Szavazzatok a Fideszre, de félnetek jó lesz – lényegében ezt üzenik a magyaroknak 2018 januárjában az országot vezető párt „csorda számra tartott gyűlevész szolgái” a néhány nappal ezelőtt a fővárosi Bálna gyomrába terelt kormánypárti polgármesterek. Súlyos felelősség terheli mindazokat, akik nem csupán ott voltak, hanem tevékenyen részt vettek a településeinken élő emberek megfélemlítésében. Nem véletlen a több mint nyolcszáz évvel ezelőtti tragikus eseményekből, Katona József Bánk bánjából vett példa. A jobb sorsra érdemes Megyei Jogú Városok Szövetségének leírhatatlan műfajú múlt pénteki nagygyűlésén megindított Soros-ellenes háború – akárcsak a Gertrúd királyné meggyilkolásához vezető folyamat – zsákutca. Természetesen mint minden történelmi párhuzam, ez is sántít, de ma, a nagy lábon élő, urizáló „lézengő ritterek” korában is egyre többen látják, hogy hova vezet ez a rettegéspolitika. Nincsenek már Tiborcok, csak Tiborczok. Nekik nincs okuk panaszra.
A hatalom meglett embereket, több évtizedes választói felhatalmazással bíró polgármestereket kényszerít hűségesküre, a fideszes többségű képviselő-testületek számára nyilvánvalóvá teszi: következménye lesz, ha nem hoznak Sorost, a civil szervezeteket, „bevándorlásszervező irodákat” elítélő határozatokat.
Roppant kínos mindez a magukat csak egy kicsit is komolyan vevő településvezetőknek, akik többsége ezekben a napokban a 2018-as költségvetések előkészítésével van elfoglalva. Jó néhány fideszes polgármestert kérdeztünk arról, hogy tényleg beterjesztenek-e bevándorlásellenes határozati javaslatokat, egyáltalán költenek-e erre bármit is közpénzből. „Meg ne említsd a nevemet, a témával kapcsolatban nem akarok szerepelni” – mondta egyikük. Volt, aki azzal „hajtotta el” munkatársunkat, hogy sok dolga van, nem tudta követni az eseményeket. Könnyen lehet, hogy e figyelmetlensége miatt bő másfél év múlva új munkahelyet kereshet magának. Mások azt tanácsolták: ne is kérdezgessük őket effélékről a jövőben, a honlapjukon úgyis ott lesz minden. Egy polgármester visszakérdezett: „Miért pont mi mennénk szembe az elvárásokkal?”
Szita Károly, az említett Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Kaposvár polgármestere karácsony előtt egy héttel képes volt azt írni kollégáinak a „ránk leselkedő veszélyről” szóló körlevelében: „Nekünk, polgármestereknek a legfontosabb feladatunk, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsünk településeinken. Ez most veszélyben van, hiszen a bevándorlásszervező irodák működése esetén megszűnne a mindennapok biztonsága.”
A józanul gondolkodó fideszes helyi politikusok tisztában vannak azzal, hogy az embereket nem Soros üldözése foglalkoztatja, hanem a megélhetésük, a gyermekeik jelene és jövője. De tudatos, megfelelő ritmusban adagolt félelemkeltéssel sikerült elérniük, hogy az emberek szívébe befészkelje magát a fenyegetettség érzése. Ennek következménye, hogy nemrég Cegléden szaúdi rendőröket hittek migránsnak, korábban pedig a bevándorlónak nézett pécsi vízilabdázók okoztak riadalmat Baranya megyében.
Az álszent riogatás azonban a visszájára fordult, amikor kiderült: Orbán Viktor kormánya csak tavaly ezerháromszáz menekültet fogadott be titokban. Családtagokkal együtt pedig csaknem húszezernyi „gazdag migránst” a letelepedési kötvényekkel segítettek ahhoz, hogy Magyarországon élhessen korlátlan ideig. Ha ezekre az emberekre gondoltak mint potenciális veszélyre, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy most éppen a Fidesz „rontott rá saját nemzetére”. Az is felvetődhet: hiába az erős kerítés, a sokmilliónyi népszavazási voks, az egyértelmű felhatalmazás, hiába a konzultációs kérdőívek, a magyar kormány képtelen megvédeni az országot.
A félelemkeltés, az emberek izgalomban, rettegésben tartása nem keresztény, nem konzervatív és nem is polgári módszer. Ez a náci és a kommunista pártok sajátja. Félreértés ne essék: még erős túlzással sem lehet egyenlőségjelet tenni a Fidesz politikája és a milliók haláláért felelős ideológiák között. Mindazonáltal Kovács Zoltán kormányszóvivő a Financial Timesnak mondott és a HVG.hu által idézett szavainak a fele sem tréfa: „Csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon.” Ahol a politizálás nem alapvető joga minden embernek, társaságnak, csoportnak, pártnak és szervezetnek, lehet bár „stabil és nagy a jólét”, ott nincs szabadság és demokrácia.
Sokan tanácstalanok vagyunk: mitévők legyünk, mi a jó megoldás? Szent II. János Pál pápa csaknem negyven esztendővel ezelőtti beiktatásakor azt üzente: „Ne féljetek! Nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak! Nyissátok meg az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, civilizáció és haladás tágas birodalmát az ő megmentő hatalmának! Ne féljetek!”
Ha nem félünk, sok minden sikerülhet. Áprilisban és azután is.
