Egy gátlások nélküli ember

Az a brutális gátlástalanság, amely jellemző a liberális politikai erőkre és a velük újabban szövetségre lépő szélsőjobbos, nyilas szubkultúrára, számtalan veszélyt jelent a társadalom normális működésére.

De akkor ki is Cseh Katalin ebben az utópiában?

A magyar politikai életben már megszoktuk, pedig ez a legkevésbé sem természetes, hogy minden ellenzéki politikus Orbán Viktorral szemben definiálja magát. Na persze nem a valódi Orbán Viktorral, hanem azzal a képpel szemben, amelyet bálványként állítottak maguknak. Nemcsak a sikereit irigylik tőle, hanem azt is, sőt azt talán még jobban, hogy támogatóinak szeretetét bajban és vereségben is meg tudta tartani. Az elmúlt harminc év politikai hagyományának része, hogy Orbán Viktor a fő célpontja minden baloldali és később liberális politikának. Orbán Viktor csak nevet ad annak a dühnek és gyűlöletnek, ami bennük él, mert tudják: annál nagyobb hatással nem lehetnek a folyamatokra, mint hogy akadályozzák azokat.

Meg kell magyaráznunk azt az aránytévesztést, amely egy jelentéktelen politikai újoncot arra sarkall, hogy a legnagyobb európai pártcsaládnak írjon egyenrangúságot sugalló levelet.

Aki eleget tartózkodott már a helyi alkoholisták nappali melegedőjeként funkcionáló italboltokban, az ismeri azt az embertípust, aki középmagas, vékony testalkatú, munkásruhában van és gumicsizmában, valamint nyilvánvalóan alkoholista. Ezek az emberek részegen, amikor már a valóságérzetük eltompult, rendszerszerűen belekötnek egy náluk sokkal fiatalabb, nagyobb és erősebb emberbe, aki aztán vérmérsékletének és alkoholszintjének megfelelően kicsit vagy nagyon elpáholja őket. A kérdés az, hogy „főhősünk” miért csinálja ezt. A válasz egyszerű, az ember és az embercsoportok legalapvetőbb tulajdonságaihoz van köze.

Nagyon erős a vágy, hogy a közösségeinkben, a csoportjainkban pozíciókat szerezzünk magunknak. A férfiakban ez gyakoribb és erősebb vágy, de a nők egy részében is erősen munkál egyébként. Emberünk egész életében, minden kortárs csoportjában a legkisebb volt, és felnőttként sem volt képes megbecsülést kivívni magának. Életében ez az egyetlen igaz, alkoholfűtött pillanat van, amikor egyenlőnek érezheti magát a nagyokkal, az, amikor azok elfogadják a „kihívását”. Csak akkor, abban az egyetlen pillanatban veszik emberszámba, azért csinálja az egészet újra és újra, a következményekre való tekintet nélkül.

A magyar ellenzéki mezőny jelentős részének semmiféle elmélete nincs a valóság működéséről, a politikáról, a hatalom gyakorlásáról, az ország működtetéséről, ezért egyetlen módon kívánnak a hierarchia csúcsaira jutni: úgy, hogy megfelelően hatalmasnak képzelt ellenfelet választanak maguknak. Cseh Katalin is ebben az összefüggésben gondolja magát tényezőnek: ha sikerül ártania Orbánnak (az országnak), akkor vele azonos hatalmúnak és értékűnek gondolhatja magát. Gumicsizmás alkoholista barátunk azért különb ellenzéki politikusainknál, mert ő legalább bátorra tudja inni magát, kockázatot vállal a pszichológiai nyereségért.

Cseh Katalin azonban semmit nem kockáztat, mert kevés biztonságosabb életforma van ma a világon, mint ultraliberális európai parlamenti képviselőnek lenni Magyarországról. Sőt az a gyanúm, hogy Cseh Katalin fejében az a kép él, hogy Orbán Viktor fél tőle, és nem meri őt börtönbe vetni. Az ilyen, teljesen abszurd ön- és helyzetértékelésen alapuló pszichológiai nyereség motiválja őt, semmi más. A Magyarország gyengítésében érdekelt erők pedig folyamatosan biztosítják számára és számukra ezt a lehetőséget: minden ilyen akció­jukra megkapják a pozitív visszajelzéseket, meghívásokat és támogatásokat.

Persze gumicsizmás barátunk józanul általában tisztában van a saját helyzetével, és nemegyszer még humorral is tud gondolni saját hülyeségére. Sajnos ellenzéki politikusainkból teljesen hiányzik az önirónia, ők, ellentétben a normalitás talaján álló emberekkel, teljesen komolyan veszik magukat. Az emberi értelem legnagyobb adománya egyébként pont ez lenne, hogy felfogjuk, hol a helyünk és mennyit is érünk, de ezeknek az embereknek ez nem adatott meg. Cseh Katalin és számtalan, vele azonos módon identitásmentes társa személyes létének örömtelenségét csak ezzel a konfrontációval képes ellensúlyozni. Ez számukra azért személyes ügy, mert egyedül ebben a dimenzióban élnek.

A szerző szociológus