Szita Károly, az említett Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Kaposvár polgármestere karácsony előtt egy héttel képes volt azt írni kollégáinak a „ránk leselkedő veszélyről” szóló körlevelében: „Nekünk, polgármestereknek a legfontosabb feladatunk, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsünk településeinken. Ez most veszélyben van, hiszen a bevándorlásszervező irodák működése esetén megszűnne a mindennapok biztonsága.”
A józanul gondolkodó fideszes helyi politikusok tisztában vannak azzal, hogy az embereket nem Soros üldözése foglalkoztatja, hanem a megélhetésük, a gyermekeik jelene és jövője. De tudatos, megfelelő ritmusban adagolt félelemkeltéssel sikerült elérniük, hogy az emberek szívébe befészkelje magát a fenyegetettség érzése. Ennek következménye, hogy nemrég Cegléden szaúdi rendőröket hittek migránsnak, korábban pedig a bevándorlónak nézett pécsi vízilabdázók okoztak riadalmat Baranya megyében.
Az álszent riogatás azonban a visszájára fordult, amikor kiderült: Orbán Viktor kormánya csak tavaly ezerháromszáz menekültet fogadott be titokban. Családtagokkal együtt pedig csaknem húszezernyi „gazdag migránst” a letelepedési kötvényekkel segítettek ahhoz, hogy Magyarországon élhessen korlátlan ideig. Ha ezekre az emberekre gondoltak mint potenciális veszélyre, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy most éppen a Fidesz „rontott rá saját nemzetére”. Az is felvetődhet: hiába az erős kerítés, a sokmilliónyi népszavazási voks, az egyértelmű felhatalmazás, hiába a konzultációs kérdőívek, a magyar kormány képtelen megvédeni az országot.
A félelemkeltés, az emberek izgalomban, rettegésben tartása nem keresztény, nem konzervatív és nem is polgári módszer. Ez a náci és a kommunista pártok sajátja. Félreértés ne essék: még erős túlzással sem lehet egyenlőségjelet tenni a Fidesz politikája és a milliók haláláért felelős ideológiák között. Mindazonáltal Kovács Zoltán kormányszóvivő a Financial Timesnak mondott és a HVG.hu által idézett szavainak a fele sem tréfa: „Csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon.” Ahol a politizálás nem alapvető joga minden embernek, társaságnak, csoportnak, pártnak és szervezetnek, lehet bár „stabil és nagy a jólét”, ott nincs szabadság és demokrácia.
