Sípol, csipog, összerak, összeér

A futás türelemre tanít és kitartásra. Szemlélődésre és nyugalomra.

A futás türelemre tanít és kitartásra. Szemlélődésre és nyugalomra. Elsőre katonásnak tűnhet, de inkább játékos. Szórakoztató és ártatlan. Eltökéltséget is tanulhatunk éppenséggel belőle, de állítom, a futásban éppen a céltalanság a legfelemelőbb. Részt vettem a közelmúltban egy fővárosi versenyen. A rakparton előbb a Filatorigátig kapaszkodtunk, majd a kanyargó folyó mellett a Várkert bazárig csorogtunk vissza. Fáklyák égtek a parton, és amíg a sötét aszfalton haladtam, úgy éreztem, mintha egy néma szerenádot dúdolna a fülembe a város. Föntről értelmezhetetlen kottának tűnhetett a több ezer, látszólag cél nélkül araszoló futó. A harmónia megszületett mégis. Hálás voltam minden megtett méterért. És amikor a célba érkezés után, a fűben fekve, fáradtan fölnéztem a fényszennyezett, csillagtalan budai égre, jó volt akkor úgy érezni, hogy másnap megint kimehetek, és hogy az ég olyankor, ha futok, a földdel néha összeér.