Egy karaktergyilkosság margójára

A roppant elfogadó liberálisok napokig tartó homofób őrjöngést csaptak Mark Zuckerberg galaxisában.

A ballib Indexből létrejött újabb ballib lap, a Telex járt az élen a sokszor a homofóbia határát súroló propagandagyártásban; gyakorlatilag nem volt más hír a címlapjukon, csak Szájer, Szájer meg Szájer. Eltűntek a pandé­miát, a napi fertőzöttséget, a halálozásokat, a járvány terjedését taglaló anyagok, nem találtunk semmilyen hírt az amerikai elnökválasztásról, az örményországi konfliktusról, balesetekről, gyilkosságokról, csak Szájer József lebukásával voltak hajlandók foglalkozni. Mint megvadult, habzó szájú, ellenzéki trollok, úgy ünnepelték az azóta lemondott és pártjából kilépett politikus ügyét.

Sokadszorra derül ki, hogy a „függetlenobjektív” újságírók álarca harci helyzetben leesik, és a hamis győzelmi mámor által kiváltott adrenalinbomba azt is megakadályozza, hogy az álcát megigazítsák. A kormánypárt viszont levonta a tanulságokat, és a miniszterelnök azonnal jelezte, hogy vannak dolgok, amelyek – harminc év ide, harminc év oda – egyszerűen nem férnek bele a Fidesz értékrendjébe. A bajtársiasságnak is vannak a határai.

Azóta pedig kristálytisztán látszik, hogy a lehető legjobb döntést hozta. Ha múlt csütörtökön, a miniszterelnöki interjú utáni reggelen átfutottuk a lapokat, azt láthattuk, hogy szinte eltűntek a Szájer Józsefen és a Fideszen gúnyolódó cikkek, hirtelen lettek más hírek, újra kinyílt a világ. Nem lehet most könnyű balliberális újságírónak lenni, nem lennék a helyükben, ugyanis a miniszterelnök elvette a játékukat, nem tudtak heteken át „szájerezni”. Egy szó mint száz: az ellenzéknek drukkoló lakájok előre ittak a medve bőrére, de a többládányi pezsgőt mégis ki kellett önte­niük a lefolyóba.

Csak a rossz szájíz és a hasogató fejfájás maradt nekik. Akik egyébként olyan brutális és leplezetlen b…zizással reagáltak a volt fideszes politikus botrányára, hogy arra nehéz szavakat találni.

A roppant elfogadó liberálisokból kitört a magukban rejtegetett Dúró Dóra, és olyan napokig tartó homofób őrjöngést csaptak Mark Zuckerberg galaxisában, amit látva minden bizonnyal még a Kuruc.info szerkesztőségében is elkezdtek kényelmetlenül fészkelődni. Nincs is visszataszítóbb a képmutató liberálisoknál.

Akiktől megint leckét kaptunk kereszténységből. Hiszen ki más, mint egy ateista, a keresztény értékeken vagy magán a Megváltón gúnyolódó, kereszténygyűlölő liberális mondhatná meg, hogy ki a jó és a rossz keresztény. Nyilván ezen sem lepődtünk meg, nem először tapasztaltunk hasonlót, már 2015-ben is bibliai idézetekkel üzentek nekünk az akkoriban a migránsok befogadásáért és a kerítés lebontásáért harcoló ateista liberálisok.

Magára az ügyre visszatérve azt is fontos leszögezni, hogy számos baloldali, ellenzéki politikus, újságíró és politológus is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szájer bukása mögött titkosszolgálati szál húzódhat. Azonban merőben új és ijesztő fejlemény, hogy már számosan nyíltan is ki merik mondani, hogy tulajdonképp nincs is azzal semmi baj, ha egy idegen ország titkosszolgálata beleavatkozik Magyarország ügyeibe.

