2014 óta szorgalmazom ennek megvalósítását, eddig eredménytelenül. Személyesen kezdeményeztem a polgármesteri hivatalban az emléktábla-állítást. A megbeszélésen, a szándékkal egyetértve közölték, hogy „emléktábla” állítására az önkormányzat nem rendelkezik elegendő kerettel, ezért megvalósításához forrást kell szerezni. A ház nagy előkertje miatt a ház falán elhelyezett tábla az utcáról nem látható, a szöveg nem olvasható. Ezért Ágh Fábián művész barátommal elkészíttettem egy bronz dombormű tervét, amely a kerítésbe illeszkedik és az utcát is díszíti; ezt azzal vetették el, hogy könnyen megrongálható. Ekkor egy kertben felállítandó mellszobor tervét is elkészítettük. Ebből sem lett semmi, mert nem tudtunk rá forrást szerezni. A tervek és az említett levelezés ma is rendelkezésre állnak.
Már-már feladtam a további küzdelmet, de most mégis a nyilvánossághoz fordulok, mert a kerületi újság október 18. számában olvastam, hogy október 6-án az önkormányzat hagyományteremtő (!) megemlékezést tartott Göncz Árpád utolsó, Vérhalom téri otthonánál. A rendezvényen Őrsi Gergely polgármester elmondta, hogy terveik szerint „jövő októberben a Vérhalom téren – amely szavai szerint éppolyan nyugodt, szelíd és derűs, mint a Göncz házaspár volt – egy őket ábrázoló páros szobor kap majd helyet”. (Volt külügyminiszter lányukat kifelejtették, pedig így lenne teljes a családi tabló.) Nem tisztem a volt államelnök politikai tevékenységének értékelése, de újfent felemlegetem a taxisblokád idején tapasztalt dicstelen tevékenységét. Azt állítom, hogy súlyos, tudatosnak mutatkozó aránytévesztés jellemzi a szoborállításban (is) megnyilvánuló történelemmódosító emlékezést. További példaként említem a Szent István-szobor körüli kálváriát. Tarlós István főpolgármestersége idején, 2017-ben döntött arról a Fővárosi Közgyűlés, hogy az újlipótvárosi Szent István parkból elviteti Lukács György kommunista filozófus szobrát, és helyette a park nevét viselő államalapító királynak állít emléket. A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén azonban sietve arról döntöttek a balliberális képviselők, hogy felfüggesztik a Szent István-szobor felállítását. Nem is lett belőle semmi. Csak a kerületünkben maradva: az Orsó utca 43. számú ház Nagy Imre-emlékház, amelyről az interneten ez olvasható: A bejáratnál az emléktábla (melyet a kerületi SZDSZ-szervezet állított és Göncz Árpád avatott fel) ma is hirdeti: „Ez a ház a magyar történelem része. 1949. november 2-től 1956. november 4-ig itt élt és dolgozott Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke.” Az emlékház létrejöttének ügyét segítendő 1989 nyarán Nagy Imre leánya, Nagy Erzsébet és barátai létrehozták a Nagy Imre Alapítványt, az érdemi munka azonban csak az 1997-ben hozott kormányrendelet alapján indulhatott el. 2002-ben nyílt meg az emlékház a nagyközönség számára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!