EP-választás: két lehetőség maradt

A szavazófülke magányában minden választás leegyszerűsödik. Ez a májusi európai parlamenti választáson is így lesz. Ez még akkor is így van, ha a szavazólapok mást sejtetnek.

Hat órán keresztül volt Magyarország és a gyermekvédelmi törvény a vita tárgya az EP-ben MTI/EPA/Patrick Seeger Fotó: Patrick Seeger

Európa itteni fele megnyitotta a piacait nyugatra, és részesülhet a közös uniós költségvetés előnyeiből. Itt nincs szükség bevándorlók millióira. Ezt a hazát mi építettük.

A zöld fantaszták és a liberális ultrák világa sokaknak még Nyugaton is ismeretlen. Az elit még titkolja a kevert világ receptjét, a bevándorlás méretei még nem nyilvánosak: több tíz millió ember is jöhet.

Még csak most adagolják a gazdasági Excel-táblákban tervezett új társadalom részleteit. Kiskanállal nyomják le a nyugati és északi népek torkán Brüsszel hatalmi erővel megszerkesztett jövőjét. Kis képzavarral: málnaízű pezsgőtablettában oldják fel számukra a nyílt társadalom keserű piruláit.

A valaha fejlett Nyugat utcáit tört angolsággal beszélő, egyenruházatba bújt idegen tömegek róják, farzsebükben okostelefonnal, és egyre frusztráltabban méregetik az egyébként szegényedő őshonos középosztály anyagi lehetőségeit. A migránsok Európában többnyire értelmezhetetlen kultúrát hoznak magukkal, nem tisztelik a törvényeket és nem értik a helyi morált.

Mindezt szóba hozni tabu. A „fejlett” média cukorral és korbáccsal tartja rövid pórázon a véleményformálókat, aki kibeszél a sorból, egzisztenciális hulla, alternatívaként fasiszta. Aki viszont politikailag korrekt, együtt tapsolhat a hasonszőrűekkel.

Ezért a nagy egyesítés, a világ népeinek egyesülése erőből nem fog menni. Az Európai Unió nem képes föderatív politikai egységgé alakulni, mert tagországai, régiói és népei – némi egyszerűsítéssel Nyugat-Európa és a skandináv országok, illetve Közép-Európa – ezer éve más utakat járnak.

A jobb sorsra érdemes felén a kontinensnek mi Ottomán-, Habsburg- vagy szovjet gyarmatok voltunk, a későbbi mag-Euró­pa birodalmai – épp ellenkezőleg – gyarmatosították a világ kiaknázható maradékát. Míg a liberális Európa grandió­zus ethosza, a francia forradalom térdig gázolt négyszázezer honfitárs vérében, bennünket birodalmak fojtogattak.

Szabadsághar­caink során a Nyugat pedig többnyire félrenézett. Az Európa birtoklásáért folyt XX. századi országversenyben nem indultunk, a kényszerű csatlakozás maradt a mi régiónk államai­nak sorsa.

A második világégést követően szintén ellentétes folyamatok zajlottak. A vasfüggöny túloldalán a francia–német tengely összeszerelését destruktív ellenkultúra követte: szex, drog és rock and roll.

1968-ban a nyugati diá­kok nekiestek a hétszáz éves egyetemeknek, az európai tudás fellegvárainak. Ideát a tanácsrendszer diktatúráját enyhítette a konszolidáció, a fazékban meg a kommunista gulyás puhult.

Odaát a fogyasztói jólét demográ­fiai csapdát állított a nyugati társadalmak elé, amit azok vendégmunkásokkal, jugókkal és törökökkel próbáltak kikerülni, illetve agyelszívással és a képzett munkaerő keletről nyugatra csábításával betömni a munkaerőpiacon keletkezett réseket. Ideológiai igazolást is adtak maguknak: a minőségi szakemberek szabadon dolgozhatnak, távozásuk pedig aláássa a szocializmust.

A kereszténységhez fűződő viszony kardinális ebben a kérdésben. Kelet és Nyugat ebben a tekintetben is szembemegy egymással, különösen az európai rendszerváltások óta.

