Kerítés és demokrácia

Ha az európai országok megengedik az ellenőrizetlen beáramlást, az önmaguk feladásával jár.

A lelkész lányának politikája talán keresztény meggyőződéséből fakad, Jézus felszólításából, hogy szeressük embertársainkat, öltöztessük fel őket, éljünk velük békében, és szelíd társadalmi viszonyokat alakítsunk ki. Ennek a felszólításnak nagy, szekularizált történelmi intézményesülése az a demokrácia, amelyet ma Nyugaton ismerünk. Ám Jézus azt is mondja a felöltöztetettnek, hogy „akinek nincs, adja el köntösét, és vegyen kardot”, a békében ringatózónak, hogy „nem békét hoztam, hanem kardot”, a bárgyún szelídnek pedig, „legyetek ravaszak, mint a kígyók, szelídek mint a galambok”. Clairvaux-i Szent Bernát, középkori misztikus, ciszterci szerzetes szerint Krisztus lovagja „nem értelmetlenül hordja kardját: az isteni akarat végrehajtója, vagy azért, hogy megzabolázza a gonosztevőt, vagy azért, hogy támogassa a jókat”. Ez minden demokratáról elmondható, aki meg akarja védeni a demokráciát.

A külső támadással nem tud szembeszállni egy pipogyává degradálódott demokrácia, amely olyan szekularizált keresztény elveket, mint a „mindenki szeretete” próbál a gyakorlatba átültetni kritikai hozzáállás, történeti, kulturális és vallási különbségtétel nélkül. Jézus a szeretet parancsát olyan korban adta, amikor még nem léteztek vallások, amelyeknek alapelve a másik valláshoz tartozók meggyilkolása, amelyek tanaikban azt ígérik, hogy minden megölt keresztény a túlvilágon a gyilkos szolgája lesz. A neki kijáró sok száz ágyas-rabszolga mellett.

Akinek nincs fogalma a demokráciáról, az nem tudja, hol vannak a határai, nem tudja, hogy azt nagyon keményen védeni kell, ha kell, kerítéssel, ha kell, fegyverrel. Ha kell, a lehető legmagasabb szintű középiskolai és egyetemi filozófiai és humántudományos oktatással, erre az Egyesült Államok és Svájc a legjobb példák. A világ legerősebb, legrégebbi és legstabilabb demokráciái, az amerikai és a svájci viszonylag a legnagyobb, leginkább felszerelt, legkorszerűbb hadseregekkel rendelkeznek, és a nép (démosz) erejére támaszkodva nem engedik meg, hogy mások irányítsák, diktáljanak nekik, vagy országukba engedély nélkül beszivárogjanak. Svájc hadserege népfölkelő típusú, minden svájci állampolgár otthon tartja fegyverét, a hadseregnek annyi tagja van, ahány felnőtt férfi hadköteles korú állampolgára él az országban. El is kerülte a migránshullám. Mindemellett Svájc valódi demokrácia: 8 milliós lakosságából 2 millió bevándorló. Németország a II. világháború után demokráciává, de sajnos, mint napjainkban nyilvánvaló, lebutított demokráciává vált, hadseregét lefegyverezték, és kialakult az a téves nézet, hogy a demokráciának nincs szüksége hadseregre és erős határokra. De akkor mi fogja elválasztani a diktatúráktól, a terrorállamoktól, a pusztítására törő erőktől? Hogyan biztosítható, hogy a demokratikus állam nem ad olyan terroristáknak otthont, akik később vírusként elszaporodva bomlasztani kezdik az államot?

A legerősebb államok úgy vélik, hogy a kerítéssel való határolás saját identitásukhoz ugyanúgy szükséges, ahogy az agynak vagy a kődarabnak is szüksége van definiált határokra. Az Egyesült Államokat 3144 kilométer határ választja el Mexikótól, ebből 1050 kilométer hosszan akár hét méter magasságot is elérő kerítés védi az országot. 18 ezer rendőr védi a határt. A védelem évente 13 milliárd dollárba kerül. 2000-ben 1,6 millió embert vettek őrizetbe illegális határátlépés miatt, a kerítés kiépítése után, 2014-ben már csak 480 ezret. Akik a kerítést megkerülik, azoknak életveszélyes sivatagi utakat kell választaniuk. 2014-ben hozzávetőleg háromszázan haltak meg, amikor megkísérelték az illegális bejutást az Egyesült Államokba.

A két spanyol enklávét a marokkói partoknál hétméteres kettős kerítés védi, évente több százan próbálnak átjutni. Felvételek igazolják, hogy az éles késekkel felszerelt kerítésen fennakadt, vérző menekülteket spanyol rendőrök ütlegelik. 2014. január 6-án legalább 15 menekült halt meg, amikor a tenger felől megpróbáltak a kerítésen belülre jutni. Spanyol és marokkói határőrök gumilövedékekkel és könnygázzal lőtték őket, úszás közben.

Nyugat-Jordánia és a Gázai övezet körül Izrael már régebben kerítést és falat épített. Ezek nemcsak a terroristák ellen adnak védelmet, de területi és demográfiai elválasztásra is szolgálnak. 2012-ben Izrael Egyiptom felé is lezárta határait. A 250 kilométer hosszú és öt méter magas szögesdrót elsősorban afrikaiakat, eritreaiakat és szudániakat tart az országon kívül. Az azt megelőző években 45 ezren jöttek ezekből az országokból Izraelbe. Nem kaptak menedékjogot, de nem is küldték őket vissza. Időközben valamenynyien levelet kaptak az izraeli kormánytól. Vagy elfogadják a 3500 dollár hazatérési segélyt, vagy bevonulnak a sivatagban elhelyezkedő Saharonim börtönbe. Izrael megerősíti határait a Golán-fennsíkon, és Jordánia felé is nagy biztonságot adó kerítést épít.

Ausztrália nem tűri a szabálytalan bevándorlást. Bár nincs a sziget körül kerítés, de a hadsereg az egész ország körül szoros, és az engedély nélküli áthatolást megakadályozó őrjáratot tart. Amit az Emberi Jogok Európai Bírósága az európaiaknak kifejezetten tilt, az ausztrálok zavartalanul gyakorolják. A bevándorlókat szállító hajókat elfogják, és azonnal visszaküldik. Ha egy hajó rossz állapotban van, átteszik az utasokat egy jobb állapotúba, és visszaszállítják őket. Akinek mégis sikerül illegálisan bejutnia, börtönbe kerül a Karácsony-szigeten, vagy a Pápua Új-Guineához tartozó Manus-szigeten. Az Amnesty International az ottani viszonyokat emberhez méltatlannak és felháborítónak tartja.

Európában Magyarország korántsem az első ország volt, amely kerítést épített határain. Görögország az Evrosz határfolyó mentén épített kerítést a 2011-es menekültinvázióra válaszként, azután a menekültek száma drasztikusan csökkent. 2011-ben még 6 ezer menekültet fogtak itt el, egy évvel később már csak 26-ot. Bulgária 270 kilométer hosszan épített kerítést törökországi határára. 2013 és 2014 közt itt is kétharmaddal csökkent a menekültek száma. Elemzések szerint azonban a határok csak egyes országokat tehermentesítenek. A menekültek új útvonalakat keresnek, a nehézségek fokozódásával növekszik a menekülteket szállítók nyeresége is.

Az identitásukat védő demokráciáknak meg kell védeniük határaikat, ahogy azt Svájc, Izrael és az Egyesült Államok teszi. Ha megengedik az ellenőrizetlen beáramlást, az önmaguk feladásával jár, ahogy a fejbe lőtt golyó az egyén megsemmisülésével vagy mentális kimúlásával. Ez érvényes minden demokráciára és az Európai Unióra is.

A szerző Svájcban végzett filozófus