Donald Trumpot ímmel-ámmal fogadták el a republikánusok jelöltjüknek, számítva arra, hogy úgyis elvérzik még a kampány elején. Ott is rossz volt az előzetes politikai kalkuláció, ott is váratlan erők írták át a valóságnak szánt forgatókönyvet. A fősodratú, tengeren túli és inneni sajtó (az állandóan csepült oroszokat kivéve) azt sugallta, sőt sulykolta, hogy Amerikának két rossz közül a kevésbé rosszat, azaz Hillary Clintont kell választania. Pedig valójában egy már bebizonyosodottan rossz és egy még be nem bizonyosodott „talán nem is lesz annyira rossz” közül választottak, dicséretes józansággal az utóbbit.
Nagy lecke ez a választási eredmény Amerikának és az egész világnak. Arról is el lehet gondolkodni, valóban akkora hatalom-e a média. És ha igen, akkor mikor mégsem? A negyedik hatalmi ágnak kikiáltott sajtó vajon ott is hatalommal bír, ahol önként besorol az esélyesnek akart politikai erő mögé? Ahol megtagadja eredeti tájékoztató funkcióját, és egy irányban szolgálattevő szerepet vállal? Hiteles-e az a fősodratú média, amely beszállt egy mocskos kampányba, függetlenségének már a látszatára sem adva?
Két roppant fontos rétegre a média nem tud igazán hatni. Az egyik a kevesek: a nagyon felkészült, sokféleképpen és sokfelől tájékozódó, saját fejével gondolkodó értelmiségi elit. A másik csoport: a médiának soha hitelt nem adó sokak. Ők a kevésnél is kevesebbet olvasó, alig tévéző, főleg az agráriumból, és sosem segélyekből élő, elég nagy számú réteg. Róluk keveset tudnak a szociológusok, viselkedésüket vizsgálják, de nehezen tudják bemérni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!