Donald Trump várható Kína-politikája

Az ázsiai országnak kedvezne, ha az új elnök csökkentené hazája globális jelenlétét.

Donald Trump sokak számára meglepetésszerű győzelme az Egyesült Államok elnökválasztása során Kína számára is jelentős változásokat hozhat. Az elmúlt évben Pekingben kialakult közvélekedés szerint a Kínával kritikus, külpolitikában keménynek tartott és komoly tapasztalatokkal rendelkező Hillary Clintonnál a politikában kezdőnek számító Trump a Kína számára kedvezőbb elnökjelölt, így most némileg fellélegezhettek a pekingi vezetők. Kérdés, hogy mennyire megalapozottak Trumppal kapcsolatos várakozásaik, és mindez milyen hatással lehet a világ két legnagyobb hatalmának kapcsolataira.

Kína, Kína, Kína! Az utóbbi hónapok egyik legnézettebb Trumppal kapcsolatos videója volt az interneten az a válogatás, ahol a milliárdos elnökjelölt Kínát vádoló, becsmérlő és fenyegető mondatainak százait vágták egybe. A kampány hónapjai alatt ugyan a republikánus és a demokrata jelölt is számos esetben kritizálta az ázsiai óriást, azonban megközelítésük jelentősen eltért egymástól. Clinton elsősorban értékalapon, az emberi jogokat vagy éppen a Dél-kínai-tenger szabad hajózhatóságát emlegette, azaz politikai és geopolitikai szempontokat tartott szem előtt. Ezzel szemben Trump célkeresztjében a Kínával folytatott kétoldalú kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok álltak, amelyek miatt – szerinte legalábbis – millió­nyi amerikai munkahely szűnt meg az utóbbi évtizedekben. A folyamat visszafordítása érdekében Trump megkérdőjelezi az Egyesült Államok részvételét egyes szabadkereskedelmi megállapodásokban, ellenzi az Obama által felkarolt csendes-óceáni partnerségi megállapodást, negyvenöt százalékos importvám kivetését helyezte kilátásba a kínai termékekre, és árfolyam-manipulátornak nyilvánítaná Kínát.

Mindeközben azzal fenyegeti az USA tradicionális európai és ázsiai szövetségeseit, hogy amennyiben azok anyagilag nem ellentételezik jobban az amerikai katonai védelmet, magukra hagyja őket. Sőt, Trump megkérdőjelezte magának a NATO-nak is, és általában a globális amerikai jelenlétnek is az értelmét.

Mindez Pekingből nézve – meglepő módon – kedvezőbbnek tűnik, mint a Hillary Clinton által javasolt keményebb biztonságpolitikai fellépés országukkal szemben. A kínai vezetők ugyanis arra számítanak, hogy Trump a gazdasági és kereskedelmi ügyekben tett fenyegetéseit nem fogja beváltani kormányra kerülve, míg az ország esetleges bezárkózása és a szövetségeseinek nyújtott védelmi garanciák gyengülése, akár megszűnése Peking malmára hajtja a vizet.

