Talán nem véletlen, hogy a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány által létrehozott és támogatott civil szervezet éppen a jelenlegi puskaporos hangulatban jött elő a magyar kormánynak kínos jelentéssel. Ám ettől függetlenül igazak a benne foglaltak, még akkor is, ha a kínzást és bántalmazást nem szó szerinti jelentésében kell venni: ugyanis a nemzetközi egyezmények szerint kínzásnak számíthat az is, ha valakinek nem látják el a nyílt sebeit, és bántalmazásnak minősülhet, amikor egy beteget kikötöznek, miközben a magyar jogrendszer bizonyos esetekben engedélyezi a betegek fizikai korlátozását.
Évek óta beszélnek arról, hogy felszámolják a nagy létszámú tömegotthonokat, és kisebb gondozóházakba helyezik a betegeket, ám az ellátottaknak még mindig csupán néhány százaléka költözhetett, a lerobbant hodályokra azonban már jó ideje szinte semmit nem költenek. Emellett a nemzetgazdasági ágak közül még mindig a szociális szférában a legalacsonyabb a dolgozók fizetése, így aki csak teheti, elhagyja a rendkívüli fizikai és lelki megterheléssel járó pályát. Éppen az égető szakemberhiány idézi elő a jogsértések jelentős részét, hiszen nincs annyi ápoló, amennyire szükség lenne ahhoz, hogy minden beteget folyamatosan felügyelni tudjanak, ne tehessenek kárt magukban vagy másban. Ezért kerül elő a rácsos ágy, a kényszerzubbony, a kikötözés. A problémák szőnyeg alá söprése nem lehet megoldás, ahogy a betegek jogaira hivatkozva az otthonok elszigetelése sem a sajtó és a nyilvánosság elől. Ha a Soros–Orbán háború következményeként végre kiderülhet, mi folyik a zárt otthonok falai között, és azok végre valódi lépésre sarkallják a döntéshozókat, akkor azt kell mondanunk, hogy az ütközetek egy része akár még a hasznunkra is válhat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!