Egy biztos: ha a válogatottunk tagjai az őszi mérkőzés előtt nem térdelnek le, az napokig témát szolgáltat majd a balliberális sajtónak. Ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy miként lehetne kifogni a szelet a BLM-mozgalom vitorlájából, és hogyan lehetne elvenni az angol térdelők kedvét attól, hogy tovább csinálják Európában is a cirkuszt. Arra jutottam, hogy csináljuk mi is azt, amit ők: valami módon hívjuk fel mi is a saját problémáinkra a figyelmet. Ezzel egyrészt a magunk gondjait helyezhetjük reflektorfénybe, és közben a térdelés is másodlagossá válik. S ha ezt mások is megteszik utánunk, akkor egy idő után a ma még térdelők is állva maradnak, mert akciójuk értelmét veszíti. S hogy mit tehetnének a mi fiaink a szeptember 2-i mérkőzés kezdete előtt?
Erre több ötletem is van. Formálhatnának például kört, és kimutathatnának minden irányba. Felhívhatnák ezzel a világ közvéleményének figyelmét az igazságtalan trianoni békediktátumra, hogy mi vagyunk az egyetlen ország, amelyet saját maga vesz körül. Megállhatnának a játékosok oldalra feltartott kézzel, keresztet formálva, és felhívhatnák a figyelmet a világ számos pontján tapasztalható keresztényüldözésekre. Kifeszíthetnének a fiúk egy „Autonomy” feliratot, amivel a határon túli magyarok önrendelkezése mellett állhatnának ki. „Békésebb” megoldással a játékosok formálhatnának a kezükkel szívet, hogy minket nem a rasszisták elleni harc, hanem a szeretet vezérel.
Bármit is tennének, nemes ügyet szolgálnának, és mellesleg elvinnék a show-t a BLM-mozgalom kampánya elől. S persze nem mellékesen, megverhetjük az angolokat is. A világ figyelmét azért ezzel is magunkra tudnánk irányítani, de ami biztos, mi, magyarok nagyon tudnánk örülni a három pontnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!