1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. A kezdeményezés célja az volt, hogy a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb intézményére irányítsa. Fel kell azonban tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon az Európai Unió, avagy a tagállamok huszonhat évvel később a családot a társadalom legfontosabb intézményének tekintik-e?
A kérdés jelentősége húsba vágó az Európai Unió globális szerepe, jelentősége és versenyképessége szempontjából is. Európa jelenleg a demográfiai tél korszakát éli, egyetlen uniós tagállamban sem születik az önfenntartáshoz elégséges számú gyermek. Bár egyes országok lakossága nem csökken drasztikus mértékben, annak kizárólagos oka a migrációs beáramlás. A világ összlakosságán belül folyamatosan csökken az európaiak aránya, 1960-ban a világ lakosainak tizenkét százaléka volt európai, mára már csak hat százaléka, míg 2070-re várhatóan mindösszesen négy százalék lesz ez az arány. Ezzel párhuzamosan 2004-ben a világ GDP-jének még 28 százaléka, míg 2015-ben már csak 24 százaléka származott az EU-ból. A brexitet, az EU második legerősebb gazdaságának kilépését ez a csökkenő adat ráadásul még nem is veszi figyelembe.
Az egyre idősödő EU-nak komoly szüksége lenne arra, hogy több európai gyermek szülessen, hiszen már középtávon is jelentős kihívást jelent mind a képzett munkaerő hiánya, mind az inaktív idősekről történő gondoskodás, ezért sokkal komolyabb figyelmet kellene fordítani az európaiak által vágyott gyermekek megszületésének elősegítésére. A saját erőforrásokra, az európai családokra támaszkodó megoldásokat azonban szinte kivétel nélkül csak a nemzetállamoktól láthatunk. A lengyel, cseh, észt – hogy csak pár pozitív példát említsek – döntéshozók ezek szerint tudatában vannak a demográfiai kihívások fontosságának.
A bevezetőben feltett kérdésre megadja a választ az, hogy bár európai uniós kezdeményezésre 2006-tól kezdve négy alkalommal került sor az Európai Demográfiai Fórumra, 2013 óta egyszer sem szervezte meg az eseményt az Európai Bizottság. 2014-ben az európai családszervezetek ajánlása és széles körű társadalmi és politikai támogatás ellenére sem a családi élet és a munka összeegyeztetése lett az európai év témaköre. Óvatos optimizmusra adhat azonban okot, hogy az Európai Bizottság első női elnöke – aki maga is nagycsaládos édesanya – komolyabb figyelmet szentel a kérdéskörnek, amit jelezni látszik, hogy a demográfia az EU történetében először a bizottsági portfólió része lett Dubravka Šuica vezetésével, aki egyúttal az Európai Bizottság alelnöki posztját is betölti.