Az Andrássy úton járunk, talán valahol az Opera és az Oktogon között. December 21-e, már csak pár nap van karácsonyig, így aztán érthető, hogy mindenki siet, szalad, rohan, fut, kicsit vagy nagyon, pánikol, hogy még az utolsó munkanapok egyikén megvegye, megszerezze, beszerezze, becsomagolja azt a táskát, azt a cipőt, azt a játékot, azt a fülbevalót. Azt a valamit, amivel örömöt szerezhet szeretteinek karácsony szent napján. Mert mi itt, Magyarországon ezt tesszük karácsonykor. Jézus születésének napján egymást is megajándékozzuk. Örömöt akarunk szerezni. Ezt a keresztény szokást még a kommunisták sem tudták kiirtani belőlünk, magyarokból.
Hiába íratták az elvtársak a Népszabadságba egész decemberben a papokat, az egyházakat lejárató cikkeket, hiába folyt a csapból is a keresztényellenes propaganda, a magyar még a kommunista diktatúra idején is tudta, érezte, hogy a karácsony szeretetet hoz az otthonába. Dacosan ünnepelte Kádár János és Rákosi Mátyás alatt is Krisztus születését. Még úgy is, hogy nehezebb volt beszerezni az ajándékokat, a fenyőfát, még úgy is, hogy bizonyos körökben és egyes fontos vagy fontoskodó emberek előtt erről nem volt tanácsos beszélni. Még úgy is, hogy fenyőünnepnek kellett hívni a karácsonyt.
Valószínűleg még a legvéresszájúbb pártfunkcionáriusok is halkan, titokban megünnepelték a karácsonyt. A karácsony elpusztíthatatlan, mert a karácsony még egy liberális ateistának is karácsony. Még ha nem beszél róla, még ha titkolja, még ha szégyelli, akkor is. Vásárol, készül, süt-főz, csomagol, fát díszít, ajándékoz, karácsonyi dalokat énekel.
Boldog. Boldog, még ha saját magának sem ismerné be, akkor is. Mert magyarok, európaiak vagyunk, és mert itt élünk. Mert hozzánk tartoznak a karácsonyi vásárok, összeköt minket a sült gesztenye, a forralt bor illata, az utcáinkat, házainkat díszítő karácsonyi díszkivilágítások meleg fénye. A betlehemek.
Nem tudom, az a fiatal nő hívő, templomba járó keresztény, konzervatív vagy liberális ateista volt-e, aki december 21-én fél ötkor beszállt az autójába az Andrássy úton. Nem tudom, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a karácsonyi bevásárlást intézte. Készült az ünnepre, valószínűleg lista is volt nála. Talán már megvette szerelmének azt a pulóvert, azt az elektromos borotvát, azt a cipőt, amiről tudta, hogy párja annyira vágyik rá. Amivel örömöt tud szerezni. Nem tudom, hisz-e Istenben, Jézus Krisztusban, a feltámadásban, az örök életben, csak annyit sejthetek, hogy meg akarta ünnepelni a karácsonyt.