E közjogi szellemiség, amely már a vérszerződésben is jelen van – „az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban” – következménye, hogy bár a pozsonyi csatában egyes források szerint Árpád vezér hősi halált halt, a Kárpát-medencei államszervezés mégis töretlenül folytatódott. A vezér halálának továbbá nem lett következménye a csata elvesztése sem. Talán nem túlzás párhuzamba állítani ezt az ősi, közjogias szellemiséget a nemzeti konzultáció gyakorlatával, amelynek lényege, hogy az országot jelenleg vezető nemzeti kormány a jelentősebb közügyekben hozott döntés során előzetesen kikéri az állampolgárok véleményét. Önként adódik itt is a vérszerződés harmadik szakaszával való megfeleltetés: „semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából”.
Aki ezekkel az elvekkel tisztában van, megérti, hogy a nemzeti oldal szétverésére miért tökéletesen hatástalan technika a folyamatos „orbánozás”. Nemzeti karakterünk alapvonása ugyanis, hogy a vezető személye másodlagos az ország, a nemzet ügyeihez képest. Ha egy vezető mellett a nemzet kitart, az nemcsak a vezető személyének szóló privát szimpátia, hanem annak elismerése, hogy a köz ügyei jó kezekben vannak.
Meggyőződésem, hogy már ez a film által közvetített két üzenet – a hun–szkíta–avar–magyar jogfolytonosság melletti kiállás, valamint a Kárpát-medencei közjogias viszonyokon alapuló állam- és társadalomszervezésre való utalás – elég ok arra, hogy ne vegyük a kelleténél komolyabban a hol tudományosnak álcázott, hol gúnyolódó, hol egyenesen pimaszkodó kritikákat, amelyek a Magyarságkutató Intézet pozsonyi csatáról szóló animációs filmjét célba vették.
A szerző az Eurázsiai Összefogásért Alapítvány elnöke és a Kökpár Világszövetség alelnöke
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!