Beavatkozó nagykövet

Nem tudni, hogy Klemmet az országismeret hiánya vezérelte-e, vagy éppen diplomáciai gesztust akart tenni.

Egészen remek és sajnálatos hírek is érkeztek a közelmúltban Romániából. Kezdjük a remek hírrel: október 5-én negyedszázados kihagyást követően újraindította magyar nyelvű hírfolyamát a román közszolgálati hírügynökség, az Agerpres. Alexandru Giboi vezérigazgató akkor az MTI-nek azt mondta, azért adnak ki magyar nyelvű híreket is, hogy kiszolgálják „a Romániában nagy számban élő magyar anyanyelvű emberek” igényeit. Persze felmerülhet bennünk, miért nem volt ez eddig is alapvető, de ne legyünk telhetetlenek, örüljünk, hogy mostanra rájöttek: a közszolgálatnak vannak alapvető, a kisebbségeket kiszolgáló feladatai is.

Örüljünk, mivel az Agerpres nélkül jó eséllyel nem vagy csak sokkal később értesültünk volna arról, miket mondott a bukaresti amerikai nagykövet október 21-én, pénteken a magyar határ melletti Nagyváradon. – Románia modellé válik a régióban a demokráciát és a nyitott kormányzást illetően – idézte az Agerpres Hans Klemmet, aki a híradás szerint elsősorban a demokratikus intézmények megerősödését, a korrupcióellenes harcot, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, a vallásszabadságot és a nők társadalmi szerepének erősödését emelte ki.

Az ötvenes évei végén járó nagykövet az Indianai Egyetem közgazdaságtani és történelmi alapképzését követően nemzetközi fejlesztéspolitikából szerzett mesterdiplomát a Stanfordon. A bukaresti a második kiküldetése, előtte 2010-től öt éven keresztül a délkelet-ázsiai Kelet-Timorban vezette az Egyesült Államok külképviseletét. Romániába azt követően került 2015 szeptemberében – azaz bő egy éve –, hogy a demokrata párti elnök, Barack Obama tavaly márciusban arról beszélt, ide szeretné küldeni Klemmet. Egy év hosszú idő, ezalatt a nagykövet igazán tájékozódhatott volna, milyen a székelyek és az erdélyi, partiumi magyarok helyzete Romániában. Erről Hans Klemm akkor is meggyőződhetett, amikor (tévedésből? tudatlanságból?) szeptemberben székely zászlóval fotózkodott Sepsiszentgyörgyön, sőt használta is a Székelyföld kifejezést. A Hargita és Kovászna megyei, óriási botrányt kavart kétnapos látogatást követően nem csak a nacionalista politikusok hangját lehetett hallani: a román külügyminisztérium is behívta egy kis beszélgetésre a nagykövetet, akinek elmondták, az „efféle látogatások esetleg létező érzékenységek megsértését és figyelembevételét is előfeltételezik”.

Lukács Csaba a Magyar Nemzet hasábjain akkor ezt írta: „Az amerikai diplomata a saját bőrén érezhette – és bizonyára Washingtonnak is jelenti –, mennyire működik a gyakorlatban a romániai kisebbségvédelem.” Nos, a fentiek alapján nem így történt. Azt nem tudni, hogy Klemmet az országismeret hiánya vezérelte-e, vagy éppen diplomáciai gesztust akart tenni az amerikai érdekeket többnyire zokszó nélkül kiszolgáló Romániának, ám úgy tűnik, ő is érezte, hogy kicsit túllőtt a célon. Ezt jelzi, hogy a minap módosított álláspontján: a News.ro-nak adott szerdai interjúban már azt mondta, az Egyesült Államok azt szeretné, ha a decemberi választást követően feddhetetlen kormánya lenne Romániának – miközben méltatta az amerikai segítséggel létrejött Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) munkáját. Mégsem lenne követendő minta közvetlen szomszédunk demokráciája?

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a román politikusok közül egyre többen néznek ferde szemmel Hans Klemmre: még nyáron a korrupció miatt kétszer is letöltendő börtönbüntetésre ítélt exkormányfő, Adrian Nastase jelezte Klaus Iohannis államfőnek, hogy szerinte az amerikai nagykövet túl sokszor avatkozik román belügyekbe. Nekünk, magyaroknak ez sem jelent igazi újdonságot: ha tudni akarjuk, honnan olyan ismerős Hans Klemm ténykedése, elég Col­leen Bellre vagy még inkább a szép emlékű André Goodfriend ügyvivőre gondolni.