Holnapra eldől az idei esztendő legfontosabb kérdése a világpolitikában: ki lesz az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke?
A kampányhajrában, vasárnap egész nap Washingtont és környékét jártam, de összesen csak két választási posztert láttam. Nem óriásplakátot, hanem a kertbe leszúrható kis zászlót. Még a Fehér Ház körüli szuvenírárusok sem ugrottak a nagy lehetőségre – Donald Trumpot vagy Hillary Clintont ábrázoló pólók, kitűzők és egyéb apróságok helyett csak Obamát ábrázolót árultak. Pedig ő már a múlt – nyolc év után rövidesen átadja a helyét az új albérlőnek.
Európai szemmel nézve szokatlan helyzet: az elnök hivatala környékén cseppet sem hallatszik annak a kampánynak a dübörgése, amely a Fehér Ház kulcsáért zajlik. Még a jelenlegi lakó, Barack Obama is elment, hogy az úgynevezett csatatérállamokban kampányoljon a demokrata jelöltnek. Washington és környéke nem billeg: a nagyszámú fekete lakosság miatt évtizedek óta balra szavaz, ezért itt nem érdekes a kampány. Egy tegnapi felmérés szerint a választópolgárok 82 százaléka mondja gusztustalannak a versengést – korábban soha nem mértek ilyen magas arányt.
Mert itt mindent mérnek, a Gallup például azt is, hogy a szavazók szerint kinek lejt a pálya a médiában. Az eredmény nem meglepő (az annál inkább, hogy az egyszerűnek mondott amerikai sem hülye, világosan látja a helyzetet): 52 százalék úgy gondolja, hogy a sajtó a demokraták jelöltjét, Hillary Clintont támogatja. A megkérdezettek alig 8 százaléka véli azt, hogy a média a milliárdos Trumpot segíti, és 32 százalék látja úgy, hogy az amerikai kollégák pártatlanok, tehát jól végzik a dolgukat.
Aki ma szavazni megy, nincs könnyű helyzetben, mert két rossz esélyes jelölt (és mellettük még két esélytelen kicsi) közül kell választania. Trumpot nagyon sokan szívből gyűlölik, mások bohócnak tartják, de nem áll sokkal jobban Clinton sem, 100 szavazóból csak 32 gondolja róla, hogy őszinte és megbízható – ez elég riasztó adat a világ talán legnagyobb hatalommal járó állásának esetében.
