Ergo, aki Trianonban kívül maradt, úgy kell neki, pechje volt. Meg minek ment oda? Ez az egész nem az ő baja, őt ez nem érdekli. Mert az ilyet az sem érdekelné, ha a külhoni magyarság máról holnapra beolvadna az utódállamok többségi társadalmaiba. Hogy neki ne kelljen már erről vitatkozni, szót szaporítani. Másfelől, ez a mélységes Kovács László-i meggyőződés, ez a furcsa, hol nevettető, hol pedig gyomorfordító időutazás arról győzött meg, hogy egy nem kívánt, 2022-es fordulat esetén ezek tényleg megbuherálnák a kettős állampolgárságot. Ezek tényleg addig ügyeskednének, míg végül egy tollvonással elvennék a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogát. Ezek tényleg ugyanazok, és cseppet sem változott a hozzáállásuk, a külhoni magyaroknak hátat fordító önzésük.
Csak egyvalamire nem akar gondolni a jó Kovács elvtárs, amikor a kommunista szellem vasútján ütközik a komplett magyar társadalommal, így 2020 elején. Ha ugyanis megvonná a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogát, azzal magyarázva, hogy ők nem élnek életvitel-szerűen Magyarországon, tehát ne is szóljanak bele a belpolitikába, akkor mi lesz azzal a több százezer Nyugat-Európában dolgozó magyar vendégmunkással, akik életvitel-szerűen külföldön élnek, dolgoznak, adóznak?
Ki mondja meg, ki dönti el, ki húzza a strigulát, hogy a londoni magyar szavazhat, a váradi meg nem?
A szerző újságíró, Nagyvárad
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!