Hagyjuk azonban a kényszeredett paktumozást, és nézzünk szét a valóságban. Vegyünk egy baranyai falut, Martonfát. 2015 nyara ugyanis különösen forróra sikerült az amúgy festői szépségű településen. A magyar kormány Belügyminisztériuma (nem Soros György nyomására) akkor úgy döntött, hogy a kétszáz fős Martonfa mellett üresen álló egykori lőtéren ezerfős migránstábort létesítenek. Miközben a falu erre a területre azért pályázott a BM-nél, hogy felszánthassák és bevethessék szociális szövetkezetük részére. Vagyis Budapest bürokratikus úton kényszerítette volna rá ezt a kicsiny magyar falut arra, hogy „olyanokkal éljenek együtt, akikkel nem akartak”. Mert a martonfaiak szeretik a falujukat, és szerették volna, „ha olyan maradna, mint amilyen – minden esendőségével, hibájával és erényével egyetemben”. Ugye milyen furcsán is hangzanak ezek az egyébként a kvótareferendum idején, Orbán Viktortól kölcsönvett, és kicsit átalakított mondatok, ha valódi cselekvést igénylő, valódi problémáról van szó?
Egyébként két okból nem valósult meg az a valóságtól teljesen elrugaszkodott ötlet: az egyik, hogy a martonfaiak összefogtak, és a lőtérre kitelepülve tüntettek. Ha úgy tetszik, közölték, hogy a martonfaiak 99 százaléka elutasította, hogy Budapest ellenőrizetlen, vagyis nem oltalmazott státust megkapó, hanem tényleg illegális bevándorlókat telepítsen a nyakukba. Ki tudja, talán még az is elhangzott a demonstrálók sátortáborában, hogy „ez felháborító”. Ismerve azonban a magyar politika viszonyait, sokkal valószínűbb, hogy más okból döntöttek úgy odafent, hogy nem épül meg a tábor. Azért, mert a határzár felépülése után a migránsok más útvonalat választottak, és nem Magyarországon vonultak át Ausztriába, hanem Horvátországon keresztül.
Persze így is vannak „migránsok”, közel húszezren, akik a magyar kormány vendégszeretetét választották: ők a letelepedési kötvények vásárlói, akik között számos olyan alak kapott kvázi magyar állampolgárságot, akinek az életútját és jellemrajzát mintha a kémregények mestere, John le Carré karaktereiről mintáztak volna. De persze az utóbbi időben a jereváni rádió legszebb napjait idéző kormánypárti sajtó róluk is hallgat, ahogy Martonfáról is.
