A hamis szolidaritás csapdája

2020 Párizsába az ősz mellett sajnos az iszlám terror is visszatért, szinte menetrendszerűen.

Forensic experts work at the scene of a stabbing attack near the former offices of French magazine Charlie Hebdo, in Paris, France September 25, 2020. REUTERS/Gonzalo Fuentes - RC2O5J9I7MD5 Fotó: REUTERS

Ez a terrortámadás ismét megerősítette, hogy a nyugat-európai bevándorlási rendszer milyen sebezhető, könnyen kijátszható. Csak remélni lehet, hogy a francia elhárítás legalább utólag megvizsgálja – ennek a terroristának az esetén okulva –, hogy hányan érkeztek, hol vannak most azok, akik szintén ezeknek az ügyintézőknek a kezén mentek át, mint kés a vajon. Az ilyen tátongó lyukakat minél előbb be kellene foltozni az unió biztonsági rendszerén. Már csak az elmúlt napok eseményei miatt is.

A Leszbosz szigetén felgyújtott tábor lakói közül négyszáz kiskorú, kísérő nélküli fiatalt fogad be Németország, Hollandia és persze Franciaország. Talán Zaheer Hassan terrorakciója után most alaposabban kivizsgálják a „fiatalok” valós életkorát, előéletét, családi helyzetét, hogy pár év múlva ne találkozzunk néhányukkal, amint húsvágó bárddal hadonásznak. Emellett a szíriai Kurd Autonóm Régió vezetése is bejelentette, hogy szabadon enged az Iszlám Államhoz köthető huszonötezer szí­riai állampolgárt. A kurdok összesen közel hetvenezer iszlamista foglyot őriznek, de ellátásuk terheit már nem vállalják.

Miközben az unió új migrációs paktumának tervezete szerint kezelni és nem megállítani akarják az illegális migrációt, tízezrek indulhatnak útnak bizonyított dzsihadista háttérrel. Akiket a tervezet szerint öt (!) nap alatt kellene biztonsági szempontból „alaposan” átvilágítani. Mindeközben a baloldali olasz kormány gyakorlatilag már meghívót küldött a bevándorolni szándékozóknak. Aki partot ér olasz földön, azoknak papírokat ígér, majd szétosztási kvótát követel az uniós országoktól.

Teszik ezt akkor, amikor éppen az unió déli államai szorulnak sürgősen közös európai hitelre csődközeli gazdasági helyzetük miatt. Úgy tűnik, mintha az illegális migráció finanszírozására valahogy mégis akadna pénz. Persze nem zárhatjuk ki azt a forgatókönyvet sem, hogy a bevándorlást támogató országok, politikai-gazdasági csoportok pont a hitel és támogatás feltételéül szabták Olaszország kapuinak megnyitását. Ezt a gyanúnkat erősíti, hogy eközben Svédország zárja a kapuit. Az eddig ultraliberális, bevándorláspárti miniszterelnök beismerte, hogy a bandabűnözés és a migráció között összefüggés van. Csak az idén már huszonhét ember halt meg a szervezett bűnözői csoportok utcai harcaiban. Az összes áldozat migrációs hátterű, fia­tal férfi volt.

Talán elérkezett az idő arra, hogy az unió ne csak kozmetikázza, elodázza az illegális migrációval kapcsolatos problémákat, hanem szembenézzen a valósággal. A Covid-járvány ­miatt a déli uniós országokban felszökött a munkanélküliség. Már nem igazolható az a tétel, hogy a szabad munkaerőre folyamatosan szükség van, ezért kellenek a bevándorlók. Hacsak nem néhány hiányszakmában, de azt szervezett, ellenőrzött formában meg lehet oldani.

A jogcím nélkül Európában tartózkodók kitoloncolásának ügyét is napirendre kell venni. Ugyanis azt nagyon veszélyes tendenciának látom, hogy ezt a lehetetlen küldetést a közép-euró­pai „renitens” országokra úgy kívánják rátestálni, mint a szolidaritás egyik formáját. Eddig ez a rendszer gyakorlatilag nem működött. Csak azok hagyták el Európát, akik ezért pénzt kaptak vagy rájöttek, hogy mégsem ez az ígéret földje a számukra. De ez csupán elenyésző kisebbség. A többség eltűnik, identitást vált, és a bürokrácia úgy tünteti fel, mint kitoloncoltat.

Ha ezt a kényes műveletet térségünkre erőltetik, akkor nálunk ragadnak a sikertelen kitoloncolás végén a máshol már veszélyesnek, feleslegesnek ítélt emberek. Ha pedig sikerül, akkor a radikális iszlám szervezetek, országok haragját mindenképpen magunkra vonjuk. A magyar kormány eddig eredményesen lépett fel a kvóták ügyében. Jó lenne a kitoloncolás mint szolidaritási forma címén felállított csapdát is elkerülni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója