Fegyőr elvtárs alaposan kivágta a rezet

Mind Fegyőr, mind a globalista zöldmozgalom kitűnően felmondja a frankfurti iskola által megalapozott kulturális baloldal – vagy inkább kultúrmarxista oldal – téziseit.

Fotó: MTI

Ezeket az eszméket először a hatvanas évek úgynevezett beat­generációja, a ’68-asok vették át, gondoljunk a Hair hippi Bergerjére, aki a szüleit úgy kezeli, mint a múlt teljesen felesleges rekvizítumait, akiktől legfeljebb a zsét érdemes elkérni, ha úgy alakul.

De azért a hippinemzedékhez képest az őket ötven év után követő, mai zöldglobalista fiatalok már feljebb tették a lécet e sajátos generációs rasszizmusban, az öreggyűlöletben. Bergerék ugyanis még csak legyintettek az idősekre, a szülői nemzedékre, s egyszerűen levegőnek nézték őket, a mai kultúrmarxista fiatalok viszont már azt mondják: veszélyes a jelenlétük, pusztulniuk kell, de legalábbis húzzanak el.

És persze vigyék magukkal legszentebb ünnepüket is, a karácsonyt (no nem Karácsony Gergelyt). Hiszen, míg a 60-as években a szabadság, a free love és az LSD hangulatában az idősek még csak elavultak voltak a régi szokásaikkal, 2020-ban, amikor a kultúrmarxista nézeteket már a zöld klímahisztéria alapozza meg, az öregek a környezetkárosító karácsonyukkal már veszélyeztetik a földet.

Ha belegondolnak, óriási trükk ez egyébként: a klímavédelem szent ügyébe csomagolva támadják meg a karácsonyt és a szülők–nagyszülők generációit. Így ez jól eladható és működik a PC-világban.

Mindez azonban nagyon súlyos ügy, ugyanis zöldek, momentumosok és társaik olyan árkokat ásnak a szülők és a gyermekek generációi között, amelyeket egyre nehezebb lesz betemetni. Értelmetlen, ostoba és felelőtlen magatartás ez.

A frankfurti iskola emblematikus gondolkodói, Lukács Györgytől Theodor Adornón és Max Horkheimeren át egészen Herbert Marcuse-ig azt hirdették, hogy az európai nyugati kultúra hagyományos intézményeit és közösségeit kell megszüntetni, mert ezek azok, amelyek gátolják az egyént totális szabadságának megvalósításában.

Ezért léptek fel az egyház, a kereszténység ellen, ezért támadták meg a nemzettudatot mint elavult identitásformát (Karl Popper nyílt társadalomelmélete, amelyet Soros György a magáévá tett, tovább erősítette a nemzetállam-ellenességet).

Ezért támadták meg egyáltalán az államot, amely szintén egyfajta közösségi forma, amely rátelepszik az egyénre (s itt már szoros kapcsolatot találunk a marxizmus és a kommunizmus államellenessége között).

S végül ezért kritizálták a családot mint hagyományos polgári intézményt, amely megfojtja az egyént, s belekényszeríti a szokványos férfi és női nemi szerepekbe, miközben a nemiség is csak társadalmi kötöttség, amelytől meg lehet szabadulni, a nemi identitás is váltogatható, mint minden más identitás is.

De ezzel együtt is a hatvanas években elterjedt kultúrmarxizmus még elsősorban intézményeket és konstrukciókat támadott, ám a 2020-as évek zöld- és klímahisztérikus irányzata már ezen is túllép, és egy generációt támad meg, az idősek generáció­ját, akik, állításuk szerint, tönkretették a földet, ezért a legjobb, ha távoznak a színről.

Ez, ha jobban belegondolunk, egy újabb lépés az emberek közötti természetes kötődések „dekonstruálásához”: az unokák, gyerekek, szülők, nagyszülők, dédszülők közötti évezredes szolidaritás és szeretetkötelék szétszakítása, felmorzsolása. Ez végeredményben nem más, mint a totálisan atomizált és irányítható, szeretet nélküli tömegek – mint persze szabad egyének – világtársadalmának létrehozása.

Kissé cinikusan mondom, lehet, hogy ha a Greta Thunberg-generáció hatalomra kerül, megfogadják boldogult Antal Imre tippjét arra, miként kell megoldani az idősek problémáit: meg kell engedni nekik, hogy átmenjenek a piros lámpán. Vagy ne lélegezzenek, hiszen szén-dioxidot lehelnek ki. És máris megszűnik az ökológiai lábnyomuk.

De hiszen minden ember, még a fiatalok is szén-dioxidot lehelnek ki! Akkor most mi is legyen? Talán el kellene jutniuk addig a klímahisztérikusoknak, hogy az emberiség maga a legnagyobb karbonkibocsátó, mert lélegzik. Nem lenne egyszerűbb belátni, hogy a földre kártékony lények vagyunk, tehát jobb lenne embermentessé tenni a földet? És akkor tényleg minden megoldódna. Megvalósulna a totális szabadság – az élettől.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója