„Az ég alatt a leggyengébbek / átfúrják, ami a legkeményebb: / mindenben fészke van a nemlétnek, / ereje a nem-cselekvésnek.” Nem is hitte volna talán Lao-ce, hogy tanítását 2016 Magyarországa, és leginkább Bokros Lajos tevékenysége fogja igazolni. (A nem cselekvés utóbbi mestere a Facebookra is szervezett már tüntetést. Még számláló is volt, hogy hányan maradtak otthon.) A baloldali-liberális magyar ellenzék útja az osztályhatalomról értekező publicisztikáktól eljutott a névtelen blogokban való marakodásig. Kijelenthetjük: ezek a politikusok lemondtak már 2026-ról is, jelenleg 2030-ra gyúrnak. Persze akkor sem a kormányzás lesz a reális cél, maximum Budapest főpolgármesteri székének elnyerése.
A nemlét tényleg befészkelte magát mindenhova. Azt hittük, annál jobb már nem jöhet, mint hogy Bokros nem létező pártja, a Moma megvétózza a nem létező balpárt részvételét a nem létező előválasztáson. Aztán olvastuk, hogy a névtelen gyurcsányista blogon méltatlan utcai akcióként írtak Juhász Péterék sípolásáról, maga Gyurcsány pedig arról beszélt: „ezer okunk van arra, hogy tüntessünk, ne ezeket az ünnepeket tegyük tönkre”. Mi lesz a következő? A volt miniszterelnök bejelenti, hogy a rendőri erőszak sosem lehet legitim? Esetleg megünnepli az őszödi beszéd évfordulóját?
A legabszurdabb elképzelése Gyurcsánynak, Bokrosnak és a Félszázalékosok Elitalakulatának, hogy néhány éven belül hatalomra kerülhetnek. Csakhogy már 2014 előtt is kialakult bennük egy tévhit: jelesül, hogy a választási törvény miatt össze kell fognia fűnek-fának, máskülönben fasizmus. A bizonytalanok, a korábbi kormányokból kiábrándultak tömegeit mindmáig képtelenek meglátni, így azóta is csak az egyre kisebb torta újraszeletelésében érdekeltek – érthető módon. A kiábrándultakat ugyanis csak Gyurcsány, Bokros és a demokratikus charta nélkül tudná megnyerni a baloldal. Pontosabban ez volt a helyzet korábban. A 2014-es választáson viszont a teljes baloldali ellenzék összegyurcsányozta magát, így még akkor is hiteltelenek lennének, ha végre megemberelnék magukat, és kijelentenék: nincs többé közösködés bukott erőkkel. A legnagyobb gond, hogy ezt ki is jelentik, majd összefognak, de nem úgy ám, mint tegnap, hanem egészen másként. Ilyenekkel együtt soha, mármint úgy együtt nem, hogy látszólag együtt, de azért mégse külön. Nem kell ahhoz a politikával négyévente egyszer foglalkozó átlagpolgárnak lenni, hogy az ember ezt ne értse.
