Az ötlet látszólag egy Anatolij Kosztyuh nevű embertől származik, aki főállásban a Nép Szolgája elnevezésű párt ungvári parlamenti képviselője, aminek viszont Volodimir Zelenszkij jelenlegi államfő a vezetője. Na most ugye az van, hogy a nép szolgái valószínűleg nem azt unták meg, hogy a kárpátaljai képviselők a Marseillaise-t üvöltik teli torokból ha kell, ha nem, hanem inkább a magyarok és az oroszok froclizására megy ki megint a játék. A nagy ívű elképzelés szerint mindez kiterjedne a községi, nagyközségi, városi kerületi, járási és megyei tanácsok plenáris üléseire is, mert ahogy Kosztyuh szolga oly pompásan megfogalmazta, az üléseknek Ukrajna állami himnuszával kell kezdődniük és befejeződniük, punktum.
Álmomban ekkor arra gondoltam irigykedve, hogy Ukrajna szerencsés ország, lakói gazdagok és elégedettek, megvalósult az ukrán álom, és vezetőinek az a legsürgetőbb dolguk, hogy a kisebbségek nótás kedvével foglalkozzanak. Ebben a kontextusban megjelent még a Ceaușescu házaspár is, de őket nagy nehezen sikerült kiiktatnom a folytatásból. Volt egyéb horrorisztikus mellékszál nélkülük is.
Megfigyelések, házkutatások, megfélemlítés, nyelvtörvény, ahogyan ez már elhatalmasodott paranoiák esetében lenni szokott.
Persze az sem tett túl jót álombéli állapotomnak, hogy amennyiben külügyminiszterként Kijevbe merészkednék, úgy „magyar vér fog folyni”. Mert én hazajövök, a véreim meg ott maradnak a bús düledékeken. Nagyon észnél kellett lennem tehát.
Mert úgy alakult, ahogy szokott az oviban, a hepciáskodás a kisebb ellen irányult elsősorban. Az már ugyanis bebizonyosodott, hogy Putyinnal nem érdemes lacafacázni. Rengeteg dolgot kellett szem előtt tartanom. Eltökéltségünket, hogy mindaddig blokkoljuk barátságtalan szomszédunk euroatlanti törekvéseit, amíg nem biztosítják a magyar kisebbség alapvető jogait (itt magamban gratuláltam a fáradhatatlan Pesty Lászlónak és munkatársainak, akik Székelyföldtől Baszkföldig dolgoztak azon, hogy Európa egyformán jobb hely legyen mindenkinek), tudván, hogy az Egyesült Államok a saját jól felfogott érdekében támogatja Ukrajnát, és az ilyen esetekben jócskán visszavesz a demokráciaexportból. Ugyanakkor persze az lenne az igazi, ha meg tudnánk egyezni, áttörésszerűen mintegy, virágozna minden virág és jönnének békésen a konténerek.
Mindenesetre igencsak megörültem, amikor a saját bőrömben ébredtem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!