időjárás 1°C Pál 2022. January 25.
logo

Az EU legfőbb ellensége a liberális vezetés

Bánó Attila
2021.12.09. 09:00 2021.12.09. 14:58
Az EU legfőbb ellensége a liberális vezetés

Nem tulajdonítanánk különösebb jelentőséget annak, ha egy lányos arcú, hosszú hajú, szakállas alak rózsaszínű pamutbojttal díszített fehér selyemöltönyben feszítene egy rendezvényen. Annak se, ha egy ismert politikussal együtt fényképeztetné magát. Annak azonban már jelzésértéke van, ha a szakállas alak az Európai Parlament (EP) LMBTQ-nagykövete, a politikus pedig Németország új, baloldali kancellárja.

A szóban forgó személy nem más, mint Riccardo Simonetti, aki nemrég szakállas Szűz Máriának öltözve egy magazin címlapjáról riogatta a jó érzésű keresztényeket. Az efféle megnyilvánulásokkal kapcsolatban nagyon is jogos Gajdics Ottónak a Sajtóklub minapi adásában elhangzott kérdése, miszerint a kereszténységet súlyosan sértő provokátoroknak (lásd a norvég posta reklámjának homoszexuális Mikulását is) miért csak a keresztényeket van bátorságuk megbotránkoztatni? Miért nem próbálkoznak a muszlimokkal? Talán félnek tőlük?

Azt amúgy értjük, hogy egy balliberális kezekben lévő magazinnak jól jön egy ilyen eszement provokátor. Az viszont kevésbé érthető, hogy személyében – meg egyáltalán − az EP-nek miért van szüksége LMBTQ-nagykövetre. Az pedig már totális agyrém, hogy Olaf Scholz ezzel a figurával együtt jelenik meg a nyilvánosság előtt.

Persze nem kellene nagy jelentőséget tulajdonítani egy ilyen fényképnek, hiszen igazi jelentőségük az új német kormánykoa­líció jövőbeli terveinek van. Hallhattunk arról a szerepvállalási szándékról, amely globalista útra kívánja terelni Európát. Nem véletlenül írta Varga Judit igazságügyi miniszter az egyik Facebook-posztjában: ahogyan az új német kormány politikája körvonalazódik, úgy kapcsol ötödik sebességbe a genderőrület. Ezért van üzenetértéke Olaf Scholz és Riccardo Simonetti közös fotójának, s ezért nem mehetünk el mellette szótlanul.

Az unió jelenlegi balliberális vezetése tudatosan provokálja és bünteti a neki nem tetsző uniós nemzetállamokat. Nem tiszteli azok alkotmányban rögzített törvényeit, és velük szemben − különféle indokokkal − kötelezettségszegési eljárásokat indít, illetve jogosan járó uniós pénzeket tart vissza. Vezető uniós tisztségviselők hangoztatják, hogy be kell tartani a „klub szabályait”. A legfontosabb szabály állítólag az, hogy az európai törvények felülírják a nemzeti törvénykezést. Márpedig Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki is határozottan állítja, hogy a belépéskor erről szó se volt.

Amikor egyes tisztségviselők arról beszélnek, hogy a tagoknak be kell tartaniuk az uniós szabályokat, soha nem teszik hozzá, hogy ezeket a balliberális vezetők a saját szájuk íze szerint alakítgatják. Folyamatosan dolgoznak azon, hogy a nemzeti hatásköröket nyirbálják, saját hatáskörüket pedig növeljék. Érdekes módon éppen azokkal az országokkal teszik ezt, amelyek nem fogadják el az unió bevándorláspárti politikáját és a genderideológiát. Hamarosan arra ébredhetünk, hogy az EU jogrendje az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát is felülírja. Ennek 26. cikkelyének 3. bekezdése kimondja: „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.” Márpedig a baloldal által támogatott LMBTQ-lobbi sokfelé már magának követeli az elsőbbségi jogot.

A balliberálisok úgy viselkednek, mintha hosszabb távon az unió gyengítésében, szétverésében lennének érdekeltek. Az egyszerű uniós polgár nem érti, hogy ezek a tisztségviselők miért nem látják magatartásuk várható következményeit. Újkori történelmi példák is segíthetnének ebben. Többen is rámutattak már: az uniós pénzek megvonásával, kötelezettségszegési eljárásokkal és más büntetésekkel való fenyegetés olyan, mint amikor a Szovjetunió a „szocialista tábor” tagországainak ideológiai elhajlói ellen a Brezsnyev-doktrínát alkalmazta. Csehszlovákiát 1968-ban például erőszakkal, az ország megszállásával kényszerítette vissza a marxizmus–leninizmus üdvözítő útjára. Közép-Európa történelmi példái arról is szólnak, hogy az elnyomás előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz vezet, mint 1956-ban Magyarországon vagy 1980-ban Lengyelországban.

A brüsszeli balliberális dominancia nem az európai választópolgárok érdekeit szolgálja. A választók abban a hitben szavaznak, hogy voksukkal hozzájárulnak valamilyen többségi szándék érvényesüléséhez, az őket képviselő hatalom legitimációjához. Ez a vezetés azonban sokkal inkább figyel Soros Györgyre. A senki által meg nem választott spekuláns hatalmas szervezetet épített ki annak érdekében, hogy a demokrácia játékszabályait megkerülve, a balliberális „értékeknek” megfelelően befolyásolja számos ország politikáját. Az unió vezetése jelenleg elfogadja a Soros-féle irányelveket. Ezzel is magyarázható a nemzetállamisági függetlenség mellett kiálló tagországokkal szembeni számos, barátságtalan lépés.

Amíg az Európai Uniót − antidemokratikus módszerekkel – nagy erők próbálják eltéríteni az egészséges fejlődési iránytól, addig komoly küzdelmekre kell számítani. Küzdelem vár minden olyan országra, amely nem ért egyet a mértéktelen, gyakran erőszakba hajló illegális migráció támogatásával, a genderideológia törvényesített elfogadtatásával, az LMBTQ-nézetek kiskorú gyermekekre zúdításával.

Nem adhatjuk fel az észszerűséggel párosuló bátor ellenállást, amely reményeink szerint az európai egyesült államok víziójának összeomlását, kontinensünk nemzetállamainak szorosabb együttműködését, a kölcsönös tisztelet és a szövetségesi hűség erősödését fogja elősegíteni.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna)