Hunvaldékkal a senki földjére

A korrupciót meghonosító szocialisták számoltatnák el fideszes követőiket?

Hunvald György tehát ismét politikus, és bár most akár száz napnál is tovább gondolhatja majd magát újra annak, azért ne féljünk, mert ő mégsem Napóleon. A francia császárt, aki milliókat küldött a halálba, ám akinek polgári törvénykönyve ma is mérvadó, egyre többen éltették az útján, amikor Elba szigetéről visszatért Párizsba. Napóleonnak még egy esélyt adott a nép, mielőtt Waterloonál elbukott, s végképp Szent Ilona szigetére száműzték. Nem tudott élni vele, de rá ma is kiemelkedő történelmi személyként emlékezünk. Ha csak részben igaz lett volna a Fidesz által nemcsak ígért, hanem jól fizetett kormánybiztosokkal „alá is támasztott” elszámoltatás, akkor Hunvaldék visszatérése szóba sem jöhetne. A bírósági bizonyítás nehézségein túl az lenne a minimum, hogy ezek az emberek a közélet közelébe sem kerülhetnének többé. Ezzel szemben blogján a bukását egykor jól megérdemlő polgármester a következőket állítja: egy politikus akkor rehabilitálódik, ha újraválasztják. Ugyanez igaz arra a politikusra is, akit erőszakkal elhurcoltak, börtönbe csuktak három évre, kivonva a forgalomból hét évre, és a végén sikerült „bepöttyözni” azzal, hogy egy lakáscserénél egy lakószobával nagyobb lakást utalt ki a leadott bérleményért cserébe, mint ami járt volna érte. Sok ember kérte Erzsébetvárosban, hogy foglalkozzam újra a politikával, és kezdjem újra. Amíg az erzsébetvárosiak bíznak bennem, addig csinálom – szól a hunvaldi szózat. A balliberális lapok már úgy mentegetik a volt polgármestert, hogy őt csupán „kisebb súlyú” ügyekért vonták felelősségre. Itt csap a részeg ember a kocsmaasztalra, és kiáltja el magát: ácsi! Egy polgármesternek példát kellene mutatnia, tiszteletet és megbecsülést kivívnia. Vagy nem?

Gyenes Leventét, Gyömrő nemrég távozott független polgármesterét felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a kecskeméti számlagyárperben. Lemondott, mielőtt eltávolították volna, és közölte: az önkormányzat ügyeit szépen vitte, s mivel a hatályos törvények szerint megteheti, újra indul, és reméli, viszi is tovább, ahogy például az ugyancsak jogerősen elítélt kollégája tette ezt Kislétán.

Ha az MSZP maradék tagsága azt gondolja, hogy – egy újabb nosztalgiahullámra kapaszkodva – majd jól visszaválasztatja az elvtársakat a Fideszből egyszer csak kiábránduló Magyarországgal, és minden úgy mehet tovább, mint korábban, vagy mint most, csak pepitában, akkor hatalmasat tévednek. Hunvaldékkal örökre a senki földjére jutnak, és jó szívvel senki nem fog emlékezni rájuk.