Átalakítások az egészségügyben: a vállalkozó orvosokkal is tárgyalni kell

a kormány még a november 18-i hatályba lépés előttre ígéri a jogosnak tartott felvetésekre a megfelelő módosításokat.

Fotó: Havran Zoltán

Nyilván kulcskérdés a jövedelmi viszonyok normalizálása, s e vállalkozások helye az új területi ellátási rendszerben. Ugyanezt a vállalkozó szakorvosokról is elmondhatjuk, akik szintén a környezeti kényszerítő hatások okán váltak „üzletemberré”, eladva szakértelmüket egyszerre akár öt-tíz kórháznak (amelyek enélkül nem tudnák végrehajtani közfeladataikat). Legjellemzőbb a szövettani vizsgálatokat végző patológus vállalkozások működése: a kirívóan alacsony számú magyar patológus-állomány ma már csak ilyen formában tudja ellátni az állami ellátórendszer szövettani igényeit.

Vajon az új törvénykezéssel mi lesz velük a továbbiakban? S az ugyanezen az úton járó radiológusok, aneszteziológusok, vagy egyes vidékeken a klinikai szakorvosokkal? (Ismerek olyan ortopédust, aki egy adott régióban egyedül látja el két kórház és két szakrendelő szakmai feladatait. A törvény hatályba lépése után mi lesz vele, s ha kilép a rendszerből, akkor az eddig általa ellátott betegekkel?)

Mert ne felejtsük el, hogy mindez, amiről most szó van, az a betegekről szól. Ha a kormány nem tudja megoldani az intézményrendszer újraszervezésén belül az orvosi egzisztenciák biztonságos átalakítását, akkor mindenféle reakció az orvosok részéről a közfinanszírozott betegek sorsán csapódik le.

A magyar egészségügyet jól ismerők számára egyértelmű, hogy a vállalkozó orvosokra a továbbiakban is jelentős ellátási felelősség hárul. A velük való szerződések megkötése nélkül a területi betegellátás sok szakmai és földrajzi területen ellehetetlenül. Bízom abban, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, s életrevaló megoldásokkal fog előrukkolni, még időben (bár nem ártana ezekről a kérdésekről némiképp szélesebb konzultációs körrel is beszélgetni – de be kell vallanom, hogy igazából nem ismerem a jelenlegi konzulensek számát vagy kompetenciáját.)

A foglalkozás-egészségügy az a terület, amit az orvos-vállalkozások jelentőségének demonstrálására a leginkább felhozhatunk. Hazánkban mintegy négymillió munkavállaló kötelezett évente foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra. Hatalmas tömegű vizsgálat, már ha ez valóban orvosi vizsgálatnak, nem pedig pecsét-automaták robottevékenységének felel meg. Ha ez egy valódi orvosi vizsgálat, akkor annak eredménye törvény szerint az EESZT-ben rögzítésre kerül, s ebben az esetben vajon miért nem írunk elő itt szakmai protokollban rögzített vizsgálati menetet? Ez a vizsgálat egy hihetetlen esély a kormány népegészségügyi céljainak realizálására, hiszen lényegében olyan szűrővizsgálatról van sz , amely (az egyes szűkebb szakterületek munkavédelmi feladatain túl) kardiorespiratórikus vagy onkológiai hajlamszűrésnek is kifejleszthető lenne. Az így kiszűrt dolgozók szakvizsgálatára beutalási jogot kellene adni az „üzemorvosnak“, aki a tüdő-CT vagy a terheléses EKG vizsgálat eredményét (gyorsan) megismerve intézhetné tovább a dolgozó (vagy már a beteg) sorsát. Ezt az orvosvállakozó réteget meg kell szólítani, szakmai vezéreiket az új struktúra kialakításába be kell vonni, s vállalkozásaikat népegészségügyi bástyává kell tenni, megadva hozzá pénzt, paripát, fegyvert.

Az orvosvállakozások egészen a legutóbbi hónapokig egységes érdekvédelmi szervezettel nem rendelkeztek. A néhány hazai magánklinikát tömörítő ismert szervezet maga sem veszi célba a szektor nagy tömegét alkotó orvosvállalkozások befogadását és képviseletét, tevékenysége kimerül néhány hangadó cégvezér önigazoló marketingakciójában. A Vállalkozások Országos Szövetsége (VOSZ) Egészségügyi Szekciójának megalakulásával ez év elején létrejött az a formáció, amely fórumot biztosít a háziorvostól a szakorvosi vállalkozásokon át a sokszakmás ellátó vállalkozásokig a közös fellépésre, egy erős érdekvédelmi szövetség keretein belül. A VOSZ a kormány jelentős és konstruktív partnere volt az elmúlt években, s szándéka szerint ezt kívánja folytatni az új Egészségügyi Szekció aktív támogatásával és helyzetbe hozásával is. A VOSZ elnöksége kinyilvánította szándékát erre, s az ezt követő belépési kampány eredményeképp a VOSZ tagjai között mintegy 800 egészségügyi vállalkozás vagy vállalkozásokat tömörítő orvosszervezet azonosítható. Számuk folyamatosan gyarapszik, jellemzően az egyszemélyes orvosi egzisztencia-vállakozások adják az újonnan belépő tagok döntő többségét. Rendkívül pozitív folyamat ez, s lehetőséget ad egy legitim érdekvédelmi szövetség kereteit felhasználva a szektor érdemi képviseletére ezekben a turbulens időkben, amikor a szektor sorsát várhatóan évtizedekre meghatározó törvényhozási folyamatok zajlanak.

Sokan gondoljuk azt, hogy a közfinanszírozott ellátórendszerben alkalmazott orvoskollégák mellett nem nélkülözhető az orvos-vállalkozások szerepe a rendszer működőképességének fenntartásában. Ennek a kérdésnek a vizsgálatát elvégezni még nem késő, eredményeit akár önálló rendeleti formába öntve is a hatályba lépő törvény mellett az egészségügy átalakítása fontos elemévé kell tenni. E folyamatban a kormány természetes partnere megítélésünk szerint a szektor legerősebb képviseleti szervezete, a VOSZ Egészségügyi Szekciója.

A szerző az Országos Gerincgyógyászati Központ alapító főigazgatója, a Budai Egészségközpont igazgatója