Itt a hitélet megújult, ott a XX. századi szekularizáció kiteljesült. Az egyházak gyengültek, nálunk épp ellenkezőleg, erősödtek. A „fejlett” sajtó rárepült a bűnös papok erkölcsi tetemeire, míg a keresztény Keleten újraindult az egyházi sajtó, a karitatív szervezetek és a hittel nevelés.

Az Európát jelentő keresztény–zsidó kulturális szféra Nyugaton visszaszorult, keveredett, a multikulti jelentéktelenné tette. Idehaza és a szomszédjainknál az önálló, nemzeti kultúra éledt újjá a keresztény alapokon.

Alighanem végzetes a Nyugat számára, hogy feladta a kereszténységet, miközben behívta a más vallási alapon álló muszlim többségű tízmilliókat. A muzulmán kultúra nem integrálódik, helyette elfoglalja a távozó keresztények által hátrahagyott tereket.

Pünkösdkor magyar falvak százai vonulnak a keresztalján, Rómában, Péter sírja fölött az iskolákban le kell takarni a keresztet. Két missziós vallás van a világon. Ha a kereszténység Európában visszavonul, az iszlám fog terjeszkedni.

Két választás marad. És a tét gigászi. Európa vagy a keresztény–zsidó gyökerekből táplálkozó közösség lesz, ahol az ember méltósága, a magántulajdon tisztelete, az igazságosság, a szociális érzékenység és a természetből levezetett törvények, a jog uralkodik, vagy nem lesz.

Ha a társadalmi egyensúlyt képező mérlegről levesszük a kereszténységet, ott marad a nyers technokrácia, a radikális ateista baloldal, az európai zöldek és az ultrák, az új pogányok és szélsőséges liberálisok. Marad a ­’68-as ellenkultúrában felcseperedett nyugati elit vágyálma és egyben voluntarista politikai modellje, a nemzetek feletti Európai Egyesült Államok.

Ha pedig a mérlegre migránsokat, idegen társadalmi szereplőket teszünk, a következmények beláthatatlanok. Még nem ismertették az ördögi terv minden részletét, de a jelei már mutatkoznak.

Jön a tagosítás, mint a sztálini időkben. Láttunk mi már ilyet. Kísértetiesen emlékeztet az általunk megszenvedett diktatúrákra. Csak éppen a politikai korrektség az új cenzúra. A genderelmélet az új szocialista embertípus eszménye. A migránskvóta a népek barátsága. Az emberi jogok az új gumicsont. A fapados járat a tömött déli busz. Léböjtkúra az új vallás.

Két életforma közül kell tehát választani. A bevándorlást támogatók tábora hatalmas, pénzük, mint a tenger, de a nyílt társadalom sikerének kérdése több mint kétséges. Józan gondolkodók Európa végzetes demográfiai és kulturális összeomlását prognosztizálják. A versenyképesség elvész, százmilliók szegénysorba süllyednek, káosz uralkodik.

De most még meg lehet állítani a folyamatot. Nem lesz könnyű blokkoló európai parlamenti tömböt alkotnunk, de a nemzeti identitás választása egyértelmű jelzés a globalista buborékban élőknek.

A gazdasági realitás az, hogy az ősi keleti birodalmak hanyatlása és Európa felemelkedése óhatatlanul úgy pörgette meg a világunkat, hogy a pénz egyirányúan nyugatról keletre tartott, az emberek pedig keletről nyugatra vándoroltak.

Nem a teremtő rendelte így. Kína és India felemelkedése, Dél-Ázsia sugárhajtása akár egy-két évtized alatt megváltoztathatja a Föld forgását, Brazília máris fékezi.

A közeli jövőben a kínai jüan vagy az indiai rúpia fokozhatja az európai befektetési lehetőségeket – Magyarországra már áramlik is a keleti pénz –, európai szakemberek fordulhatnak a távoli keleti munkahelyek felé. De csak az erős nemzetállamok Európáját támogató szavazatokkal alakulhat úgy, hogy mindkét világ előnyeit élvezi ez a kontinens.

Az európai választáson nem kisebb a tét, mint maga a történelem.

A szerző diplomata, Európa-szakértő