időjárás 27°C Hella 2022. május 27.
logo

Bolyai János és a Great Reset

Bánó Attila
2021.06.04. 08:00
Bolyai János és a Great Reset

Bolyai János, a ragyogó tehetségű magyar matematikus forog a sírjában, ha a Great Resetre, a Nagy Újraindításra gondol. Sokan nem tudják, de őt a XIX. század közepén erősen foglalkoztatták az emberiség kétezredik éven túli társadalmi problémái. Fiatal kora óta elhivatottságot érzett arra, hogy megmutassa az emberiségnek az általános boldogsághoz vezető utat. Befejezetlen, kéziratos formában hátrahagyott fő művében, a Tanban kísérletet tett arra, hogy a tudományok összességét szerves egészbe foglalja. Elképzelése szerint a Tan (ezen belül az Üdvtan) révén megvalósulhatna a második paradicsom, amelyben az emberek fáradság és áldozat nélkül részesülhetnek az élet javaiból, és nyugodtan tekinthetnek a boldog, biztonságos jövő felé.

„Nem akarok boldogító, idvezítő terveimmel csak a magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem általános boldogítása fekszik nekem szívemen” – írta Bolyai. Élete második felében 15 ezer oldalnyi írást vetett papírra, ám nem ez a hatalmas mennyiségű írott anyag tette világhírűvé, hanem az a mindössze 29 oldalas, 1831-ben megjelentetett tértani értekezése, amelyet Appendix néven tart számon a tudománytörténet.

A matematika fejedelmeként tisztelt Gauss által elsőrangú lángésznek tartott erdélyi magyar matematikus számos területen jutott úttörő gondolatokra. Korát megelőzve például függvénytani alapon értelmezte a komplex számok hatványait és logaritmusait, valamint felismerte a geometriai térszerkezet és a gravitációs erőtér szoros összefüggését. Ez a felismerése azért is nagy horderejű, mert ezt a kapcsolatot később Albert Einstein mutatta ki 1916-ban híres, úgynevezett tenzoregyenletében.

Elképzelem, ahogy a nem létező, a világ egy részét irányító háttérhatalom vezető emberei arról ábrándoznak, miként irányíthatnák a világot teljes egészében. Látom, amint jövőtervezéssel foglalkozó − nem Bolyai kaliberű − „szakemberek” agyalnak azon, miként lephetnék meg kenyéradó gazdáikat eladható ötletekkel. És látom azokat a befolyásos, saját eszement víziójukat a világra erőltetni akaró dollármilliárdosokat, akiknek a merész ötletek megálmodásához nem kell segítség, mert azok csak úgy jönnek nekik.

Állítólag a koronavírus-járvány miatti válságos helyzet teremtett jó alkalmat ahhoz, hogy egyesek előtérbe tolják a Great Reset tervét, amely a globalista rendszerváltás gondolatköréhez kapcsolódik. Ez a terv az emberiség boldoggá tételét célozná többek között oly módon, hogy a tulajdonbirtoklással és -szerzéssel kapcsolatos terheket levenné a polgárok válláról.

Minap Marc Bernhard, az Alternatíva Németországért (AfD) képviselője beszélt arról parlamenti felszólalásában, hogy a Nagy Újraindítás eszméjével magas szinten, nevezetesen a Világgazdasági Fórum (WEF) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által szervezett csúcstalálkozón foglalkoznak a meghívottak. Asszisztál ehhez az ENSZ főtitkára, a BlackRock és a Blackstone nagyvállalatok vezérigazgatói, David Rubinstein, a Carlyle befektetőcsoport vezetője, olyan ismert multik, mint a Microsoft és az Amazon, de még Merkel német kancellár is, vagyis (Bernhard képviselő szerint) ebből is látható, hogy a WEF nem egy műkedvelő dalárda.

Ezzel szemben Kasnyik Márton, a G7 gazdasági szakportál főszerkesztője nemrég úgy vélte, hogy a Világgazdasági Fórum, ez a „nem túl méretes civil szervezet” távolról sem fontos szereplője a világnak. Szerinte az adja a valódi súlyát, hogy az általa szervezett eseményen fontos politikusok és gazdasági vezetők is részt vesznek. Kasnyik úgy véli, a Nagy Visszaállítással (Újraindítással) kapcsolatos vita értelmetlen, mivel az egyik oldalon azt gondolják, hogy „a súlyos társadalmi problémákat meg lehet oldani néhány fentről érkező technológiai vagy szervezési változtatással”, míg a másik oldalon megpróbálnak eladni egy összeesküvés-elméletet.

