Ez a kép élt a magyar emberekben a hollandokról hosszú évtizedeken át. A XX. század közepe után azonban valami ijesztő változás történhetett Németalföldön. Akkor még nem, de ma már tudjuk, az álliberalizmus fertőzte meg a helyi politikát. A holland társadalom vezető rétegeinek a világnézete eltorzult. Ennek első jele, legalábbis számomra, a holland katonai egység magatartásában mutatkozott meg a srebrenicai vérengzésnél. 1995 júliusában a boszniai városban nyolcezer-hétszáz ártatlan és védtelen bosnyák civilt öltek meg vadállati kegyetlenséggel a szerbek. A mészárlást nem akadályozta meg a területen tartózkodó négyszáz felfegyverzett holland békefenntartó. Pedig tudták, mi történik! Ezt a tényt, ezzel együtt felelősségüket a Hágai Nemzetközi Bíróság is megállapította. A kiskatonákat talán nem lenne helyes elmarasztalni, parancsnokaikat azonban igen. Embertelen nemtörődömség vagy valami aljas számítás vezérelte őket, még ma sem lehet tudni. Egy azonban biztos: a mulasztás bűne terheli őket.

Ma már a holland politika vezetői téves eszméik hirdetésekor tűrhetetlen távolságokra mennek el. Amikor a magyar Országgyűlés a kiskorú gyermekek egészséges nevelése védelmében hoz törvényt, kizárva az iskolából a törpe kisebbségben lévő nemi kapcsolatokat hirdetők propagandáját, akkor a regnáló holland miniszterelnök, egy Mark Rutte nevű eltévelyedett politikus Magyarország térdre kényszerítésére hívja fel Európa vezetőit, a törvényesen, demokratikusan megválasztott budapesti kormány erőszakos megbuktatását indítványozva. Ezzel a magyar társadalom túlnyomó többségét alázza meg. Már nem is beszélve egyes holland politikusok hasonló ármánykodásairól az Európai Parlamentben.

Hova lettél, egykor emberségből példát mutató Hollandia?

Hiszem azonban, hogy a holland emberek többsége ma is toleránsan gondolkodik, szociálisan érzékeny, segítőkész, megbecsüli a kétezer éves európai értékeket és vallja az igazi liberalizmus elveit. A családot a (saját) gyermekek szeretetteljes nevelésével foglalkozó férfi és nő kapcsolatának tekinti. Hogy csupán egy álliberális kisebbség erőszakolja rá nézeteit a többiekre, ami elől (is) aztán annyian menekülnek a Kárpát-medencébe. Hangsúlyozom, álliberális, nem liberális, még csak nem is neoliberális, radikális liberális vagy mutáns liberális.

Amit ugyanis évtizedek óta liberális címszó alatt akarnak eladni politikusok és hivatásos véleménydiktálók, az pont az ellenkezője a kifejezés eredeti értelmének. A liberalizmus ugyanis megengedő, toleráns, mások véleményét tiszteletben tartó politikai irányzat, amelynek alapelve az élni és élni hagyni gondolat. (Persze a XX. századi ordas eszmék, a nácizmus és a kommunizmus kivételt képeznek.) Az én eszmevilágom a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmus, ezért ma is rokonszenvezem az igazi liberálisokkal. Sajnos ők ritkák, mint a fehér holló.

A mai „liberálisok” az Atlanti-óceán két partján homlokegyenest mást képviselnek. Kijelentik megkérdőjelezhetetlen tételeiket, és aki ezekkel nem ért egyet, az náci, fasiszta, soviniszta, rasszista, antiszemita, homofób stb. (Érdekes, a kommunista megbélyegzést nem használják.) Vagyis egy abszolút kirekesztő, antidemokratikus irányzat. De ez nem maradhat így örökké. Előbb-utóbb feleszmélnek az egészséges tudatú és érzelmű tömegek az egész transzatlanti térségben, és a németalföldi lakosság nyomására Hollandia is visszatér majd a száz esztendővel ezelőtti értékrendjéhez. Addig is tartsuk magunkat, magyarok és más egészséges tudatú közép-európai nemzetek!

A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója

(Borítókép: Nemzeti színű zászló leng egy ablakban a király napja elnevezésű nemzeti ünnep alkalmából a hollandiai Eindhovenben 2021. április 27-én. Hollandiában a király napját a mindenkori uralkodó születésnapjához igazítják. Vilmos Sándor holland király 2021. április 27-én ünnepli 54. születésnapját. Fotó: MTI/EPA-ANP/Rob Engelaar)