A robotadó lenne az első adónem, amelynek bevezetése nem csupán közgazdasági és adószakmai, de lételméleti kérdéseket is felvet. A robot, illetve tulajdonosa azért lenne adóalany, mert a robot munkajövedelemért dolgozó embert helyettesít. A dolgozó foglalkoztatása költséget (munkavállalói jövedelem) jelent a munkaadónak, ahogy a robot is. A robotnak ára van (ha tartalmaz áfát, visszaigényelhető), és karbantartási költsége. A kettő közül a munkaadó – minden mást változatlannak tételezve – azt választja, amelyik számára olcsóbb. Ez az emberi történelem során minden gép esetében így történt. A robot végül is csak egy gép, az automatizálás nem egyéb, mint gépesítés. Nem új a nap alatt. Új viszont az a szempont, és erre Gates is utalt, hogy a robotadó lassítja az automatizálást, így több időt hagy az alkalmazkodásra. A szép új robotizált világra való felkészülésre, azon új készségek kialakítására és képességek elsajátítására, amelyek a talán még nem is ismert szakmák és nem is létező munkahelyek betöltésére teszik majd alkalmassá a robotokkal helyettesített dolgozókat.
Megint csak a történelem tanúsága szerint minden eddigi technológiaváltás eredményeként a megszűnteknél nagyobb számban (új munkaerőt nyerve a mezőgazdaságból, majd az iparból) keletkeztek magasabb jövedelmet biztosító munkahelyek. De vajon a technológiai fejlődés nem éppen a közeljövőben fogja-e elérni azt a szintet, amikor ez nem így lesz? Ha a tercier szektor (szolgáltatások) területén lesznek is állások, azok döntően bizonytalanok, ideiglenesek és rosszul fizetettek lesznek. Miközben csak nagyon kis számban keletkeznek magas kvalifikációt igénylő, stabil, jól fizetett pozíciók – és akit egy robot képes helyettesíteni, az aligha képezhető át ilyenek betöltésére.
Afelé haladunk, hogy a társadalom kettéválik. Az egyik fele a technológiai elit, a másik fele mindenki más. A technológiai elit tervezi és egyre kifinomultabban intelligenssé programozza a robotokat, feleslegesebbé téve ezzel a többieket. Eleinte mint fogyasztókra szükség van még rájuk, de csak a kapitalizmus logikája szerint. A kapitalizmust nem marxista forradalmárok fogják megdönteni, kiszabadítva az elnyomott és kizsákmányolt proletárokat a tőkeviszony rabságából. Sőt nem is megdönteni fogják. A technológiai elit túllép rajta, egyszerűen magukra hagyva a többieket. Nem elnyom és kizsákmányol.
