Torba Tamás a Magyar Nemzet hasábjain élesen bírálta az LMP akcióját, amellyel arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az elhazudott rendszerváltás milyen veszélyeket jelenthet még ma is Magyarország szuverenitására. Írása világos bizonyítéka annak, hogy mindaddig, amíg nem valósul meg az aktanyilvánosság és a lusztráció, nem lehetünk biztosak abban, hogy Magyarország mindenkori kormánya kizárólag a nemzeti érdeket tartja szem előtt, és nem az állampárti múlt nyomasztó terhe határozza meg döntéseit.
Torba Tamás szerint az LMP listája a kormánytagok gyanús életrajzi adatairól annak az információs háborúnak a része, amely ma a Nyugat és a Kelet között zajlik. Ha így van, az csak eggyel több ok arra, hogy ebben a konfliktusban világossá váljon, ki melyik oldalon áll. Ha nem lenne világos, Magyarország már döntött, amikor a NATO-tagságot, illetve az európai uniós tagságot választotta, és minden felmérés alapján ma is egyértelmű többséggel áll ki e döntések mellett.
Aki ezt az egyértelmű többségi akaratot kétségbe vonja és aláássa, az Magyarország biztonságát és szuverenitását teszi kockára. Aki a nyilvánosságot, az átláthatóságot, a múlttal való elszámolást támadja, az akarva-akaratlanul fenntartja Magyarország kiszolgáltatottságát olyan érdekeknek, amelyeket aligha tarthatunk barátinak. Ráadásul mindaddig, amíg olyan, a magyar emberek biztonságát és önrendelkezését veszélyeztető ügyek maradnak rendezetlenül, mint a Paks II., a Yandex-ügy vagy Putyin motorosainak akadálytalan vonulása; a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy feltárjuk a múltat, ami mindezt sajnos lehetővé tette. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kritizálni az euroatlanti integráció folyamatát, az amerikai vagy egyéb kormányok tevékenységét vagy akár magát a NATO-t. Azt viszont igen, hogy azokkal szemben, akik a retorikai összemosás eszközével élnek az orosz és az euroatlanti befolyást illetően („egyik kutya, másik eb”), mi kimondjuk, hogy míg az utóbbit megtorlás nélkül lehetett és lehet nyilvánosan kritizálni, addig az előbbi egy emberellenes diktatúrával kapcsolódik össze a magyar történelmi emlékezetben.
Azt persze meg is érthetnénk, hogy Torba Tamás nosztalgiával gondol vissza moszkvai egyetemi éveire. Nincs ezzel baj mindazon kormánytagok esetében sem, akik a rendszerváltozás előtt szintén ott tanultak, de csakis addig, amíg a tanulmányok mellett nem alakultak ki olyan elkötelezettségek, amelyek az állampárti rendszer fenntartását szolgálták, és amelyek esetleg mind a mai napig tovább élnek. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a múlttal kapcsolatos információk – legyenek bár mégoly töredékesek – hitelt érdemlően napvilágra kerüljenek.
Az LMP akciója azokkal a kormánytagokkal kapcsolatban, akiket múltjuk esetleg nem tesz alkalmassá arra, hogy a szuverén Magyarország érdekeit szolgálják, egy mulasztásból következő kényszerhelyzet eredménye. A magyar politika az elmúlt negyedszázadban nem volt képes arra, hogy megnyugtató módon elszámoljon a múlttal, és lezárja a rendszerváltozást megelőző évtizedeket. Magyarország függőségben élt az előző rendszerben, és egyre több jel utal arra, hogy e függőség szálait még mindig nem sikerült minden esetben elvágni. Ezért radikális lépésekre van szükség, az elmúlt évtizedek maszatolása eddig csak károkat okozott. A Fidesz – követve szocialista elődeinek hagyományait – mindent megtett azért, hogy a múlt lezáratlan és feltáratlan maradjon. Már önmagában ez gyanakvásra ad okot. Minden egyes alkalommal, amikor leszavazzák az LMP aktanyilvánosságról és lusztrációról szóló javaslatát, a mai kormánypárti képviselők bizonyítékát adják, hogy mindent, ami gyanúsnak látszik, figyelmeztető jelnek kell vennünk. De épp elég időt pazaroltunk arra, hogy felesleges kockázatoknak tegyük ki magunkat, és ezt mindenki meg kell hogy értse – álljon ki bármely politikai oldal vagy ideológia nevében Magyarország szuverenitása mellett.
Ebben az ügyben nem lehetünk naiv idealisták. Csakhogy most az értékeink és érdekeink egy irányba mutatnak. Magyarország szuverenitását, polgárainak biztonságát csak olyan kormányok garantálhatják, amelyek nem foglyai a múltnak, amit már régen magunk mögött kellett volna hagynunk.
A szerző az LMP elnökségi tagja
