A Soros György által alapított és fenntartott Open Society Foundations (OSF) adományozói szervezet munkatársaival éveken át szoros kapcsolatot ápoltam, ennek során szereztem benyomásokat a Norvég Civil Alap (NCA) hátteréről. 2009-ben ösztöndíjasként dolgoztam az OSF-nek, feladatom szerint támogatandó roma civil szerveződéseket kellett keresnem az országban, majd a 2011-ben tartott népszámlálást megelőző, általuk finanszírozott kampányt szerveztem, amelyben a nemzeti kisebbségeket buzdítottuk arra, hogy válaszoljanak a kérdőív nemzetiségekre vonatkozó kérdésére.
A munkáim megszűnte után sem szakadt meg a viszony az OSF munkatársaival, így 2012-ben az egyik vezető bürokratájuk mondta el nekem, hogy a norvég állam képviselői nem elégedettek az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciummal, ezért erősen igyekeznek rábeszélni a budapesti OSF vezetését, hogy vállalják el az NCA pénzének elosztását. Mint később kiderült számomra, Soros már akkor javában készülődött a magyar kormánnyal való összecsapásra, ezért taktikai okokból elutasította, hogy formális módon hozzá legyen köthető a norvég pénzek feletti döntéshozatal. Neki az is megfelelt, hogy a tőle függő civil szervezetek konzorciuma teszi ezt meg, illetve az a norvégokkal lefektetett működési mód, amelyben a Soros által kijelölt „szakértőknek” döntő szavuk volt a programban. Így felelősségvállalás nélkül befolyásolhatta az NCA magyarországi támogatásait.
Nem sokkal később ebbe a működési módba futottam bele, és pattantam le róla mint pályázó. Pontosabban nem is én, hanem azok a roma civilek, akiknek segítettem megírni a pályázataikat. Ők voltak azok a helyi roma aktivisták, akikre általánosságban rengeteg projekt leírásában hivatkoztak, akiket az OSF programjaiban is folyton emlegettek, hogy a cigányságnak ilyen emberekre lenne szüksége a kitöréshez, a felemelkedéshez. Konferenciákon róluk beszélnek, ha arról van szó, hogy egy-egy ilyen projektnek mi lenne a kívánt eredménye: öntudatos helyi aktivisták, akik autentikus módon képesek képviselni a közösségeik érdekeit és igényeit. Hát én találtam több ilyen embert, akikkel éveken keresztül dolgoztunk együtt azon, hogy megfogalmazzák a helyben végzendő feladataikat és az azokhoz kellő feltételeket. Ők ezért egyetlen huncut fillért sem kaptak, viszont folyamatosan jött a biztatás és reménykeltés, hogy amikor készek az indulásra, akkor megkapják az ahhoz kellő támogatást. Ez vagy az első pillanattól hazugság volt az OSF részéről, vagy valami megváltozott időközben, mert amikor prezentálták a programjaikat, akkor visszautasítás nélkül lettek lerázva. Magyarán még arra sem méltatták őket Soros budapesti irodájának a dolgozói, hogy közöljék velük az elutasítást. Amikor a roma civilek érdeklődtek, akkor nem voltak hajlandók magyarul kommunikálni velük, pedig nyilván tudták, hogy a borsodi cigánytelepeken nem jellemző az angoltudás.
Ezután néztünk más forrás után, és a Norvég Civil Alap támogatása kézenfekvőnek tűnt számukra, hiszen a kiírás pont őket célozta meg. Még a pályázati anyag beadása előtt megkeresett az egyik fővárosi jogvédő szervezet munkatársa, hogy beszélgessünk picit az ózdi és szikszói romák norvég pályázatáról, mert hallotta, hogy én segítek nekik a megírásában. Egy kávé mellett elmondta, hogy feleslegesen dolgozunk, mert a Norvég Civil Alapnál lévő barátai tájékoztatták arról, hogy abban a kiírási részben, ahova mi is pályázni akartunk, csak a budapesti nagy jogvédő NGO-kat fogják támogatni, „mert hamarosan konfliktus lesz a magyar kormánnyal, így most minden pénzt nekik kell adni”. Ez a beszélgetés jóval a nyilvánosságban ismertté vált balhék előtt volt.
Akkor még nem is értettem, hogy mire gondolnak, mert naivul azt hittem, hogy a tömeges közmunka-lehetőségnek, a szélsőjobboldali félkatonai szervezetek visszaszorításának ők is örülnek, mindezt Sorosék is támogatják. És akkor még a Jeszenszky Géza elleni támadást sem kötöttem össze mindezzel, pusztán értetlenül néztem, hogy mi a francért hurcolják meg az oslói nagykövetünket az OSF-vezetőség aktív irányításával.
Összefoglalva: talán a fent leírt történetből érthető, hogy a norvég kormány által fizetett, Magyarországnak járó pénz civilekre eső része felett a Soros-hálózat diszponált, amelyik már évekkel a nyílt küzdelem előtt készült a harcra, sőt provokálta azt. Így a jelenlegi helyzet nem jelent mást, mint azt, hogy a hazug norvégokat pórázon rángatja Soros, hogy a továbbiakban is érvényesítse az akaratát olyan ügyben, amihez semmi köze nincs.
A szerző újságíró
(Borítókép forrása: MTI/EPA)