Az elmélet azonban létezik, az összeesküvés pedig már nem titokban, hanem a nagy nyilvánosság előtt zajlik. És persze azt az ellentmondást is fel kellene oldania valakinek, hogy ha a Világgazdasági Fórum nem fontos szereplője a világnak, akkor vajon a rendezvényein mit keresnek a világ legbefolyásosabb gazdasági és politikai vezetői? Továbbá miként lehetséges, hogy a szervezet alapító vezetője − a Nagy Újraindítás lelkes híve, az erről szóló könyv szerzője −, Klaus Schwab meghívást kap az ENSZ-be és a Bilderberg-csoport összejöveteleire?

Lehet, hogy Bernhard képviselő mégiscsak jogosan aggódik, amikor azt mondja, hogy a Great Reset olyan baljós üzenet, amelyet komolyan kell venni? A terv kigondolói azt üzenik az embereknek, hogy 2030-ig minden termékből szolgáltatás lesz, hogy nem lesz tulajdonuk, nem lesz autójuk, házuk, de még saját ruhájuk se, mert mindent bérelni fognak. Legyinthetnénk is erre, de nem árt emlékezni: volt rá példa a történelemben, amikor nagy hatalmú, megszállott akarnokok őrült terveket ültettek át a gyakorlatba.

És persze itt van a demokrácia jelenének és jövőjének a megkerülhetetlen kérdése. Az emberiség hatalmas küzdelmek árán eljutott a társadalmi szerveződés ez idáig legfejlettebb, leg­igazságosabb szintjére, amelyben fontos szerepet kap a népfelségen alapuló népakarat. Ezzel együtt azonban nyakunkba kaptuk azokat a kiváltságos klikkeket és csoportokat, amelyek a legnagyobb pénzügyi alapok tevékenységét, illetve vezető politikusok lépéseit is befolyásolják.

Marc Bernhard felvetette, hogy Németországban a Great Reset-csúcstalálkozóval összefüggésben már hivatalos kormányzati dokumentumban is foglalkoznak a demokrácia korlátozásának vagy felszámolásának lehetőségével. Felszólította a német kormányt, hozza nyilvánosságra az álláspontját, mert az emberek életének ilyen mértékű átalakításáról egy demokráciában nem lehet felülről lefelé döntést hozni. Valóban. Ez esetben nem demokráciát, hanem – Fricz Tamás politológus kifejezésével élve – neokommunizmust kellene emlegetni.

Bolyai János a népek boldogítását az emberi belátásra, nevezetesen a mindenki által elfogadott önmérsékletre, a műveltségre és a józan okosságra tervezte. Így fogalmazott: „semmiféle egyéni üdv nem létesíthető vagy nem állhat fenn a közüdv nélkül”. Ugyanakkor a nagy matematikusnak az emberiség 2000 utáni sorsáról sötét látomásai voltak: „a kétezredik év betelése után az emberiség pórul járhat”, az emberi nem „végső veszélyére vagy elpusztulására” rohan, „oly komoly az idő, mily még soha nem volt a Földön”.

Ha az emberiséget sikerülne letéríteni a demokrácia jól járható útjáról, ha mindenütt a nem látható háttérhatalom érdekei szerint alakulna a sorsunk, akkor elmondhatnánk: Bolyai a jövőbe látás képessége terén is óriásnak bizonyult. Erre azonban inkább azt mondjuk: ne legyen igaza! Az utópisztikus elméletekkel nincs különösebb gond, ha például könyv alakban megjelennek − eggyel több mindig elfér a polcokon. A Great Resetről szólónak is lehet helye a többi között.

Csak ne legyen belőle kötelező olvasmány.

A szerző író, újságíró

A borítóképen: A Bolyai János Alkotói Díj a Magyar Tudományos Akadémián tartott díjátadó gálaesten 2019. május 29-én.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt