Amióta a Black Lives Matter mozgalomtól átvett térdelés kultusza elsősorban az angol sportolók miatt – élükön Lewis Hamilton Forma–1-es pilótával és a labdarúgókkal – megérkezett Európába, egy-egy versenyen, mérkőzésen a politika rendre háttérbe szorítja az esemény alapvető értelmét, a sportélményt. Ha az angol válogatott vagy az angol klubcsapatok ellenfelei térdelnek, akkor a sajtó egy részének az a hír, ha a riválisok nem állnak be a sorba és fittyet hánynak az Egyesült Államokban kitalált kampányra, akkor azon csámcsog a balliberális média.
Így volt ez a napokban lejátszott Anglia–Lengyelország világbajnoki selejtező után is. Azzal, hogy a legnagyobb sztárjuk, Lewandowski nélkül felálló lengyeleknek a mérkőzés hajrájáig volt esélyük a pontszerzésre, keveset foglalkoztak, azzal annál inkább, hogy a csehek után a lengyelek sem térdeltek le a mérkőzés előtt. Hasonló volt a helyzet az Arsenal–Slavia Praha 1-1-es döntetlennel zárult Európa-liga-negyeddöntő meccsel is. A csehek amúgy bravúros pontszerzése jószerivel eltörpült a sajtóban amellett, hogy a Slavia játékosai a kezdő sípszót megelőzően nem ereszkedtek térdre az Arsenal focistáival együtt.
Abba most nem mennék bele mélyebben, hogy a Black Lives Matter mozgalom (George Floyd halála után új erőre kapó) térdeléskultuszának mennyire van helye labdarúgópályákon. Röviden: nincs. Azzal sem foglalkoznék bővebben, hogy a különböző versenysorozatok szervezői – akik amúgy elvileg üldözik a politikát a pályákról, a sportból – miért nem lépnek fel a letérdelés ellen. Nyilván azért nem, mert ha megtennék, könnyen rájuk süthetnék, hogy nem ítélik el a színes bőrűek elnyomását. A BLM-mozgalom aktivistáit pajzsként maguk előtt tartó balliberális véleményformálók pedig a sportolók mellé állnának, és ezzel az üldözőkből azonnal üldözöttek lennének.
A Magyarország–Anglia világbajnoki selejtezőig még hónapok vannak hátra, de sok helyen már most az a téma, hogy vajon a mieink a csehek és a lengyelek útját járják-e, vagy letérdelnek. Esetleg előfordulhat az is, hogy a csapat zöme állva marad, de a Bundesligában játszó játékosok egyike-másika, akár a klubja elvárásához igazodva, fél térdre ereszkedik. Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, legkésőbb a szeptember 2-i budapesti mérkőzés kezdetekor kiderül. Bízom benne, hogy a V4-es országok ebben is összetartanak.