Ha a baloldali ellenzéket egy kicsit is érdekelné a külhoni magyarok helyzete, lelkülete, ha egy kicsit is utánakérdezne az őket foglalkoztató dolgoknak, könnyen megérthetné, hogy a határon túliakat nem lehet gyarmatosítani, száz év idegen hatalom bőven megedzette őket. Az anyaországtól kinyújtott kezet, nemzeti szövetséget várnak, nem pedig arrogáns, lenéző magatartást. Hiszen abból bőven jut számukra a saját országukban is.

Gyurcsány és társai, bár bőszen mutogatnak Orbánra, valójában saját maguk ásták meg azt a mély árkot, ami ma elválasztja egymástól az ellenzéket és a külhoniakat. Valahányszor szóba kerül a baloldalon a határon túli magyarok kérdése, megvetéssel beszélnek róluk, mint valami ingyenélőkről, akiket az Orbán-kormány tart el; mint valami kvázi bűnözőkről, akik alig várják, hogy kifosszák Magyarországot.

Ez a retorika most, egy újabb december 5-i évforduló közeledtével is azt jelzi, hogy a balliberális oldalon semmi sem változott, továbbra is belelovalják magukat és szavazóikat a tizenhét évvel ezelőtti huszonhárommillió románozásba, annak azóta is használt különböző megfogalmazásaival. Az ellenzék a nemzettársai elleni uszításával falakat emelt a magyar nemzeten belül, szavazóikat pedig nemzetellenes gyűlölettel fegyverezte fel.

Mindennek tükrében vaskos képmutatással ér fel, hogy időről időre mégis akad egy-egy bepróbálkozó baloldali politikus, aki úgy gondolja, majd ő meghódítja magának Erdélyt. Hátha nem jutott el hozzájuk, amit róluk beszélünk, amikor üveggyöngyökkel megvásárolható bennszülötteknek nevezzük őket, Orbán által felvásárolt szavazóknak, akiknek van képük beleszólni, beleszavazni a magyarországi eseményekbe. Hátha lecövekelnek egy-egy magyarországi politikustól, és mély hajlongással megköszönik a pofont. A balliberális oldal nemzetpolitikájában tizenhét év alatt az égegyadta világon semmi sem változott. Számukra az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyar továbbra is idegen, szánalmas migráns, akit távol kell tartani a magyarországi eseményektől, mert jelenlétük, véleményük semmi jóra nem vezethet.

Ma már a DK-tól a Jobbikig minden ellenzéki párt a külhoni szavazati jog megvonásával dresszírozza saját radikálisait. Ne legyünk naivak: ahogy a Gyurcsány-érában is láttuk, ha hatalomra jutnak, meg fogják találni azokat a Hegedűs hadnagyokat Erdélyben és másutt, akik sietve és lelkesen lepaktálnak velük. Sőt ők, egyelőre mély csendben, már most is várják őket. Azonban ha a balliberális ellenzék valódi, őszinte és átértékelt kapcsolatra törekszik a határon túli magyarokkal, vissza kell menjen 2004. december 5-ig és egyetlen jól irányzott nyisszantással fel kell számolja a kettős állampolgárság elleni fellépésükre alapozott, eltorzult nemzetpolitikájukat.

Erre azonban csak egy nemzetellenes gyűlölködőktől megtisztított ellenzék lehet képes. Mondjuk a 2022-es választási veresége után.

A szerző nagyváradi író, újságíró

Borítókép: Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely Dobrev Klára, Jakab Péter és Fekete-Győr András (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)