Az a furcsa – nem is furcsa, inkább döbbenetes – helyzet állt elő, hogy az ellenzék egy jelentős része gyakorlatilag elfogadta, sőt üdvözölte azt a lehetséges forgatókönyvet, hogy a magyar vétó miatt kaphatta a Fidesz a titkosszolgálati karaktergyilkosságot, azonban úgy gondolják, teljesen rendben lévő dolog, ha mondjuk Németország az érdekeit úgy kívánja érvényesíteni, hogy ilyen eszközök brüsszeli használatától sem riad vissza.

Sőt. Tapsolnak neki, megemelik vagy épp a levegőbe dobálják kalapjukat, mi több, leplezetlen módon kinyilvánítják, hogy újabb és újabb külföldi akcióban reménykednek. Nem tudom, mi a hazaárulás, ha nem ez. Idegen országok szolgálatainak segítségében bízni egyrészt kiválóan megmutatja, hogy milyen rettenetes állapotban van a magyar ellenzék, annyira, hogy még a sajátjaik sem bíznak abban, hogy önállóan képesek lennének kormányra kerülni, másrészt viszont a hazaárulás tankönyvi példája.

Végül térjünk rá arra a hazugságra is, hogy a Fidesz homofób lenne, és ezért fogja megrázni vagy megbuktatni (nem fogja) Szájer ügye. De előtte jegyezzük meg újra, hogy tényleg egészen döbbenetes a homofóbia vádját a megvadult hordaként b…zizóktól hallgatni. Az ellenzék amúgy békeidőben melegjogi harcosaiként viselkedő politikusairól nem is szólva (Fekete-Győr Andrásról és Márki-Zay Péterről beszélünk), akik minduntalan azzal próbálják a Fideszt támadni és hitelteleníteni, hogy arra célozgatnak, több konzervatív politikus homoszexuális irányultságáról is tudomásuk van. Mintha ezzel bármi gond is lenne.

Akkor ezt tegyük tisztába! A magyar kormány és holdudvara 2015 óta azzal érvel, hogy sem az antiszemitizmust, sem a homofó­biát nem kívánja a Közel-Keletről a kontinensünkre importálni. Természetesen vannak vitáik/vitáink a melegjogi szervezetekkel és az ­LMBTQ-lobbival, például nem szeretnénk, ha bevinnék a propagandájukat az óvodákba és óvodásokat és kisiskolásokat érzékenyítenének, nem nézzük jó szemmel, amikor Nyugat-Európában már szoknyás-szakállas transzneműek járnak az óvodákba előadásokat tartani – igen: a kisgyerekeknek –, illetve az alaptörvényben megfogalmazottakból sem engednénk. De a magyarországi konzervatív erők egyébként zéró toleranciát alkalmaznak mind az antiszemita, mind a homofób megnyilvánulásokkal szemben.

A meleg közösség azon tagjai, akik militáns módon támadják a kormányt, amiért nem házasodhatnak – ne felejtsük el, hogy közben viszont ott van a bejegyzett élettársi viszony lehetősége –, a kisebbséget képviselik. Teljes jogú tagjai a társadalmunknak, törvény garantálja a biztonságukat, nem lehet őket diszkriminálni, dolgozhatnak, szavazhatnak, nincsenek megfélemlítve, sőt! Manapság sokkal nagyobb biztonságban vannak mind a zsidó, mind a homoszexuális közösség tagjai Magyarországon, mint mondjuk Svédországban vagy Franciaországban.

Egyedül a család fogalmának definícióját illetően nem hátrálunk egy tapodtat sem. Ugyanis se három férfi, se négy szakállas nő és egy kedves kiscica közössége nem tekinthető családnak. Értjük, hogy ez a radikális melegjogi aktivistáknak nem tetszik, de ez van. És nemcsak hogy ez van, de a magyar emberek, a homoszexuális társadalom többsége is így gondolja.

A melegeket nem Magyarországon, hanem Rosengårdban, Molenbeekben, Párizs külvárosában és Amszterdam egyes kerületeiben üldözik. A többi csak ócska, hazug propaganda.