Zászló a nagykövetnek

Botrányt kavart Romániában, hogy Hans Klemm használta a Székelyföld kifejezést.

Talán jó is, hogy így történt. Az amerikai diplomata a saját bőrén érezhette – és bizonyára Washingtonnak is jelenti –, mennyire működik a gyakorlatban a romániai kisebbségvédelem, mennyire másodrendű állampolgárok az erdélyi magyarok saját országukban, és hogyan viszonyul a többségi társadalom a kisebbségek szimbólumaihoz. Az amerikai nagykövettel egyébként nem kivételeztek különösebben: a kék-arany lobogó egy standard ajándékcsomag része a pálinka és a régióról szóló képes kiadványok mellett. Korábban hasonlót kapott a térségbe látogató brit nagykövet és sok más fontos ember is, aki tiszteletét tette a magyarlakta vidékeken.

Nem egyszerű egyébként őket odahívni – Bukarest mindent megtesz azért, hogy akit lehet, lebeszéljen a Székelyföldre látogatásról. E törekvésnek a legemlékezetesebb példája, hogy hiába hívják évek óta a katolikus egyház fejét a Kárpát-medence legjelentősebb búcsújáró helyére, Csíksomlyóra. 1999 májusát megelőzően a bukaresti diplomácia és az ortodox egyház nagyon nagy nyomást gyakorolt – sajnos sikerrel – a vatikáni egyházfő stábjára, hogy az országba érkező pápa ne látogasson el híveihez Erdélybe, hanem kizárólag Bukarestben tárgyaljon. II. János Pálnak végül fontosabb volt az ortodox vezetővel, Teoctist pátriárkával való történelmi találkozás (a katolikus egyház feje először jutott el egy többségében ortodox vallású országba), mint a saját hívei, így elfogadta a feltételeket.