Romániának meggyűlt a baja az amerikai nagykövetekkel. Az első történet még augusztus végén esett meg: a Moldovai Köztársaságban állomásozó amerikai nagykövet, James Pettit azt találta mondani az ország függetlenségi napja alkalmából adott nyilatkozatában, hogy „a Romániához csatlakozás az EU-ba való bejutás egyik módjaként – vagy bármilyen másik okból – nem praktikus választás, és nem is olyan döntés, amely jobbá tenné a helyzetet itt, Moldovában”. Ezt talán még lenyelte volna Bukarest, de a következő mondatot már nem: „Moldova nem Románia, saját történelemmel és saját kihívásokkal rendelkezik, többek között azzal, hogy többetnikumú ország, különböző nyelvet beszélő emberekkel, és – természetesen – még ott van a transzdnyeszteri kérdés is, mely még csak nem is áll a központi kormány ellenőrzése alatt, és amelynek különleges státusra van szüksége.” Az egyesüléspárti románok számára ez halálos sértés volt – szerintük a moldovai és a román nép évszázadokon át egy és ugyanaz volt, és csak a történelem két gyilkosának, Hitlernek és Sztálinnak a döntése választotta szét őket. (Ez utóbbi egyébként téves vélekedés: a Molotov–Ribbentrop-paktum előtt jóval korábban, már a XVII. században gyakorlatilag elcserélték a Pruton túli területet Észak-Dobrudzsáért és a fekete-tengeri kijáratért a cári Oroszországgal.)
Mindez történt egy olyan régióban, ahol Románia az Egyesült Államok egyik legfontosabb stratégiai partnere, és ahova a hírek szerint áttelepítik az eddig Törökországban állomásoztatott atomtölteteket. A deveselui támaszponton már működik is az az ultramodern amerikai rakétapajzs, amely hivatalosan védelmi rendszer, de az oroszok országuk elleni fenyegetésnek veszik. A nagykövet nyilatkozata után egyes bukaresti elemzők arról írtak, az Egyesült Államok szégyentelenül diktálja az európai népeknek, hogyan akarjanak élni: együtt vagy külön.
A moldovai botrány után itt a következő, a Székelyfölddel kapcsolatos hisztéria. Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok Bukarestbe akkreditált nagykövete, Hans Klemm elfogadta a székelyföldi vezetők meghívását, és két napra Hargita és Kovászna megyébe látogatott. Nem szokatlan, hogy egy nagykövet elhagyja az ország fővárosát – a budapesti amerikai nagykövet is gyakran megy vidékre, hogy jobban megismerje Magyarországot. Hans Klemm viszont a románok szerint megbocsáthatatlan gesztust tett, mégpedig a megbeszélések során többször használta a Székelyföld kifejezést (amely egyes román politikusok szerint nem is létezik), és engedte magát lefotózni a Sepsiszentgyörgyön ajándékba kapott székely zászlóval. Ez hisztérikus reakciókat váltott ki Bukarestben: a román külügyminisztérium felhívta a diplomatát, és elbeszélgettek vele arról, hogy az „efféle látogatások esetleg létező érzékenységek megsértését és figyelembevételét is előfeltételezik”. Az ország korábbi kormányfője, a börtönbüntetését már letöltő Adrian Nastase arról írt a közösségi oldalán, hogy a nagykövet ezzel a gesztussal ellenszegült a román népnek és alkotmánynak, valamint támogatja a szeparatista magyarok törekvéseit. Egyesek a diplomata azonnali kiutasítását követelték, a világhálós fórumokon pedig példátlan magyargyalázó szitokáradat jelent meg. (A nagykövet később reagált a pohár vízben kirobbant viharra, és arról beszélt, hogy nekik két zászló fontos: saját hazája, illetve a fogadó ország, vagyis Románia lobogója.)
