Iszlamista a kávézóban

Abdeslam budapesti McDonald’sban tervezte merényletét, januárban pedig egy soproni kávézóban tűnhetett fel.

Az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésüket kérjük – a mondatok még akkor is Salah Abdeslam fülében csengtek, amikor a Nyugati pályaudvari mozgólépcsőn fölérve az ellenőrök felé mutatta hamisított havi bérletét. Aggódnia nem kellett, a fejébe húzott kapucni és a tőle néhány méterrel lemaradó, minden lépését követő titkosszolgák megtették hatásukat. Nem csak az ellenőrök néztek félre, az egész nap ott tébláboló fiatal lányok sem merték megkörnyékezni a határozott tekintetű iszlamistát. A két hónappal azelőtti párizsi merényleteket kitervelő férfi elszánt nyugalommal beült a közeli kávézóba, és rendelt magának egy brownie-t. Kis rádiójába szólva nyugtázta mindezt a szemközt ülő kalapos titkosszolga, aki az arca előtt tartott Magyar Időkkel leplezte magát. Nyílt az ajtó, régi ismerős bukkant fel: a Bácsfi Diána egykori köreiből ismert hungarista lépett be. A fehér cipőfűzős, Warrior-pólós alak Abdeslam asztalához sietett, majd mélyen a szemébe nézve azt suttogta: – We have a plan.

Másik, az eseményekre rálátó titkosszolgálati forrásunk másként emlékszik. Állítása szerint ő igenis ott volt, amikor Abdeslam a Móricz Zsigmond körtéri McDonald’sban kertészsalátát rendelt magának és az asztalánál ülő Szabó Albert-szimpatizánsnak is. Világosan hallotta, hogy a két szélsőséges a párizsi terrortámadásokról suttog, miközben szlovák gépfegyverek adásvételéről, illetve Brad Pitt zombifilmjéről egyeztet.

Neve elhallgatását kérő forrásunk szerint Abdeslam tökéletesen tisztában volt vele, melyik hungarista szervezetben kit érdemes keresni. Ha most feláll, és előránt egy bombát, letartóztatom – forgatta magában a gondolatot a névtelen titkosszolga, aki régóta szeretett volna hőssé válni. Gyakran eszébe jutott, milyen lenne a felcsúti stadion bejáratánál hatástalanítani egy Luke Skywalkernek öltözött felforgatót, aki épp egy szögekkel és csavarokkal töltött focilabdát próbál behajítani a pályára. Nagyobbra lehetne végre cserélni a kinőtt csepeli albérletet, külön szobát kaphatnának a gyerekek is – merengett.

Majd arra kapta föl a fejét – elmondása szerint –, hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal prominense lépett az étterembe, és csatlakozott a konspirációhoz. „Ha én ezt Nógrádi Györgynek egyszer elmesélem” – futott át forrásunk agyán. De sajnos tudta, hogy a belga és a francia titkosszolgálatokkal történt megegyezés miatt nem tartóztathatja le a terroristát, csak kísérgetnie kell az országon keresztül-kasul. Ilyenkor bosszankodott: a Józsi például valamiért ki tudta harcolni magának, hogy ellenzéki politikusok szeretőtartási szokásaival foglalkozhasson. Könnyű neki, a bokorban nem kell attól tartania, hogy ha elsül valami, az az életébe is kerülhet! Még akkor is ez járt a fejében, amikor az osztrák határig kísérte, majd nehéz szívvel futni hagyta a párizsi merényletsorozat kitervelőjét.

Idős soproni olvasónk ellenben úgy emlékszik, egy helyi kávézóban látta a horgászkalapos Abdeslamot, amint az asztalára kiterített térképet böngészi. Mindez ugyancsak a zimankós januárban, két hónappal a párizsi merényletek után történt, amikor egész Európa őt kereste. Olvasónk fejében megfordult a gondolat, hogy tárcsáznia kellene a 107-et. Csakhogy a telefonja épp akkor lemerült, és hazaérve már csak azon tudott bosszankodni, hogy Bundás teljesen szétdúlta a kertet. Nem először, nem is utoljára.

Persze rögtön bekapcsolta az M1 aktuális televíziót, hátha beszámolnak róla, miért kávézik Abdeslam Sopronban, de csak egy késelő németországi migránsról hallhatott sokkoló információkat. A kötelező betelepítési kvóta növeli a terrorveszélyt – hallotta a jól ismert szöveget, majd egész délután azon volt kénytelen törni a fejét, hogyan is hívják a férfit, aki megnyugtatóan telt, mégis vészjósló hangon beolvassa ezeket a kampányhirdetéseket. Talán valamelyik régi kabarészínész?