Bolyai János és a Great Reset

Bolyai János, a ragyogó tehetségű magyar matematikus forog a sírjában, ha a Great Resetre, a Nagy Újraindításra gondol.

Budapest, 2019. május 29. A Bolyai János Alkotói Díj a Magyar Tudományos Akadémián tartott díjátadó gálaesten 2019. május 29-én. A díjat Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja kapta. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Állítólag a koronavírus-járvány miatti válságos helyzet teremtett jó alkalmat ahhoz, hogy egyesek előtérbe tolják a Great Reset tervét, amely a globalista rendszerváltás gondolatköréhez kapcsolódik. Ez a terv az emberiség boldoggá tételét célozná többek között oly módon, hogy a tulajdonbirtoklással és -szerzéssel kapcsolatos terheket levenné a polgárok válláról.

Minap Marc Bernhard, az Alternatíva Németországért (AfD) képviselője beszélt arról parlamenti felszólalásában, hogy a Nagy Újraindítás eszméjével magas szinten, nevezetesen a Világgazdasági Fórum (WEF) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által szervezett csúcstalálkozón foglalkoznak a meghívottak. Asszisztál ehhez az ENSZ főtitkára, a BlackRock és a Blackstone nagyvállalatok vezérigazgatói, David Rubinstein, a Carlyle befektetőcsoport vezetője, olyan ismert multik, mint a Microsoft és az Amazon, de még Merkel német kancellár is, vagyis (Bernhard képviselő szerint) ebből is látható, hogy a WEF nem egy műkedvelő dalárda.

Ezzel szemben Kasnyik Márton, a G7 gazdasági szakportál főszerkesztője nemrég úgy vélte, hogy a Világgazdasági Fórum, ez a „nem túl méretes civil szervezet” távolról sem fontos szereplője a világnak. Szerinte az adja a valódi súlyát, hogy az általa szervezett eseményen fontos politikusok és gazdasági vezetők is részt vesznek. Kasnyik úgy véli, a Nagy Visszaállítással (Újraindítással) kapcsolatos vita értelmetlen, mivel az egyik oldalon azt gondolják, hogy „a súlyos társadalmi problémákat meg lehet oldani néhány fentről érkező technológiai vagy szervezési változtatással”, míg a másik oldalon megpróbálnak eladni egy összeesküvés-elméletet.

Az elmélet azonban létezik, az összeesküvés pedig már nem titokban, hanem a nagy nyilvánosság előtt zajlik. És persze azt az ellentmondást is fel kellene oldania valakinek, hogy ha a Világgazdasági Fórum nem fontos szereplője a világnak, akkor vajon a rendezvényein mit keresnek a világ legbefolyásosabb gazdasági és politikai vezetői? Továbbá miként lehetséges, hogy a szervezet alapító vezetője − a Nagy Újraindítás lelkes híve, az erről szóló könyv szerzője −, Klaus Schwab meghívást kap az ENSZ-be és a Bilderberg-csoport összejöveteleire?

Lehet, hogy Bernhard képviselő mégiscsak jogosan aggódik, amikor azt mondja, hogy a Great Reset olyan baljós üzenet, amelyet komolyan kell venni? A terv kigondolói azt üzenik az embereknek, hogy 2030-ig minden termékből szolgáltatás lesz, hogy nem lesz tulajdonuk, nem lesz autójuk, házuk, de még saját ruhájuk se, mert mindent bérelni fognak. Legyinthetnénk is erre, de nem árt emlékezni: volt rá példa a történelemben, amikor nagy hatalmú, megszállott akarnokok őrült terveket ültettek át a gyakorlatba.

És persze itt van a demokrácia jelenének és jövőjének a megkerülhetetlen kérdése. Az emberiség hatalmas küzdelmek árán eljutott a társadalmi szerveződés ez idáig legfejlettebb, leg­igazságosabb szintjére, amelyben fontos szerepet kap a népfelségen alapuló népakarat. Ezzel együtt azonban nyakunkba kaptuk azokat a kiváltságos klikkeket és csoportokat, amelyek a legnagyobb pénzügyi alapok tevékenységét, illetve vezető politikusok lépéseit is befolyásolják.

Marc Bernhard felvetette, hogy Németországban a Great Reset-csúcstalálkozóval összefüggésben már hivatalos kormányzati dokumentumban is foglalkoznak a demokrácia korlátozásának vagy felszámolásának lehetőségével. Felszólította a német kormányt, hozza nyilvánosságra az álláspontját, mert az emberek életének ilyen mértékű átalakításáról egy demokráciában nem lehet felülről lefelé döntést hozni. Valóban. Ez esetben nem demokráciát, hanem – Fricz Tamás politológus kifejezésével élve – neokommunizmust kellene emlegetni.

Bolyai János a népek boldogítását az emberi belátásra, nevezetesen a mindenki által elfogadott önmérsékletre, a műveltségre és a józan okosságra tervezte. Így fogalmazott: „semmiféle egyéni üdv nem létesíthető vagy nem állhat fenn a közüdv nélkül”. Ugyanakkor a nagy matematikusnak az emberiség 2000 utáni sorsáról sötét látomásai voltak: „a kétezredik év betelése után az emberiség pórul járhat”, az emberi nem „végső veszélyére vagy elpusztulására” rohan, „oly komoly az idő, mily még soha nem volt a Földön”.

Ha az emberiséget sikerülne letéríteni a demokrácia jól járható útjáról, ha mindenütt a nem látható háttérhatalom érdekei szerint alakulna a sorsunk, akkor elmondhatnánk: Bolyai a jövőbe látás képessége terén is óriásnak bizonyult. Erre azonban inkább azt mondjuk: ne legyen igaza! Az utópisztikus elméletekkel nincs különösebb gond, ha például könyv alakban megjelennek − eggyel több mindig elfér a polcokon. A Great Resetről szólónak is lehet helye a többi között.

Csak ne legyen belőle kötelező olvasmány.

A szerző író, újságíró

A borítóképen: A Bolyai János Alkotói Díj a Magyar Tudományos Akadémián tartott díjátadó gálaesten 2019. május 29-én.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt