Apának lenni férfias kihívás

Kétgyermekes édesapaként nap mint nap átélhetem, hogy milyen csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá.

A babaváró kölcsön egyik feltétele, hogy öt éven belül újabb gyermek születik Fotó: Havran Zoltán

Kétgyermekes édesapaként nap mint nap átélhetem, hogy milyen csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá.

Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapjuk leszek, ők pedig mindig az én imádott gyermekeim lesznek.

Az életem a családalapítással vált igazán fajsúlyossá, szeretteim célt adnak mindennapjaimnak, és nem mellesleg rengeteg örömöt is hoznak az életünkbe.

Mindezek mellett apának lenni férfias kihívás, a gyerekekre mondott igen talán a legszebb vállalás, amit férfiember tehet. Az apaság, az élet továbbadása személyes sorsunk alakulásán túl a magyarság fennmaradása szempontjából is kulcskérdés: nem véletlen, hogy a nemzet szavunk éppen a nemzeni igéből ered.

És valóban, minden megszületett magyar gyermek nemcsak családja hagyományait és a férfi családnevét viszi tovább, de megtanulva anyanyelvét a nemzet fennmaradását, szellemi örökségének, sajátos látásmódjának továbbadását is szolgálja.

Boldog vagyok, hogy a magyar kormányzat kilenc évvel ezelőtt valódi munkába fogott, ami azóta is tart, és nyugodtan mondhatjuk, hogy európai szinten is páratlan családtámogatási rendszerrel ösztönzi a fiatalokat arra, hogy a tervezett, vágyott gyermekek megszülessenek.

Egyetértek azzal a kormány által is hangoztatott kijelentéssel, miszerint a család értékteremtő és nemzetépítő erővel bír. Az édesapák szerepe ebben a folyamatban ugyanolyan fontos, mint a kisbabát kihordó édesanyáké, mert csak az ő támogatásuk mellett, az ő szívük megnyerésével érezheti egy nő azt, hogy van támasza és hogy a gyermek valóban közös felelősség, közös öröm.

Ha mi, férfiak nem húzódunk háttérbe családjainkban, hanem bátran odatesszük magunkat a döntéseinkkel és segítő kezünk kinyújtásával, olyan erős köteléket hozhatunk létre társunkkal, ami képessé tesz bennünket a gyermekeink szerető nevelésére. Az aktív törődés azonban úgy gyakorolható igazán, ha az édesapák is minél több minőségi időt tudnak a gyermekükkel tölteni. Ehhez olyan munkára van szükség, ami lehetővé teszi, hogy az édesapa ne csupán az esti fürdetés után érkezzen haza.

Fontos megtalálni az egészséges egyensúlyt a munka és a családdal eltöltött idő között. Magam is erre törekszem, de be kell vallanom, hogy ez olykor számomra is kihívást jelent, ügyvédként azonban meggyőződésem, hogy megéri minimálisra redukálni a családfenntartói feladatok miatt kiesett időt.

A magyar családtámogatási rendszer figyelembe veszi az édesapák mint a családban is egyenrangú felek szempont­jait, hiszen ha gyermekünk édesanyjával úgy döntünk, és a család egésze szempontjából ez a kedvezőbb, akkor az anyáknak járó pénzbeli ellátásokat és kedvezményt is igénybe vehetjük.

Szerencsésnek tartom az elmúlt években bevezetett intézkedéseket, amelyek következtében a családapáknak is járhat a családi pótlék, a családi adó- és járulékkedvezmény, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermeknevelési támogatás, a gyermekápolási táppénz, a gyermekek otthongondozási díja) vagy épp a gyermekek után járó pótszabadság, illetve adott esetben a részmunkaidő és egyéb munkaidő-kedvezmény.

Az új családvédelmi akciótervvel pedig tovább szélesedik a gyermekeket tervezők és nevelők támogatása, ami csökkenti azt az elsősorban a férfiakra nehezedő terhet, hogy vajon képesek-e majd bővülő családjukról megfelelően gondoskodni. A kormányzati intézkedések mellett sokan mozdulnak meg és emelik zászlajukra a családok ügyét, sok remek civil kezdeményezés segíti a családbarát szemlélet erősödését, egyre többen érezzük azt, hogy személyes tennivalónk is van mindebben, nemcsak saját családunk kapcsán, hanem közösségi szinten is.

Magam is ezért csatlakoztam a Fiatal Családosok Klubjának Egyesületéhez, a Ficsakhoz, és segítem a szervezet munkáját, most elsősorban a szervezetépítésre, így a vidéki tagszervezetek megalakítására koncentrálva.

Fontosnak tartom, hogy a családok az ország minden táján találhassanak olyan közösségeket, ahol hozzájuk hasonló élethelyzetben lévőkkel oszthatják meg örömüket, tehetik fel kérdéseiket, és ha úgy érzik, képviselhetik a családosok érdekeit, szempont­jait az adott települési-városi közösség előtt.

A Ficsak legfőbb célja, hogy országszerte segítse a családok életét, illetve a fia­talabb generációkkal megismertesse a családos életforma örömeit.

Örömmel jelenhetem be a Ficsak első, Nyíregyházán létrehozott tagszervezetének vezetőjeként, hogy tevékenységünket a családok lokális igényeihez igazodva több vidéki városban is folytatjuk, ugyanis már Kállósemjénben, Debrecenben, Szolnokon, Tatabányán, Veszprémben, Nyirádon, Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Kaposváron is működik Ficsak-szervezet.

A civil szféra még ma is jellemzően hölgyek által működtetett terület, innen is kiszorultak a férfiak az elmúlt évtizedekben, de ahogy a családokban, úgy ezen a területen is fontos, hogy újra jelen legyünk mi, férfiak, apák is.

A szerző ügyvéd, a Ficsak nyíregyházi szervezetének vezetője