Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltként hirtelen rádöbbent, hogy léteznek határon túli magyarok! És ha már vannak, és Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök minden aknamunkája ellenére állampolgársággal, sőt szavazójoggal is bírnak, érdemes lenne közös fotón mutatkozni velük. Mert mit lehet tudni… Hadd lássa ország-világ, neki, a „konzervatívnak” sikerült az, ami balliberális kollégáinak nem igazán: igaz barátként, mosolygós fotón virítani valamely külhoni prominens személyiséggel.
Azonban a határon túli portya, még mielőtt elkezdődhetett volna, már véget is ért. Mindössze a nagybecskereki római katolikus püspök fogadta egy nem sajtónyilvános találkozón, ami mindkét fél súlytalanságáról árulkodott. Erdélyben pedig közfelháborodást váltott ki a hír, hogy az őket számos alkalommal eláruló és ellenük azóta is szemrebbenés nélkül uszító baloldal most, mintha mi sem történt volna, mint egy éhes farkas, bedugná az ajtón az első lábát, aztán a másikat, és így tovább.
Megszokhattuk, a balliberális ellenzék pártjai, mikor éppen érdekükben áll, időről időre kísérleteket tesznek rá, hogy a határon túl is megvessék a lábukat, majd mikor ez nem sikerül, szinte kisfiús csodálkozással és sértődöttséggel veszik tudomásul, hogy „odaát” még mindig jól emlékeznek 2004. december 5-re és az azóta eltelt tizenhét évre, mely alatt cseppet sem csitult a baloldal külhoni magyarok elleni magatartása, és ennek megfelelően nem kérnek belőlük.
Azonban önkritika, saját felelősségük megállapítása, az elhibázott, sőt az időközben teljesen eltűnt nemzetpolitikájukkal való szembenézés helyett könnyebb azt mondani: a külhoni magyarok eladták magukat egy tál lencséért, különféle támogatásokért meg néhány stadionért. Ezzel csak azt érték el, hogy mára elhidegült az ellenzék és a határon túliak kapcsolata. Amíg a balliberális ellenzék pártjai folyamatosan, csípőből, már-már kedvtelve uszítanak a külhoni magyarok ellen, addig a kapcsolatfelvételre és kapcsolattartásra nincs lehetőség. De értelme sincs.
Ha a baloldali ellenzéket egy kicsit is érdekelné a külhoni magyarok helyzete, lelkülete, ha egy kicsit is utánakérdezne az őket foglalkoztató dolgoknak, könnyen megérthetné, hogy a határon túliakat nem lehet gyarmatosítani, száz év idegen hatalom bőven megedzette őket. Az anyaországtól kinyújtott kezet, nemzeti szövetséget várnak, nem pedig arrogáns, lenéző magatartást. Hiszen abból bőven jut számukra a saját országukban is.
Gyurcsány és társai, bár bőszen mutogatnak Orbánra, valójában saját maguk ásták meg azt a mély árkot, ami ma elválasztja egymástól az ellenzéket és a külhoniakat. Valahányszor szóba kerül a baloldalon a határon túli magyarok kérdése, megvetéssel beszélnek róluk, mint valami ingyenélőkről, akiket az Orbán-kormány tart el; mint valami kvázi bűnözőkről, akik alig várják, hogy kifosszák Magyarországot.
Ez a retorika most, egy újabb december 5-i évforduló közeledtével is azt jelzi, hogy a balliberális oldalon semmi sem változott, továbbra is belelovalják magukat és szavazóikat a tizenhét évvel ezelőtti huszonhárommillió románozásba, annak azóta is használt különböző megfogalmazásaival. Az ellenzék a nemzettársai elleni uszításával falakat emelt a magyar nemzeten belül, szavazóikat pedig nemzetellenes gyűlölettel fegyverezte fel.
Mindennek tükrében vaskos képmutatással ér fel, hogy időről időre mégis akad egy-egy bepróbálkozó baloldali politikus, aki úgy gondolja, majd ő meghódítja magának Erdélyt. Hátha nem jutott el hozzájuk, amit róluk beszélünk, amikor üveggyöngyökkel megvásárolható bennszülötteknek nevezzük őket, Orbán által felvásárolt szavazóknak, akiknek van képük beleszólni, beleszavazni a magyarországi eseményekbe. Hátha lecövekelnek egy-egy magyarországi politikustól, és mély hajlongással megköszönik a pofont. A balliberális oldal nemzetpolitikájában tizenhét év alatt az égegyadta világon semmi sem változott. Számukra az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyar továbbra is idegen, szánalmas migráns, akit távol kell tartani a magyarországi eseményektől, mert jelenlétük, véleményük semmi jóra nem vezethet.
Ma már a DK-tól a Jobbikig minden ellenzéki párt a külhoni szavazati jog megvonásával dresszírozza saját radikálisait. Ne legyünk naivak: ahogy a Gyurcsány-érában is láttuk, ha hatalomra jutnak, meg fogják találni azokat a Hegedűs hadnagyokat Erdélyben és másutt, akik sietve és lelkesen lepaktálnak velük. Sőt ők, egyelőre mély csendben, már most is várják őket. Azonban ha a balliberális ellenzék valódi, őszinte és átértékelt kapcsolatra törekszik a határon túli magyarokkal, vissza kell menjen 2004. december 5-ig és egyetlen jól irányzott nyisszantással fel kell számolja a kettős állampolgárság elleni fellépésükre alapozott, eltorzult nemzetpolitikájukat.
Erre azonban csak egy nemzetellenes gyűlölködőktől megtisztított ellenzék lehet képes. Mondjuk a 2022-es választási veresége után.
A szerző nagyváradi író, újságíró
Borítókép: Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely Dobrev Klára, Jakab Péter és Fekete-Győr András (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