Nem meglepő, hogy a pekingi kormányzat mindenkori hivatalos álláspontját közvetíteni hivatott sajtóorgánumok is hangot adtak elégedettségüknek a választás eredményét látva, és egyben meg is üzenték, hogy Kína miként képzeli el az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatát a következő években. Az egybehangzó kínai vélekedés szerint Trump valószínűleg nem kezdeményez radikális változásokat rövid távon, és valószínűtlen, hogy beváltaná a kampány során elhangzott ígéreteit. A kínai Global Times szerint a republikánus győztes egyszerűen nem elég bátor ahhoz, hogy valóban megváltoztassa országát. Amennyiben pedig mégis célba venné a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat, számolnia kell Peking válaszlépéseivel. A kínai elemzők kiemelték, hogy Trump csökkenteni akarja az Egyesült Államok globális jelenlétét, így ezzel nagyobb tér nyílik majd Kína előtt saját szerepének növelésére. A kínai kormányzat továbbra is elismeri ugyan az USA erejét, de egyre kevésbé tiszteli gyengülő politikai és társadalmi intézményeit. Ennek megfelelően Peking egyre rámenősebb politikát fog folytatni mind saját régiójában, mind pedig Washingtonnal szemben. Trump megválasztása ugyan a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok terén okoz bizonytalanságot, elnöksége összességében mégis előnyös Kínának, hiszen hitet tett az ideológiai különbségek mellőzése és a felesleges konfliktusok elkerülése mellett, szemben azzal, amit egy Clinton-elnökség hozott volna magával. Mindeközben az új elnök a kereskedelmet érintő fenyegetéseit aligha válthatja valóra, hiszen kormányra kerülve szembesülni fog a realitásokkal. A kínai média természetesen nem mulasztotta el kiemelni, hogy a választás a brexittel együtt a Nyugat hanyatlásának újabb jele, és hogy a demokrácia – szerintük – szemben a stabil kínai belpolitikai rendszerrel éppen olyan politikai káoszhoz vezet, mint amit Trump megválasztása jelent.

E feltételezések az elnökválasztási kampányban elhangzott kijelentéseken alapulnak. Trumpról viszont még a politikusi átlaghoz képest is feltételezhető, hogy gond nélkül változtat szilárdnak mondott elvein. Személyisége és előélete komolyan befolyásolja, hogy a kínai vezetés mennyire veszi majd komolyan. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a kelet-ázsiai óriás politikusainak egy szigorú, évtizedekig tartó és meritokratikus előmeneteli rendszerben kell felkapaszkodniuk a hatalom csúcsára, s közben az igazgatás minden szintjén tapasztalatokat szereznek. Már a korábban viszonylag rövid idegi szenátori posztot betöltő Barack Obama megválasztásakor is azon élcelődtek Pekingben, hogy az amerikai elnök tapasztalatai alapján aligha tölthetne be egy megyei vezetőnél magasabb posztot Kínában. A korábban soha semmilyen közhivatalt nem viselő Trump e téren még inkább ki lesz téve a kínai fél előítéleteinek, ami az ingatlanmágnás erős önérzetét figyelembe véve könnyen a kétoldalú kapcsolatok rovására mehet.

Mit jelenthet mindez Európa és Magyarország számára? Amennyiben Trump mégis beváltaná minden ígéretét, az globális gazdasági és politikai káoszhoz vezetne. A kínai árukra kivetett vám és más hasonló intézkedései hatására kereskedelmi háború törne ki a világ két legnagyobb gazdasága között, ami a mindkét féllel rendkívül szoros kapcsolatokat ápoló Európai Uniót és tagállamait is nehezen felmérhető kihívások elé állítaná. Talán ennél is fenyegetőbbek Trump geopolitikai elképzelései. Az amerikai védelmi garanciák fokozatos, rosszabb esetben hirtelen felmondása mind Kelet-Ázsiát, mind pedig Európát olyan biztonságpolitikai bizonytalanságba sodorná, amire az 1930-as évek óta nem volt példa. Japán, Dél-Korea és talán Tajvan is a nukleáris fegyverek kifejlesztése mellett dönthet, miközben a térség minden kisebb állama Kína gravitációs terébe kerülne. Európában és különösen a hazánkat is felölelő régióban talán még fenyegetőbb helyzet alakulna ki, tekintetbe véve Oroszország új ambíciót.

Kína természetesen igyekszik egyre komolyabb helyet elfoglalni a világpolitika színpadán, azonban az amerikai szerepvállalás hirtelen és váratlan visszaesése Peking számára is veszélyes következményekkel járna. Kína egyelőre elégedett ugyan a republikánus jelölt győzelmével, ugyanakkor az „ismert rossz” Clinton helyett most esetleg az „ismeretlen rossz” Trumppal kell boldogulnia, márpedig Peking semmitől nem irtózik annyira, mint a kiszámíthatatlanságtól.

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a Közép-európai Ázsia-kutató Központ alapítója)