Nézzük csak meg jobban az MSZP kamuvideóját!

Sajnos az egészségügy mindig kitermeli a maga szélhámosait.

Németh Athina „mentőtiszt” videója bejárta a (világ)sajtót, de hamar lebukott. Aki szakemberként nézte, első pillantásra észrevette a hibákat. Nézzük végig tételesen a hibákat, s kezdjük mindjárt a végzettségével!

„43 éve dolgozom mentőtisztként, de sosem dolgoztam az OMSZ-nál” – mondta, így 1977-ben kellett kezdenie, de ez nem lehet. Mentőápoló akkor a hordágyazás miatt csak férfi lehetett. Érettségi nélkül féléves nappali tanfolyam kellett a szakápoláshoz, az érettségizettek tíz hónapos levelező szakápolói tanfolyamra, majd mentőtisztire mehettek az OMSZ-nél. 1976-ban megszűnt a nappali ápolóképzés, és kétéves levelező főiskolai tisztképzés indult. Tizenöt szakápolót vettek fel az egész országból az Egészségügyi Főiskolára, minimum kétéves szakápolói gyakorlattal, ezt 1–2. évfolyamként elfogadták, így a 3. évfolyamra kerültek, 1978-ban végeztek. A következő osztály 1978-ban indult, ők már elsősként kezdtek, négy évig tanultak és 1982-ben végeztek, de a felvételhez itt is mentőápolói képzettség és felvételi vizsga kellett. Mivel nők még akkor sem lehettek mentőápolók, s Németh Athina sem volt soha az OMSZ-nél, hogyan lehetett volna már akkor mentőtiszt?

„Magán-mentőszolgálatoknál voltam” – folytatta a hantát, pedig azok csak a rendszerváltáskor, 1990-ben alakultak, azóta viszont csak harminc év telt el. Azóta már több főiskolán, egyetemen képeznek tiszteket, de oda nem egyszerű bekerülni, s nem hiszem Németh Athináról, hogy neki sikerült. Egészségügyi szakellátást – márpedig a mentőtiszti ilyen – csak kamarai tagok végezhetnek, és működési kártyát is kell hozzá váltani! Ezt ötévente kell megújítani, amihez vizsgaköteles továbbképzésen kell részt venni, továbbá többéves szakdolgozói munkát kell igazolni. Ha bármelyik hiányzik, a kártyát nem újítják meg, anélkül viszont sem dolgozni, sem dolgoztatni nem lehet. Enélkül dolgozni, a rábízott betegek életét veszélyeztetni jogilag is, emberileg is elítélendő.

S most nézzük Németh Athina ápolói-gondozói munkáját! „Tíz hazaküldött betegemből egy hét alatt kilenc meghalt” – mondta. Ha ez tényleg így volt, milyen ápolói munkát végzett? Elmondása szerint amikor meglátta a beteget, egyből a háziorvosnak telefonált, de nem kapott tőle felszerelést. Miért kellett telefonálnia? Miért nem vitte azt magával? Vagy neki semmije sincs? Ez olyan, mintha a katona puska nélkül menne a csatába vagy a böllér a háziaktól kérne kést a disznó feldolgozásához.

„A frissen műtött betegnek félig volt összevarrva a hasfala” – mondta, s ez megint nagy butaság. Bármennyire sürgős is kiüríteni a sebészetet, sosem a műtőből, hanem a kórteremből viszik haza a betegeket, ahová már összevarrva és fedett sebbel kerülnek. Hogyan látta mégis Németh Athina a nyitott hasfalat? Egyből lebontotta a kötést még a mentősök előtt? S mi az, hogy a sebészt odarendelte az osztályról? Honnan tudta a telefonszámát? S ha ez a beteg másfél órán belül meghalt, milyen ápolási munkát végzett közben? S mi az, hogy egy másik hazaküldött betegét azonnal visszavitette a kórházba? Ki ő, hogy első szavára bármelyik mentőszolgálat ugrik, pláne, ha sehol sem ismerik?

S most néhány szó a kórházkiürítésekről. Mivel a vírus zárt közösségekben terjed, így a több tízezer felszabadított ágyon senki sem fertőződhetett meg. Sokan elveszítették a munkájukat vagy otthonról dolgozhattak, így a hazaküldött papát-mamát nyugodtan ápolhatták. Persze könnyebb volt nekik másokra mutogatni, az állami egészségügytől várni a segítséget, amit a hiszékenység vámszedői is igyekeztek kihasználni. Magad uram, ha szolgád nincs! – vallja a népi bölcselet, de sokan még arra sem képesek, hogy szüleiket-nagyszüleiket megetessék-megitassák.

Sajnos az egészségügy mindig kitermeli a maga szélhámosait. A korombeliek jól emlékeznek Deáki Mártára, aki 1987 elején Nádas Gábort kezelte. Az akkor 28 éves egykori védőnő orvosnőként mutatkozott be a családnak. Rábeszélte őket, hogy a Szabolcs utcai kórház intenzív osztályáról január 8-án vigyék haza az 54 éves nagybeteg zongoraművészt, akit épp egy hónapig ápolt otthon. Mindenkit sikeresen átvert. Vért rendelt, trafózott, a kihívott mentőorvossal vénát preparáltatott. A mesterséges tápláláshoz mégis rosszul vezette le az orrszondát, de az esetkocsival az életveszély elhárítása után mégsem engedte visszavinni a kórházba a haldoklót, hanem tovább kísérletezgetett vele. Neki volt kórházi gyakorlata, műveseállomáson is dolgozott, ismerte a latin szavakat, így könnyen át tudta vágni a szakmát. Végül lebukott, s betege február 8-i halálát is a nyakába varrták. A bíróság 1989-ben hat évre beutalta a rácsok mögé, de ebből sem tanult.

Reméljük, hogy Németh Athina eddig is csak dumált, de sosem kezelt senkit, akinek árthatott volna. Nem is kell őt komolyan venni! Ellenzéki segédlettel a szakmát és a kormányt akarta lejáratni, de valójában azoknak ártott, akik tényfeltáró riportként ellenőrizetlenül mutatták be a kitalációt.

A szerző okleveles mentőápoló, újságíró