Igazi futballhősök

Folyton ripacskodó Cristiano Ronaldo? Az igazi hősök azok, akik a rákot legyőzve tértek vissza a pályára.

Ha bárkit megkérdeznénk, melyik volt a legjelentősebb futballesemény a múlt hétvégén, mindenki az Európa-bajnokság döntőjét mondaná. Ha arra lennénk kíváncsiak, ki volt a legnagyobb futballhős ugyanekkor, a többség a meccset eldöntő Édert vagy a Portugáliát sérülten a kispad mellől Eb-győzelembe hajszoló Cristiano Ronaldót mondaná. Pedig nem a portugál sztárfocisták, hanem egy 37 éves bolgár labdarúgó volt a hétvége hőse – aki elolvassa a történetét, mind így fogja gondolni.

Sztilijan Petrovról van szó, akinél 33 éves korában, 2012 márciusában diagnosztizáltak leukémiát. 2013-ig még klubcsapata, az angol Aston Villa kötelékében maradt, majd visszavonult, hogy magára tudjon koncentrálni. 2006-tól egészen addig 218 meccsen szerepelt klubjával, 2008 óta pedig ő volt a csapatkapitány.

A korábban a skót Celticben is játszó Petrov négy hónapig kemoterápiás kezelést kapott, majd megkezdődött a hosszadalmas felépülés. Visszavonulása nem volt végleges: fokozatosan tért vissza a futballpályára. A 2014–2015-ös idényben az úgynevezett Vasárnapi ligában (Sunday league, angol amatőrbajnokság) szereplő Wychall Wanderersben focizott, méghozzá nem is rosszul, hiszen bajnok lett a csapat. Miután a múlt évadban már úgy tűnt, sikeresen legyőzte a rákot, elkezdett kacérkodni a profi futballba való visszatéréssel: az Aston Villa utánpótláscsapatában próbálta visszaszerezni erőnlétét. Ezen a nyáron már a felnőttcsapattal kezdte a felkészülést az egyébként klub nélküli, Gera Zoltánnal egyidős (37 éves) focista, végül múlt szombaton a Villa ausztriai edzőtáborában pályára is lépett az osztrák hatodosztályú GAK 1902 ellen. Még az is könnyen megeshet, hogy az angol másodosztályba kiesett Aston Villa szerződést köt egykori kapitányával.

Nem az övé az egyetlen ilyen sztori a közelmúltból: a most 33 éves argentin Jonás Gutiérrez a Newcastle United ikonja volt. A 2012–2013-as szezon utolsó meccsén ütközött az akkor még arsenalos Bacary Sagnával, ezt követően érzett fájdalmat a heréjében, és ez egy hónapon át nem javult. Végül a csapatorvos egy ultrahangvizsgálat után specialistához küldte, mert kiderült, rákos. Az érintett szervet eltávolították, azt mondták neki, hogy sikeres volt az operáció, nem képződtek áttétek. Visszatért Newcastle-ba, ahonnan előbb kölcsönbe került a Norwichhoz, majd az előbbi egyesülettel jogi csatát is vívott szerződéshosszabbítása érdekében.

Közben kiderült: mégis képződött áttét a mellékvesemirigyében, ő is kemoterápiára kényszerült. 2015-ben úrrá lett betegségén, sőt maratont futott, és a futballpályára is visszatért – március 4-én a Manchester United ellen állt be csereként a Newcastle-ba, és viselhette a csapatkapitányi karszalagot is. Ám csapata ellen nem győzhetett: tavaly június elején telefonon rúgták ki – egyébként jogszerűtlenül – a korábbi argentin válogatott focistát, aki ma már a spanyol Deportivo La Coruna játékosa.

A fenti példák súlyosabbak, mint az egykori magyar miniszterelnöké, Gyurcsány Ferencé. A politikus 2009-ben mesélt a Szulák Show-ban arról, hogy 1996-ban megnőtt a lábán egy anyajegy. Ezt később kimetszették, de kiderült, hogy abban rákos sejtek is voltak, így újabb beavatkozásra és öt éven át tartó sorozatos kontrollra járásra volt szükség.

„Rákot legyűrő” Gyurcsány? Folyton ripacskodó Cristiano Ronaldo? Vagy éppen a szürke mackónadrágos Király Gábor? Hozzájuk képest Sztilijan Petrov és Jonás Gutiérrez valódi hősök. Olyan emberek, akikre a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben gondolhatunk: ha nekik sikerült, nekünk is sikerülhet. Rájuk felnézhetünk, mert borzasztó pillanatokban is az lebegett a szemük előtt, hogy ismét egyenesbe jöjjenek, mert csak így folytathatják azt, amit igazán szeretnek.