mivel, de provokálni, amikor csak lehet.